adozona.hu
AVI 1999.4.51
AVI 1999.4.51
Az adóalany dönthet arról, hogy a veszteségét a következő két évre átviszi-e vagy sem [1991. évi LXXXVI. tv. 25. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a felperest a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 19. § (11) bekezdése és 6. § (1)-(2) és (4) bekezdései alapján az adóalap csökkentés kedvezménye nem illette meg, mivel nem volt "nem rendezett vesztesége", mert saját döntése alapján azt a felhalmozott vagyon terhére leírta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztat...
AVI 1999.4.51 Az adóalany dönthet arról, hogy a veszteségét a következő két évre átviszi-e vagy sem [1991. évi LXXXVI. tv. 25. § (4) bek.]
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a felperest a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 19. § (11) bekezdése és 6. § (1)-(2) és (4) bekezdései alapján az adóalap csökkentés kedvezménye nem illette meg, mivel nem volt "nem rendezett vesztesége", mert saját döntése alapján azt a felhalmozott vagyon terhére leírta.A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - megváltoztatta: mellőzte a felperes kötelezését a vállalkozási nyereségadó, kiegészítő adóhiány és adóbírság megfizetése alól. A megyei bíróság jogszabály értelmezése szerint a veszteség következő két évre történő átviteléről való döntés jelenti a veszteség rendezését, a veszteségnek minden más módon történő elszámolása nem jelenti a veszteség rendezését. A felhalmozott vagyont csökkentő tiszta eredmény negatív összege nem tartozik a törvény alkalmazása szempontjából rendezett veszteség körébe. Mindezek alapján a megyei bíróság azt állapította meg, hogy a felperesnek az önellenőrzés idején még volt nem rendezett vesztesége, ezért a vállalkozási nyereségadót és kiegészítő adót a Ttv. 6. § (4) bekezdése alapján jogszerűen igényelte vissza.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Előadta, hogy amennyiben a felperes úgy döntött, hogy az 1991. évi veszteséget legfeljebb a következő két évre átviszi, ezt rögzítenie kellett volna a mérlegbeszámoló I/b. tábla 05-ös sorában. Ebben az esetben a Ttv. 19. § (11) bekezdése és 6. § (1)-(2) és (4) bekezdései, valamint a vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény (Nytv.) 8. §-ának (1) bekezdése alapján megillette volna a felperest az adóalap csökkentése. Mivel a felperes a mérlegbeszámoló megfelelő sorát nem töltötte ki, a veszteség rendezéséről úgy döntött, hogy az Nytv. 25. § (4) bekezdése alapján a tiszta eredmény negatív összege a felhalmozott vagyont csökkenti. A felperesnek az önellenőrzés idején már nem volt nem rendezett vesztesége, ezért az adóalapot sem csökkenthette volna.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A perben eljáró mindkét bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a per lényegi kérdése az volt, hogy a Ttv. és az Nytv. alapján mi tekinthető nem rendezett veszteségnek.
A 6/1992. (III. 13.) PM rendelet 14. § (5) bekezdése hatályon kívül helyezte a 62/1988. (XII. 24.) PM rendeletet azzal, hogy annak rendelkezéseit az 1991. évi éves mérlegbeszámoló elkészítésénél még alkalmazni kell. A 62/1988. (XII. 24.) PM rendelet 8. § (1) bekezdése szerint a kettős könyvvitelt vezető vállalkozás a megállapított mérleg, az eredmény-kimutatás és az eredményfelosztás eredeti példányát legkésőbb a tárgyévet követő év május 31. napjáig az illetékes adóhatóságnál letétbe köteles helyezni, a cégjegyzékbe bejegyzett vállalkozás a megállapított mérleg és eredmény-kimutatás egy aláírt példányát a cégbíróságnál köteles letétbe helyezni a 8. § (3) bekezdése szerint. Ebbő1 az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a letéti példányon lévő adatok eltérhettek az adóhatóságnak az előírt határidőre leadott évzáró mérlegbeszámoló mérleg, eredmény-kimutatás és eredményfelosztás adataitól, vagyis a felperesnek a küldöttgyűlést követően még lehetősége lett volna a letéti mérleg leadásáig az évzáró mérlegbeszámoló, eredmény-kimutatás és eredményfelosztás adatainak módosítására. A felperes által benyújtott I/b. mérlegmellékletek mindkét alkalommal azonos tartalmúak voltak, a 05-ös sorban a mérleg szerinti veszteség összegéből a következő évre átvitt összeg nem szerepelt.
A Ttv. 19. § (11) bekezdése értelmében az 1992. január1. napja előtt keletkezett és még nem rendezett veszteséggel lehetett csökkenteni az adóalapot a 6. § (1)-(2) és (4) bekezdésében foglaltak szerint. Az adóalap csökkentésére csak akkor van lehetőség, ha a felperesnek van még nem rendezett vesztesége. Az Nytv. 8. § (1) bekezdése szerint, ha a megállapított eredmény negatív, akkor annak összegét (veszteség) az adóalany saját döntése alapján legfeljebb a következő két évre átviheti. Amennyiben a felperes ezzel a lehetőséggel kívánt volna élni, akkor az 1/b. eredmény-felosztási tábla 05-ös sorában a "tárgyi évről átvitt veszteség" sorba kellett volna írni. Az elsőfokú bíróság helyes álláspontja szerint nem lehet adminisztratív és formai hibának tekinteni, hogy a mérlegbeszámoló megfelelő sora üresen maradt, hanem ez a felperes döntését tartalmazza a veszteség rendelkezésére vonatkozóan vagyis azt, hogy nem kívánta a veszteséget átvinni a következő két évre.
A Legfelsőbb Bíróság is rámutat arra, hogy a veszteség rendezése kétféle módon történik: ha az adóalany úgy dönt, hogy a veszteséget a következő két évre átviszi, ezt rögzítenie kell a mérlegbeszámoló I/b. tábla 05-ös sorában, amennyiben ennek a sornak a kitöltése elmarad, úgy arról dönt, hogy ezt a kedvezményt nem kívánja igénybe venni, ebben az esetben pedig az Nytv. 25. § (4) bekezdésében megfogalmazott alapeset áll be, vagyis hogy a tiszta eredmény negatív összege a felhalmozott vagyont csökkenti. Ebben az esetben pedig az adózót nem illeti meg önellenőrzés során az adóalap csökkentése.
A fentiek alapján a megyei bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy az önellenőrzés idején a felperesnek még nem volt nem rendezett vesztesége. A felperes a veszteségét rendezte azzal, hogy az Nytv. 8. § (1) bekezdésében írt lehetőséggel a mérlegbeszámoló kitöltésekor nem élt, ezért veszteségét az Nytv. 25. § (4) bekezdése alapján rendezte.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.581/1997. sz.)