adozona.hu
AVI 1999.4.55
AVI 1999.4.55
A mérleg készítése alkalmával egyeztetni kell a mérleg adatait a naplófőkönyv és a házi pénztár adataival [1991. évi XVIII. tv. 30. § (3) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a felperes által fizetendő eljárási illeték összegét leszállította, míg egyebekben helyben hagyta azzal, hogy az elsőfokú bíróság ítéleti tényállását helyesen állapította meg, s minden tekintetben helytálló az abból levont jogi következtetés is. Megállapította, hogy a ténylegesen elért bevétel a felperes mérlegében nem szerepelt, ezért azt az adózás rendjéről szóló 1990. évi XC. törvény (Art.) 4. § (1)...
A másodfokú bíróság ítéletének felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, melyben a könyvelési hibát elismerte, nem vitatta a számviteli rend megsértését, de fenntartotta azt az álláspontját, hogy a számítógépen nem szerepeltetett tételek az Art. 4. §-ának (1) bekezdése alapján elvont vagyoni értéknek nem tekinthető, így személyi jövedelemadó kötelezettség sem állapítható meg ezen összeg után.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése és a 272. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja, és meg kell jelölni a jogszabálysértést. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a számítógépen nem szerepeltetett tételek az Art. 4. § (1) bekezdése alapján elvont vagyoni értéknek nem tekinthető.
A felperes téves jogszabály megjelölése (Art.) abból következik, hogy a másodfokú bíróság ítéletében jogszabályi elírás szerepel. Nem az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény, hanem a személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény 4. § (1) bekezdése és 11. §-a alapján állapította meg az alperes a személyi jövedelemadó kötelezettséget. Az elsőfokú bíróság ítéletében is helyes jogszabály elnevezés és számozás található. Az elírásokra figyelemmel a felperes az Szja. tv. 4. § (1) bekezdésére hivatkozott, melyet álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete tévesen értelmezett.
A fentiek rögzítése után a Legfelsőbb Bíróság kifejti, hogy a megyei bíróság ítélete helyesen állapította meg, hogy a felperes megsértette az Sztv. 30. § (3) bekezdését, amikor nem egyeztette a naplófőkönyv, a házipénztár és a mérleg adatait. Ennek alapján az 1992-ben és 1993-ban bevételként jelentkező 2,5 millió - 2,5 millió forint, összesen 5millió forint az Szja. tv. 4. § (1) bekezdése és 11. §-a szerint elvont vagyoni értéknek tekintendő, amely után személyi jövedelemadó kötelezettség jár.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése értelmében - a személyi jövedelemadóról szóló jogszabály számának pontos megjelölése mellett - hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27. 192/1997. sz.)