adozona.hu
AVI 1999.3.39
AVI 1999.3.39
Az illeték alapjának meghatározása atipikus szerződés esetében (1990. évi XCIII. tv. 18. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. január hó 1. napján az F. Kft.-vel haszonélvezeti szerződést kötött az 1996. május hó 3. napján kötött szerződés alapján a b.-i 25170. sz. tulajdoni lapon felvett és az F. Kft kizárólagos tulajdonát képező benzinkút megjelölésű ingatlanra.
A szerződés 3. pontja szerint a felperes az ingatlan haszonélvezeti jogát 2027. december 31. napjáig terjedő időszakra szerezte meg. A felek a szerződés 4. pontjában rögzítették a haszonélvezeti jog ellenértékét 125 millió forint + áfa. ös...
AVI 1999.3.39 Az illeték alapjának meghatározása atipikus szerződés esetében (1990. évi XCIII. tv. 18. §)
A felperes 1998. január hó 1. napján az F. Kft.-vel haszonélvezeti szerződést kötött az 1996. május hó 3. napján kötött szerződés alapján a b.-i 25170. sz. tulajdoni lapon felvett és az F. Kft kizárólagos tulajdonát képező benzinkút megjelölésű ingatlanra.A szerződés 3. pontja szerint a felperes az ingatlan haszonélvezeti jogát 2027. december 31. napjáig terjedő időszakra szerezte meg. A felek a szerződés 4. pontjában rögzítették a haszonélvezeti jog ellenértékét 125 millió forint + áfa. összegben, melynek megfizetésére a felperes egy összegben 1998. január hó 25. napjáig volt köteles.
A szerződés alapján az elsőfokú hatóság a megyei illetékhivatal az illetékkiszabás alapjául - a szerződő felek által szerződésükben rögzített haszonélvezeti jog ellenértékeként - a 125 millió forint + áfa. összeget, vagyis 156250 000 Ft-ot elfogadta és a felperest mindösszesen 15 627 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte az 1998. március hó 26. napján kelt fizetési meghagyásával.
A fizetési meghagyás ellen a felperes fellebbezést nyújtott be az alpereshez, aki 1998. július hó 29. napján hozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta a felperes fellebbezésének elutasításával.
Határozatát azzal indokolta, hogy az 1998. január hó 1. napján megkötött haszonélvezeti szerződés az OTP fiókjának 1998. január hó 10. napján kelt beleegyezésével vált hatályossá, tehát ezen időpontban keletkezett a felperesi illetékkötelezettség. A vagyoni értékű jog szerzője a szerződésben megjelölte a vagyoni értékű jog értékét, így azt az Itv. 72. § szerint kiszámítani az illetékhivatalnak nem kellett. Ennek megfelelően pedig az illetékhivatal a bejelentett érték után szabta ki a vagyonszerzési illetéket és a korábbi 1996. évben kötött szerződés kapcsán megfizetett és kiszabott illetéket pedig a fizetendő illetéktartozásba beszámította.
A felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz, melyet utóbb módosított és kérte, hogy a bíróság az alperesi közigazgatási határozatot elsődlegesen változtassa meg és állapítsa meg azt, hogy az alperesi, illetőleg az elsőfokú hatóság által fizetési meghagyásban rögzített érték nem az ingatlan tényleges forgalmi értéke alapján került megállapításra és ennek megfelelően pedig a kirótt illeték sem megfelelő. Az ingatlan forgalmi értékét az általa becsatolt P. László ingatlanforgalmi szakértő által közölt értékben, vagyis 60 millió forintban kérte megállapítani és ennek alapján az Itv. 72. §-ban rögzített feltételek mellett a kiszabható illeték összegét rögzíteni.
Másodlagosan az alperesi és az elsőfokú határozatok hatályon kívül helyezését, valamint az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára való kötelezését kérte.
Álláspontja szerint a közigazgatási határozatok alapvetően ellenkeznek az Itv. szabályaival. Tekintettel arra, hogy az Itv. 72. §-a haszonélvezeti jog után kiszabandó illeték alapjául egyértelműen az ingatlan forgalmi értékét jelöli meg. A perbeli ingatlan forgalmi értékét pedig a felperes és az F. Kft. szerződésükben nem rögzítették, és hibás az alperes és az elsőfokú hatóság azon álláspontja, hogy a haszonélvezeti díj értékét tekintik az ingatlan bejelentett forgalmi értékének és ily módon az illetékkiszabás alapjának. A vagyoni értékű jog ellenértéke ugyanis a felek közötti tárgyalások eredménye szabadon állapítható meg, míg a vagyoni értékű jog után járó illeték alapjául szolgáló ingatlan forgalmi értéke azonban objektív érték, amelynek megállapítására a közigazgatási eljárásban nem került sor.
Az alperes írásban csatolt ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és a felperes perköltségben való marasztalását.
Álláspontja szerint a felperes kereseti kérelme teljességgel megalapozatlan. A közigazgatási eljárás során keletkezett perbeli határozatok minden tekintetben jogszerűek a felek a forgalmi értéket nem tüntették fel, hanem egyenesen a számított haszonélvezeti jog értékét rögzítették, így ez képezi a fizetendő vagyonátruházási illeték alapját. Ebben az esetben tehát nem kellett az Itv. 72. §-a alapján kiszámítani a forgalmi értékből a vagyoni értékű jog értékét, ugyanis azt a felek a szerződésben rögzítették. A korábban kiszabott illetékösszeg a felperesek vonatkozásában az illetéktartozásukba külön határozattal átszámolásra került.
A bíróság a keresetet elutasította.
A bíróság által a jelen perben eldöntendő kérdés az volt (a kereseti kérelem és az ellenkérelem keretei között), hogy az alperes határozata meghozatala során a hatályos és vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartásával megalapozott döntést hozott-e, illetve a kereseti kérelem megalapozza-e e döntés Pp. 339. §-a alapján történő megváltoztatását, vagy hatályon kívül helyezését.
E körben elsődlegesen a bíróság megállapította, hogy
a felperes és az F. Kft. között 1998. január hó 1. napján létrejött és 1998. január hó 10. napján hatályosult haszonélvezeti jog alapítására létrejött szerződés a felperes számára 30 évre szólóan vagyoni értékű jog megszerzését biztosítja. (Ehelyütt a bíróság rámutat, hogy a szerződés érvényességének vizsgálata a bíróság feladatát nem képezte.) A szerződő felek e vagyoni értékű jog kölcsönösen kialkudott és egyező akarattal kialakított forgalmi értékét 125 millió forint + áfa. összegben, vagyis 156250000 Ft-ban határozták meg.
E szerződés az Itv. szempontjából atipikusnak mondható jogügylet, mivel nem az ingatlan tulajdonjoga megváltozásával egyidejűleg történt meg a vagyoni értékű jog alapítása, hanem attól függetlenül.
A felek a haszonélvezeti jog meghatározott ideig, vagyis 30 évig történő gyakorlása ellenértékét konkrétan meghatározták.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (továbbiakban: Itv.) 18. §-a rögzíti az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése folytán bekövetkező vagyonszerzés esetén beálló illetékfizetési kötelezettségként a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgyát, így az (1) bekezdés szerint a vagyoni értékű jognak visszteher mellett történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik.
Az Itv. az értelmező rendelkezései között a 102. § (1) bekezdés d) pontjában a vagyoni értékű jogok kategóriájába sorolja a haszonélvezeti jog alapítását is.
Mindezek alapján tehát megállapítható, hogy a felperes az 1998. január 1. napján létrejött szerződés alapján visszterhes vagyonátruházási illetéket köteles fizetni, mégpedig az Itv. 19. § (1) bekezdésben rögzített 10%-os mértékben.
Az illeték alapját a bíróság álláspontja szerint a szerződés fentebb rögzített atipikus volta miatt azonban nem a 19. § (1) bekezdés, illetőleg a 20. § (1) bekezdésben meghatározott módon kell megállapítani és nem kell az Itv. 72. §-a szerint sem a vagyoni értékű jog értékét az eljárt hatóságoknak megállapítani, ugyanis ezen szerzett jog vagyoni értékét, forgalmi értékét, a piaci viszonyok alapján maguk a felek határozták meg, mely összeget az illetékhivatal az illeték alapjául elfogadott és azt tekintette - a bíróság álláspontja szerint helyesen - az illeték alapjának.
Az ingatlan forgalmi értéke tehát az illeték-kiszabás szempontjából indiferens tényező volt, azt maguk a felek sem rögzítették, hanem konkrétan megadták a haszonélvezeti jog számított értékét, mivel nem az ingatlan forgalmi értékéből kiindulva határozható meg a jelen szerződéssel a felperes által megszerzett, s részben az ingatlan hasznosítása révén elérhető vagyoni értékű jog ellenértéke.
A fentiekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy az alperes és az elsőfokú hatóság határozatai jogszerűek és megalapozottak és - erre tekintettel a megalapozatlan módosított felperesi keresetet jogszabálysértés hiányában elutasította és kötelezte a pervesztes felperest a Pp. 78. §-a alapján az alperesi perköltség, valamint az Itv. 59.§ (1) bekezdése szerint az előzetesen le nem rótt eljárási illeték megfizetésére.
(Gyulai Városi Bíróság 9. P. 22. 142/1998. sz.)