adozona.hu
AVI 1999.3.37
AVI 1999.3.37
A továbbított vámárut az áru szállítója köteles bemutatni [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 35. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította azzal az indokolással, hogy a felperes mint fuvarozó nem tett eleget a vámáru bemutatásának és kiléptetésének, azt belföldön szolgáltatta ki, ezzel elősegítette a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozatalát, ezért vámfizetésre kötelezett.
A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Indokolásában kiemelte, hogy a bíróságnak első sorban azt kellett vizsgálnia, hogy a köziga...
AVI 1999.3.37 A továbbított vámárut az áru szállítója köteles bemutatni [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 35. §]
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította azzal az indokolással, hogy a felperes mint fuvarozó nem tett eleget a vámáru bemutatásának és kiléptetésének, azt belföldön szolgáltatta ki, ezzel elősegítette a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozatalát, ezért vámfizetésre kötelezett.A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Indokolásában kiemelte, hogy a bíróságnak első sorban azt kellett vizsgálnia, hogy a közigazgatási szerv (Vámhivatal) vizsgálta-e a fuvarozó magatartását a felróhatóság tekintetében a vámszabályozásról szóló 1966. évi II. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: tvr.) 6. § b) pontja és a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM számú együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 70. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra figyelemmel. A megyei bíróság jogi álláspontja szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy tevékenysége végzésénél úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A felperes az 1992. augusztus 10-ei nyilatkozatában is elismerte, hogy gondatlanul járt el, amikor a vámzárral ellátott és külföldi rendeltetésű vámárut nem a külföldi rendeltetési helyére szállította, hanem belföldön a megjelölt lerakási helyre.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben indítványozta a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a sérelmezett közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. Továbbra is arra hivatkozott, hogy magatartása nem felróható, ezért felelősséggel nem tartozik. A jelen ügyben több személy ellen is indult büntetőeljárás, mely a felperes személyét nem érintette még bűnsegédként sem.
Az alperes a másodfokú bíróság ítéletének hatályában történő fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az R. 34. § (1) bekezdése alapján árutovábbítás esetén a vámhivatal a vámárut további vámkezelés céljából másik vámhivatalhoz utalja. A (3) bekezdés szerint a továbbított vámárut a fuvarozó, a címzett, vagy megbízottja részére csak a vámhivatal engedélyével szolgáltathatja ki. A 35. § (1)-(2) bekezdése értelmében a továbbított vámárut az áru szállítója köteles a másik vámhivatalnál rendeltetési helyére történő megérkezését követve 24 órán belül, hogy az árutovábbítást végző vámhivatal által előírt határidő lejártáig változatlan állapotban bemutatni és annak további vámkezelését kérni. A vámáru szállítója elháríthatatlan akadály miatt bemutatási kötelezettségének a másik vámhivatalnál nem tud eleget tenni, a vámárut a legközelebbi vámhivatalnál köteles bemutatni.
A Tvr. 6. § b) pontja alapján vámfizetésre kötelezett az, aki vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti.
A másodfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűen mérlegelve helyesen állapította meg a felperes vámfizetési kötelezettségi felelősségét. A felperes a közigazgatási eljárás során kétszeri meghallgatásánál is elismerte, hogy őt külföldre irányuló fuvarozásra kérték fel, a szállítmányt azonban belföldre szállította és belföldön került lepakolásra, így a felperes a vámáruk bemutatásának, illetve kiléptetésének nem tett eleget és ezzel a mulasztással elősegítette a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozatalát.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében továbbra is indítványozta U. András meghallgatását. A Pp. 275. § (1) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok, illetve a benyújtott okiratok alapján dönt és a feleket további okiratok csatolására és bemutatására is felhívhatja. Ezenkívül bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás megváltoztatásának (úgynevezett felülmérlegelésének) csak akkor van helye, ha az iratellenes (megalapozatlan) vagy okszerűtlen. A másodfokú bíróság azonban mindezen hibáktól mentesen állapította meg a tényállást a felperesnek a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozatalával kapcsolatos felróható magatartása vonatkozásában.
Mivel a felperes jogszabálysértés tényét bizonyítani nem tudta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27. 621/1997. sz.)