adozona.hu
AVI 1999.4.46
AVI 1999.4.46
Amennyiben a törvény nem határozza meg, hogy adójogi szempontból az értékpapírokat milyen összeg erejéig lehet figyelembe venni, úgy azt a szerződéses szabadság elvéből következően a felek határozhatják meg [1991. évi XC. tv. 38/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. április 13-án 49 000 forintért 490 000 forint névértékben diszkont kincstárjegyet vásárolt a C.-T. Rt-től, mint bizományostól. Ugyanaznap a kincstárjegyet megegyező árfolyam értéken eladta a C.-T. Rt. bizományosnak, a vételár teljes összegét a P.-B. Befektetési Szövetkezet üzletrészeinek megvásárlására kellett fordítania, ezért ugyanaz nap 49 darab 1 forint névértékű üzletrészt egyenként tízezer forint, összesen 490 000 forint vételárért a felperes megvásárolta a szövetkezett...
AVI 1999.4.46 Amennyiben a törvény nem határozza meg, hogy adójogi szempontból az értékpapírokat milyen összeg erejéig lehet figyelembe venni, úgy azt a szerződéses szabadság elvéből következően a felek határozhatják meg [1991. évi XC. tv. 38/A. §].
A felperes 1995. április 13-án 49 000 forintért 490 000 forint névértékben diszkont kincstárjegyet vásárolt a C.-T. Rt-től, mint bizományostól. Ugyanaznap a kincstárjegyet megegyező árfolyam értéken eladta a C.-T. Rt. bizományosnak, a vételár teljes összegét a P.-B. Befektetési Szövetkezet üzletrészeinek megvásárlására kellett fordítania, ezért ugyanaz nap 49 darab 1 forint névértékű üzletrészt egyenként tízezer forint, összesen 490 000 forint vételárért a felperes megvásárolta a szövetkezettől és a szövetkezettől kapott igazolás alapján adókedvezményt vett igénybe. Az APEH Megyei Igazgatósága Kiemelt Adóalanyok Ellenőrzési Osztálya határozatával a felperes terhére 147 000 forint adókülönbözetet állapított meg, egyben kötelezte 147 000 forint jövedelemadó és járulékai megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával az első fokú határozatot helyben hagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy a kincstárjegy adásvételi és az üzletrész adásvételi szerződés valódi tartalma kincstárjegy-üzletrész csere volt, az adókedvezmény alapja pedig kizárólag a vásárlásra fordított pénzösszeg lehet.Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Úgy ítélte meg, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló módosított 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 38/A. (1) bekezdés k) pontjának helyes értelmezése szerint az adókedvezmény alapja kizárólag vásárlásra fordított pénzösszeg lehet. A perbeli esetben az egy napon kötött, azonos összegű ellenértéket tartalmazó kincstárjegy adásvételi és üzletrész adásvételi szerződések valódi tartalma kincstárjegy-üzletrész csere volt.
A másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet annak megváltoztatása iránt. Álláspontja szerint az adókedvezmény alapja nemcsak kizárólag készpénz, hanem értékpapír is lehet. Álláspontja szerint sem a közigazgatási, sem a bírósági eljárásban az alperes nem bizonyította a szerződések színlelt vagy leplezett jellegét.
Az alperes a Legfelsőbb Bíróság d=16689 ssz=1>2/1998. KJE számú jogegységi határozatát (a továbbiakban: Jogegységi Határozat) jelen ügyben is irányadónak tekintette és a felperes kereseti kérelmében és az eljárás folyamán tett egyéb nyilatkozataiban részletezett jogi álláspontját elfogadta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát - az elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Jelen felül- vizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a felperest megillető személyi jövedelemadó alapja kizárólag a szövetkezeti üzletrész vásárlására fordított pénzösszeg lehet-e, vagy értékpapír ellenében kapott szövetkezeti üzletrész után is megilleti ez az adókedvezmény. Másrészt minősíthető-e a felperes által kötött adásvételi szerződések valódi tartalmuk szerint kincstárjegy-üzletrész csere szerződésének.
Az 1995. évben hatályos az 1994. évi LXXII. törvénnyel módosított Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdésének k) pontja alapján a 37. §-ának (1) bekezdése szerint megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig a saját szövetkezet üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30%-a feltéve, hogy a tag az adóévben a saját szövetkezetű üzletrészét részben vagy egészben nem idegenítette el.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. §-ának (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az adóhatóság ezért vizsgálhatta a magánszemély és a szövetkezet szerződéses akaratát a szövetkezeti üzletrész átruházása vonatkozásában és a megkötött szerződések adóügyi minősítését végezhette el. Ez a jogosultság azonban nem vezethet a felek szerződéses akaratával ellentétes következtetések levonására és egyes szerződések érvénytelenné minősítésére. A Jogegységi Határozat IV. pontja is rámutat arra, hogy téves az a jogi álláspont, amely a szövetkezeti üzletrész kárpótlási jegy vagy más értékpapír fejében történő megszerzését színlelt jogügyletnek minősíti.
A kincstárjegyről szóló 1987. évi 23. törvényerejű rendelet alapján a kincstárjegy bemutatóra szóló, átruházható értékpapír (pénzpapír), amelyben az Állam arra kötelezi magát, hogy az azon megjelölt összeget a kincstárjegy mindenkori tulajdonosának illetve birtokosának a megjelölt időben és módon megfizeti. A Jogegységi Határozat IV. pontja kifejti, hogy a törvényi előírások alapján a szövetkezeti tag tulajdonában lévő kárpótlási jegy (jelen perben kincstárjegy) - mint értékpapír - pénzben kifejezhető összeget testesít meg. Ha a tag a kárpótlási jegyet a szövetkezetre átruházza, meghatározott összegű vagyoni értéket szolgáltat a szövetkezetnek, amely - ennek fejében - részére szövetkezeti üzletrészt juttat. Az Szja. 38/A. §-ának (1) bekezdése k) pontjának a helyes értelme tehát az, hogy nem kizárt az adókedvezmény igénybevétele, az arra jogosító üzletrész megvásárlására nem készpénzfizetés ellenében kerül sor. Az értékpapír formájában nyújtott ellenérték is megfelel az Szja. 38/A. (1) bekezdés k) pontjában írt törvényi feltételnek.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletével helyben hagyott elsőfokú bíróság ítéletének indokolása arra is utal, hogy a jogügyletben résztvevő jogalanyok részbeni azonosságából eredően a felperes 1000%-os nagyságú árfolyamnyereségre tett szert. A perbeli időszakban hatályos Szja. azonban nem határozta meg, hogy adójogi szempontból az értékpapírokat milyen összeg erejéig lehet figyelembe venni, úgy azt a szerződéses szabadság elvéből következően a felek határozhatták meg.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A.§ (2) bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes határozatát - az első fokú közigazgatási határozatra is kiterjedően - a Pp. 339. § (1) bekezdésére figyelemmel hatályon kívül helyezte és az első fokú közigazgatási szervet - az adókötelezettség újbóli megállapítása végett új eljárásra kötelezte.
A felperes pernyertességére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest az együttes első-másodfokú és felülvizsgálati perköltség megfizetésére.
Az első fokú adóhatóság az új eljárás során a Legfelsőbb Bíróság d=16689 ssz=1>2/1998. KJE számú jogegységi határozatában kifejtett jogi álláspont figyelembe vételével köteles eljárni abban a kérdésben, hogy a felperest a törvényben írt kedvezmény megilleti-e.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.081/1997. sz.)