adozona.hu
AVI 1999.4.52
AVI 1999.4.52
A becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja (1990. évi XCI. tv. 60. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolásában kifejtette, hogy az ügyben a másodfokú határozat meghozatalának időpontjára tekintettel az adózás rendjéről szóló többször módosított 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1996-ban hatályos szabályait kell alkalmazni. Az alperes az Art. 60. §-a alapján nem bizonyította a becslési eljárás feltételeinek fennállását, ...
AVI 1999.4.52 A becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja (1990. évi XCI. tv. 60. §)
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolásában kifejtette, hogy az ügyben a másodfokú határozat meghozatalának időpontjára tekintettel az adózás rendjéről szóló többször módosított 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1996-ban hatályos szabályait kell alkalmazni. Az alperes az Art. 60. §-a alapján nem bizonyította a becslési eljárás feltételeinek fennállását, az 51. § (4) bekezdése alapján a tényállást nem tisztázta, így azt sem, hogy az adóalapként megállapított összeg milyen forrásból származik, a személyi jövedelemadó törvényben írtakra, illetve az Art. 60. § (6) bekezdésére figyelemmel adómentes vagy bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelemkategóriába tartozik-e.A peres felek fellebbezése folytán a megyei bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes által fizetendő első fokú perköltség összegét felemelte, egyebekben helyben hagyta azzal a helyesbítéssel, hogy az első fokú közigazgatási szerv köteles új eljárás lefolytatására. Indokolásában utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a határozatokra az 1996. évre vonatkozó Art. szabályokat kell alkalmazni. Ugyanakkor megállapította az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásával szemben, hogy az alperes az Art. 60. § (3) bekezdés d) pontja és 60. § (2) bekezdése alapján jogszerűen alkalmazott becslést, mert a felperes 1993. évi személyi jövedelemadó bevallási adatai és az ez évben visszafizetett összegű kölcsöntartozás között nagymértékű eltérés mutatkozik. Ezért a megyei bíróság álláspontja szerint a bizonyítási teher megfordul és a felperesnek kell bizonyítania, hogy a kölcsön visszafizetéséhez olyan fedezettel rendelkezett, amely nem adóköteles eltitkolt jövedelemről származott. Az alperes közigazgatási határozata tehát annyiban jogszabálysértő, hogy az Art. nem hatályos jogszabályi rendelkezéseit alkalmazták, és a felperest nem tájékoztatták az Art. 1. § (5) bekezdése alapján, hogy a helytelen jogi álláspontja folytán a bizonyítás lehetőségétől fosztja meg magát.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben indítványozta annak indokolási részében foglaltak megváltoztatását azzal, hogy az adóigazgatási eljárás során az alperest terheli a bizonyítás kötelezettsége mind a becslés alkalmazhatósága, mind pedig az adóalap megállapítása kérdésében.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése és 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, konkrét jogszabálysértésre kell hivatkozni, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Jelen felülvizsgálati eljárásban tehát csak azt vizsgálhatta, hogy az alperes az Art. 60. § (2) bekezdése és (3) bekezdés d) pontja alapján jogszerűen alkalmazott adóbecslést, és ennek alapján megfordul-e a bizonyítási teher és a félnek kell-e bizonyítania, hogy olyan fedezettel rendelkezett, amely nem adóköteles eltitkolt jövedelemből származott.
Az 1996. évben hatályos Art. 60. § (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelően a valóságos adó alapját valószínűsíti. A (2) bekezdés alapján becslés esetén az adóhatóság bizonyítja, hogy az alkalmazásának a feltételei fennállnak továbbá, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszer az adó alapját valószínűsíti. A 60. § (3) bekezdés d) pontja alapján becslés alkalmazható ha magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta. A másodfokú bíróság a tényállást a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapította meg és ennek alapján jutott arra a meggyőződésre, hogy a felperesnek az 1993. évi személyi jövedelemadó bevallási adatai és az ez évben visszafizetett összegű kölcsöntartozás között nagymértékű eltérés mutatkozik, amely az alperes becslését megalapozza a rendelkezésére álló adatok alapján.
A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróságnak arra nincs lehetősége, hogy a jogerős bírói ítéletben foglalt tényállást a bizonyítékok felülmérlegelésével módosítsa. A bizonyítékok eredményének megállapítása a szabad bizonyítás eredménye, amelyre kizárólag akkor kerülhet sor a felülvizsgálati eljárás során megváltoztatásra, amennyiben a bizonyítékok mérlegelése logikailag ellentmondásos, okszerűtlen vagy kirívóan téves. A perbeli esetben azonban a megyei bíróság a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte, ezért eljárási szabálysértés nem állapítható meg a tekintetben, hogy a megyei bíróság jogszerűnek ítélte meg, hogy az alperes az Art. 60. § (3) bekezdés d) pontja és 60. § (2) bekezdése alapján becslést alkalmazott.
A felülvizsgálati kérelem tévesen hivatkozik arra, hogy az alperes az Art. 51. § (4) bekezdésében foglalt tényállás felderítési és bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget és az új eljárásban is az alperesnek kell bizonyítani, hogy a felperesnek adóbevallási kötelezettség alá eső, ám eltitkolt jövedelme volt. A Legfelsőbb Bíróság is megállapítja, hogy az alperes az Art. 51. § (4) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget tett, a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján jogszerűen állapította meg, hogy a bevallás hiányosságára és számszaki ellentmondására tekintettel becslésnek van helye.
A felperes tévesen hivatkozik arra a felülvizsgálati kérelmében, hogy csak az 1997. január 1-jétől hatályos Art. 60/A. §-a mondja ki az adózó bizonyítási kötelezettségét. Az 1996. évben hatályos Art. 60. § (5) és (6) bekezdéseinek egybevetése alapján is megállapítható, hogy a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. Az alperes tehát bizonyította, hogy becslésnek van helye, rendelkezésére álló adatok alapján végezte el a becslést, ezért a felperesnek kell bizonyítania, hogy olyan fedezettel rendelkezett, amely nem adóköteles eltitkolt jövedelemből származott.
Mivel a felperes a jogszabálysértés tényét bizonyítani nem tudta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.993/1997. sz.)