adozona.hu
AVI 1999.4.54
AVI 1999.4.54
A behajthatatlan követeléseket hitelezési veszteségként kell leírni, de a behajthatatlanság tényét bizonyítani kell (1991. évi XVIII. tv. 15. §, 27. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága határozatával 3 281 000 forint adóhiány és járulékai megfizetésére kötelezte társasági adónemben a felperest, az 1992. adóévre lefolytatott vizsgálat alapján. A fellebbezés folytán eljárt alperes határozatával az első fokú döntést helyben hagyta. Az adóhatóság álláspontja szerint a felperesnek a társasági adótörvény alapján nem lehetett volna követeléseit külön minősíteni az adóalap csökkentésekor, hanem a számviteli törvény rendelkezéseinek megfelelően képzett cél...
AVI 1999.4.54 A behajthatatlan követeléseket hitelezési veszteségként kell leírni, de a behajthatatlanság tényét bizonyítani kell (1991. évi XVIII. tv. 15. §, 27. §)
Az APEH Megyei Igazgatósága határozatával 3 281 000 forint adóhiány és járulékai megfizetésére kötelezte társasági adónemben a felperest, az 1992. adóévre lefolytatott vizsgálat alapján. A fellebbezés folytán eljárt alperes határozatával az első fokú döntést helyben hagyta. Az adóhatóság álláspontja szerint a felperesnek a társasági adótörvény alapján nem lehetett volna követeléseit külön minősíteni az adóalap csökkentésekor, hanem a számviteli törvény rendelkezéseinek megfelelően képzett céltartalékból kellett volna kiindulni, mivel a felperes által figyelmen kívül hagyott követelések meghatározott hányadával az adóalap jogszerűen nem csökkenthető.A felperes keresetében a jogerős határozat megváltoztatását, a 3 640 000 forint összegű céltartalék eredményt csökkentő tételként való elismerését és a 760 000 forint adóhiány és járulékai törlését kérte.
Az APEH Megyei Igazgatósága határozatával műszaki fejlesztési hozzájárulás és társasági adónemben 1993-ban 11 566 000 forint adókülönbözet és járulékai megfizetésére kötelezte a felperest. A fellebbezés folytán eljárt alperes határozatával az első fokú határozatot helyben hagyta. A határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, annak megváltoztatását a 21 626 000 forint adóalap elszámolása jogszerűségének megállapítását és az adóhiány törlését kérte. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a jogerős határozatot részben megváltoztatta, a felperes terhére 1993-ban megállapított társasági adóhiányból 4 684 000 forintot, az adóbírságból 2342 000 forintot, a késedelmi pótlékból 928 000 forintot törölni rendelt. Az elsőfokú bíróság az 1992. évi céltartalék-képzést és az 1993. évi hitelezési veszteséget alaptalannak, míg az 1993. évi behajthatatlannak minősített követelést alaposnak találta. Ez utóbbi tétel adóvonzatát a megtámadott határozatból törölte, egyebekben a határozatot helyben hagyta.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az alperes is fellebbezett. A megyei bíróság a városi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét részben megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította. Az indokolás szerint bizonyítást nyert, hogy a felperes behajthatatlanság címén az adott időpontban olyan követeléseket írt le, amelyek vonatkozásában a behajthatatlanság még nem volt igazolt és csupán mint kétes követelés lett volna figyelembe vehető. Az indokolás utal arra, hogy a követelések minősítésénél a számviteli törvény előírásainak megfelelően kell eljárni. A behajthatatlannak minősített követeléseket az adózás előtti eredmény terhére hitelezési veszteségként kell leírni, azonban a vállalatnak a behajthatatlanság tényét bizonyítania kell. A követelések leírását megalapozó dokumentumokkal a felperes nem rendelkezett, így céltartalékot kellett volna képeznie. Az ítélet szerint csak amennyiben a veszteség összegszerűsége is meghatározható, akkor kerülhet sor a behajthatatlansággal kapcsolatos jogszabályi előírások alkalmazására. A szerződés megkötéséhez képest az adóhatóság helyesen foglalt állást az ítélet szerint a hitelezési veszteség elszámolhatóságának időpontja tárgyában.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Rámutatott, hogy a felperes számviteli politikája szerint behajthatatlannak minősül a követelés, ha az adós vagyoni állapota miatt a követelés behajtása nem látszik valószínűnek. A felperes a behajthatatlan követelések összegszerűségének nem csupán a nagyságrendjét, annak pontos összegét is ismerte, és külön-külön vizsgálta a kérdéses négy társasággal szembeni követeléseket és a minősítés eredményeképpen jutott arra az okszerű következtetésre, hogy az egy éven túli fizetési határidejű követelések behajthatatlanok.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Helyesen utal a jogerős ítélet indokolása arra, hogy a behajthatatlannak minősített követelés esetében a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 15. § (9) bekezdése és a 27. § (1) bekezdése szerinti előírásokból kell kiindulni.
A behajthatatlan követeléseket tehát hitelezési veszteségként kell leírni, azonban a behajthatatlanság tényét bizonyítani kell. A számviteli törvény rendelkezései alapján a nyilvántartásokba kizárólag alakilag és tartalmilag hiteles, megbízható és helytálló bizonylatok alapján szabad adatokat bejegyezni. Kétségtelen tény, hogy a felperes a követelések leírását megalapozó dokumentumokkal nem rendelkezett. A felperes behajthatatlanság címén olyan követeléseket írt le, amelyek vonatkozásában a behajthatatlanság nem nyert igazolást, csupán kétes követelésekről volt szó.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a követelés akkor minősül behajthatatlannak, ha az bírósági eljárás során nem érvényesíthető vagy a megítélt követelés teljesítését végrehajtási eljárás során nem lehetett kikényszeríteni, illetve a hitelezői igényt az adós sem csődeljárás, sem felszámolási eljárás során kielégíteni nem tudta és mindezekről a követelés jogosultját a bíróság jogerős határozattal értesítette.
Helyesen utal a megyei bíróság ítéletének indokolása arra is, hogy a követelések leírásával a felperes a számviteli törvényt megsértette tekintettel arra, hogy az előre látható veszteség céltartalék képzésével vehető csak figyelembe.
Alappal hivatkozik az alperes ellenkérelmében arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben rögzített két mérlegadat önmagában a behajthatatlanságot nem igazolja, ugyanis az adós társaságok mérlegében szereplő aktívákat figyelmen kívül hagyta a felperes, így a levont következtetés helytálló nem lehet.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.312/1997. sz.)