adozona.hu
AVI 1999.4.44
AVI 1999.4.44
A szövetkezeti üzletrész megszerzésére fordított összeget a tag kárpótlási jegy vagy más értékpapír formájában is befizetheti [1991. évi XC. tv. 38/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperesnél az 1995. adóévre személyi jövedelemadó nemben adóvizsgálatot folytatott le, és az 1996. július 11. napján kelt határozatával a felperes terhére 63 000 forint személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, mely összeg pénzügyi rendezést nem igényelt, adóhiánynak nem minősült. A határozat rámutat, hogy a felperes a P. Befektetési Szövetkezettől megszerzett 210 000 forint értékű üzletrész után jogosulatlanul vett igénybe adókedvezményt, mert nem kézpénzért vásárolta ...
AVI 1999.4.44 A szövetkezeti üzletrész megszerzésére fordított összeget a tag kárpótlási jegy vagy más értékpapír formájában is befizetheti [1991. évi XC. tv. 38/A. §].
Az alperes a felperesnél az 1995. adóévre személyi jövedelemadó nemben adóvizsgálatot folytatott le, és az 1996. július 11. napján kelt határozatával a felperes terhére 63 000 forint személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, mely összeg pénzügyi rendezést nem igényelt, adóhiánynak nem minősült. A határozat rámutat, hogy a felperes a P. Befektetési Szövetkezettől megszerzett 210 000 forint értékű üzletrész után jogosulatlanul vett igénybe adókedvezményt, mert nem kézpénzért vásárolta a szövetkezeti üzletrészt, hanem kincstárjegy - szövetkezeti üzletrész cserét valósított meg különféle szerződések alapján. A felperes fellebbezett, azonban az alperes 1996. szeptember 19-én kelt határozatával az elsőfokú döntést helyben hagyta. A másodfokú adóhatóság 1996. október 28-án kelt határozatával döntése indokolási részét elírás miatt kijavította.A felperes keresetében az alperes kijavított határozatának megváltoztatását és perköltség megállapítását kérte. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a felperes által kötött adásvételi szerződések tartalma alapján arra a megállapításra jutott, hogy az üzletrész vásárlását megelőző értékpapír adásvételi ügyletek csupán azt a célt szolgálták, hogy a felperes 21 000 forint kézpénzért valóságos készpénzmozgás nélkül 210 000 forint értékű üzletrész vásárlása után igényelhessen adókedvezményt. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett és kérte az ítélet megváltoztatását, keresetének megfelelő döntés meghozatalát. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helyben hagyását kérte.
A Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Az indokolás szerint az adókedvezmény igénybevétele az adózó részéről lehetőség, azonban az adóhatóság nemcsak jogosult, hanem köteles is vizsgálni, hogy a törvényben előírt feltételek a kedvezmény igénybevételéhez fenn állnak-e. A másodfokú bíróság az alperes határozatában kifejtettekkel egyet értve azt hangsúlyozta, hogy a színlelt szerződési láncolatra adókedvezmény igénybevételét alapítani nem lehet. A felperes saját pénzeszközéből 21 000 forintot fordított a szövetkezeti üzletrész megszerzésére. A felperest ez után az összeg után sem illeti meg az adókedvezmény a Fővárosi Bíróság álláspontja szerint. A másodfokú bíróság a szerződésekből és a felperes által írt nyilatkozatból azt állapította meg, hogy a felperes a nagyobb mértékű adókedvezmény lehetősége nélkül a 21 000 forint erejéig sem vásárolt szövetkezeti üzletrészt. A Fővárosi Bíróság elfogadta az alperes azon megállapítását is, hogy a törvény "fordított összeg" megfogalmazása - ellentétben a felperes álláspontjával - nem mértéket jelent, hanem pénzösszeget.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő törvényes határidőn belül felülvizsgálati kérelmet. Utalt arra, hogy a kedvezmény igénybevételének feltételei a felperes esetében maradéktalanul fennállnak. A felülvizsgálati kérelem szerint a befektetési kedvezményeknek az 1995. adóévre vonatkozó szélesítése elsősorban a gazdaságpolitika módosulására tekintettel történt meg. A jogszabály módosítás miniszteri indokolása szerint a gazdaságpolitika fő törekvése a beruházások, a befektetések, a megtakarítások ösztönzése volt annak érdekében, hogy az addiginál több forrást lehessen a gazdaság modernizálásának és az egyensúly megteremtésének szolgálatába állítani. A lényeg a pénzben fekvő holt vagyon termelő tőkévé tétele. Ez a cél megvalósításának egyik eszköze és nem maga a cél, hogyha az adózó a saját gazdálkodásából kivon meghatározott értéket és azt elhelyezi a gazdálkodásba, a saját közterhei viselése könnyebbé válik. Ezért a személyi jövedelemadóban olyan új rendszerű adókedvezmény bevezetésére került sor, illetve a befektetési kedvezmény igénybevételének lehetőségét olyan körben szélesítették, amelyek a korábbinál jobban ösztönöztek a tartós megtakarításokra, befektetésekre. Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati kérelem szerint az első- és másodfokú bíróság határozata sértette a közigazgatási bíráskodásra vonatkozó elvi jellegű rendelkezéseket (Alkotmány 50. § (1) bekezdés, Bsz. 4. §, Áe. 72. §, Pp. 1. §), az adókedvezményekre vonatkozó tételes rendelkezéseket [Szja. 38/A. § (1) bekezdés k) pont, Art. 1. § (7) bekezdés, valamint a perben vizsgált jogviszony tartalmát meghatározó valamennyi speciális jogszabályi rendelkezést (Ptk. 338/B. § (2) bekezdés, 328. §, 207. §). A felperes előadta, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezésben illetve a fellebbezési ellenkérelemre tett észrevételben foglalt jogi álláspontokkal kapcsolatban indokolt véleményt nem rögzített, egyes felvetésekre nem is reagált. Állításainak zöme jogszabályi hivatkozással alátámasztva nincs. A felperes szerint egy ilyen jelentőségű ügyben, amelyben a döntés számtalan kisbefektetőt érint különösen fontos, hogy az elfogadott jogi állásponttal szemben felhozott érvek megnyugtató választ nyerjenek.
Az alperes 2. számú iratában bejelentett, hogy a Legfelsőbb Bíróság 2/1998. KJE számú jogegységi döntésére figyelemmel a felperes kereseti kérelmében és az eljárás folyamán tett egyéb nyilatkozataiban részletezett jogi álláspontját elfogadja. Az alperes képviselője a tárgyaláson bejelentette, hogy a felperes igényét elismeri.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes kijavított határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az első fokú adóhatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
A személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény 38/A. § (1) bekezdés k) pontja értelmében a megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30%-a, feltéve, hogy a tag az adóévben a saját szövetkezete üzletrészét részben, vagy egészben nem idegenítette el.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága d=16689 ssz=1>2/1998. KJE számú jogegységi határozata rámutat, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1994. évi LXXXII. törvénnyel módosított 1991. évi XC. törvény 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontja alapján a megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30%-a akkor is, ha a szövetkezeti üzletrészt a szövetkezet tagja kárpótlási jegy vagy más értékpapír ellenében szerzi meg. Ebből következően a szövetkezeti üzletrész megszerzésére fordított összeget a szövetkezeti tag nemcsak kézpénz nyújtásával, hanem kárpótlási jegy vagy más értékpapír formájában is befizetheti és az így befizetett összeg után is élhet adólevonási jogával.
A jogerős adóhatározatban és a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont ellentétes a személyi jövedelemadó törvény idézett rendelkezésével, ezért helyesen mutat rá a felperes felülvizsgálati kérelme arra, hogy a Fővárosi Bíróság ítélete - amely a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét helyben hagyta - jogszabálysértő. Az adóhatóság a Legfelsőbb Bíróság 2/1998. KJE számú jogegységi döntését elfogadta és bejelentette, hogy a felperes kereseti kérelmében és az eljárás folyamán tett egyéb nyilatkozataiban részletezett jogi álláspontot elfogadja, a felperes igényét elismeri.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az első fokú adóhatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
Az első fokú adóhatóság az új eljárás során a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának d=16689 ssz=1>2/1998. KJE számú jogegységi határozatában kifejtett jogi álláspontot figyelembe véve köteles állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperest a törvényben írt kedvezmény megilleti-e vagy sem.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28. 873/1997. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2001.75 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
