adozona.hu
AVI 1999.4.50
AVI 1999.4.50
Amennyiben a számla valamely hiányossága miatt helyesbítésre szorul az adólevonási jog a helyesbítést követő adóbevallásban érvényesíthető (1992. évi LXXIV. tv. 45. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1995. IV. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adónemben kiutalás előtti adóellenőrzést folytatott le. Az ellen-őrzés eredményeképpen az adóhatóság az 1996. április 30. napján meghozott határozatával felperes terhére 200000Ft általános forgalmi adó jogosulatlan visszaigénylést, adókülönbözetet állapított meg és ezen összeg kiutalását megtagadta, kiszabott továbbá 100 000 Ft adóbírságot. A határozat indokolása szerint a jogosulatlan visszaigénylé...
AVI 1999.4.50 Amennyiben a számla valamely hiányossága miatt helyesbítésre szorul az adólevonási jog a helyesbítést követő adóbevallásban érvényesíthető (1992. évi LXXIV. tv. 45. §)
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1995. IV. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adónemben kiutalás előtti adóellenőrzést folytatott le. Az ellen-őrzés eredményeképpen az adóhatóság az 1996. április 30. napján meghozott határozatával felperes terhére 200000Ft általános forgalmi adó jogosulatlan visszaigénylést, adókülönbözetet állapított meg és ezen összeg kiutalását megtagadta, kiszabott továbbá 100 000 Ft adóbírságot. A határozat indokolása szerint a jogosulatlan visszaigénylés megállapítására a 32893. számú számla alapján került sor. A számlán azonban nem került feltüntetésre az értékesített termékek megnevezése, KSH besorolási száma, a teljesítés időpontja, a számla esedékessége. Mindezek alapján a számla a felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak nem minősült, ezért került sor a felperes terhére adókülönbözet megállapításra.Az alperes az 1996. június 21-én kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatának felülvizsgálata iránt a felperes keresetet nyújtott be és kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes nem vitatta, hogy a perben szereplő számla hibás, hiányos volt, nem tartalmazta az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (1) bekezdés 16. illetve 17. pontjában előírt adatokat. A visszaigénylés alapjául szolgáló bizonylat nem felelt meg sem a számla, sem az egyszerűsített számla követelményeinek. Ilyen számla hiányában a felperes jogszerűen nem érvényesíthette volna adólevonási jogát. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes határozata nem sértett jogszabályt és a hiányos számlára alapított adó-visszaigénylés kapcsán hiánypótlásnak sincs helye az adóvizsgálati eljárás során.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, annak helyes indokaira utalással. Utalt a másodfokú bíróság arra, hogy a számlakibocsátó Áfa. tv. 44. §-ában írt felelőssége polgári jogi felelősség, amely nem érinti a felperes felelősségét a hiányos számla alapján történt adó-visszaigénylés jogkövetkezményeiért.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, a jogerős ítélet megváltoztatása, az adóbírság mellőzése iránt. Előadta, hogy a számla formai hiányosságai miatt megállapított jogosulatlan adó-visszaigénylés után az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 72. §-a alapján kiszabott adóbírság jogsértő volt. Álláspontja szerint a jogosulatlanság nem állt fenn, ugyanis azt kellett volna vizsgálni, hogy a számla alapján valóban történt-e termékértékesítés, adó-áthárítás. Mivel a termékértékesítés, az ellenérték megfizetése, továbbá az adó áthárítása megtörtént, így álláspontja szerint a visszaigénylés jogszerűen történt, a felperessel szemben adóbírság nem lett volna kiszabható. Utalt arra, hogy később a számla alapján az adó összegét részére visszatérítették, a hiányos számla alapján őt felelősség nem terhelheti. Hivatkozott arra is, hogy az adóhatóságnak a felperest hiánypótlásra kellett volna felszólítania, s az eljárásban a tényállást kellően tisztázni. Előadta továbbá, hogy jogsértően az adóhatóság nem alkalmazta az 1993/280. számú APEH iránymutatást, melyet a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróságnak is értékelnie kellett volna.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A per során a felek által nem vitatottan, az általános forgalmi adó visszaigénylése alapjául szolgáló számla nem tartalmazta a termékek megnevezését, statisztikai besorolási számát, a számla esedékességét, a teljesítés időpontját.
A Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az Áfa. törvény 13. § (1) bekezdés 16. és 17. pontjaiban előírt feltételeknek meg nem felelő számla, illetve egyszerűsített számla alapján az általános forgalmi adó visszaigénylése jogszerű-e vagy sem. Az Áfa. törvény 32. § (1) bekezdése a) pontja és 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Nem tekinthető hitelesnek az a számla, illetve egyszerűsített számla, mely az Áfa. törvény 13. § (1) bekezdés 16., illetve 17. pontjában előírt adatokat nem tartalmazza. Az ilyen számla, illetve egyszerűsített számla alapján nem állapítható meg az értékesített termékek jellege, azoknak adótartalma a besorolási KSH szám hiányában, így nem ellenőrizhető a számla szerinti adókulcs helyes mértékének felszámítása sem. A teljesítési időpont feltüntetésének hiányában az sem ellenőrizhető, hogy a számla ténylegesen az adóbevallásban érvényesített időszakra alapozza-e meg a visszaigénylési jogosultságot. A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy téves a felperes álláspontja abban a tekintetben, hogy a termékértékesítés és az adóáthárítás esetén a formailag hiányos számla alapján is jogszerűen gyakorolható az adólevonási jog. A fentebb idézett jogszabályi rendelkezés alapján csak a mind formailag, mind tartalmilag helyes számla, azaz hiteles számla alapján kerülhet sor jogszerűen az adó visszaigénylésére. Mindezek alapján az adóhatóság, és így a bíróságok is törvényesen állapították meg a jogosulatlan visszaigénylést és jogszerűen került kiszabásra az Art. 72. § (1) bekezdése alapján az adóbírság.
Amennyiben a számla valamely hiányossága miatt helyesbítésre szorul, akkor az Áfa. törvény 45. § (3) bekezdése értelmében a helyesbítést követő első adóbevallásban érvényesíthető az adólevonási jog. A felperes az Art. 18. § (1) bekezdése és 20. § (1) bekezdése alapján a benyújtott bevallás valóságosságáért, tartalmi helyességéért felelős. Az Art. 24. § (1) bekezdése alapján az adóbevallás helyességének ellenőrzése, adóhatóság általi javítása nem azonos az adóigazgatási eljárással végzett adóellenőrzéssel. Míg az előbbi esetben az adóhatóság a számszaki hibákat javítja ki hivatalból, addig az adóellenőrzés során a bevallás alapjául szolgáló bizonylatok hitelességét, az adókötelezettség teljesítésének jogszerűségét vizsgálja.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján egyetért a jogerős ítéletben foglaltakkal, azaz hogy az adóhatóságot
hiánypótlásra való felhívási kötelezettség nem terhelte az adóigazgatási eljárás során. A számla helyes adattartalma érdekében a felperesnek kellett volna eljárnia még a bevallás benyújtása előtt, vagy azt követően. Az adóhatóságot hiánypótlásra való felhívási kötelezettség nem terhelte az adóigazgatási eljárás során.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesnek az 1993/280. számú APEH iránymutatásra való hivatkozása kapcsán megjegyzi, hogy az iránymutatás szerint is abban az esetben lehet adólevonási jogot gyakorolni formailag hibás számla alapján, ha abból a levonható adó összege megállapítható. A perbeli esetben azonban a számla alapján termékek megnevezése, KSH besorolási számuk feltüntetése hiányában az adó összege, mértéke nem volt megállapítható, így az adólevonási jog gyakorlásának jogszerűsége sem állt fenn. Az adóhatóság a fentiekben kifejtettek alapján eljárása során az iránymutatásban foglaltakat sem sértette meg és ez a perbeli esetben a felperes javára szólóan nem is értékelhető.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet megalapozottnak és törvényesnek ítélte, ezért azt a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 28.098/1997. sz.)