adozona.hu
AVI 1999.3.34
AVI 1999.3.34
Az adóhatóság köteles figyelembe venni az adóbírság mértékének megállapításánál azt a tényt, hogy az adózó a tőle elvárható körültekintéssel járt el [1990. évi XCI. tv. 73. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél az 1997. I. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adónemet érintő kiutalás előtti ellenőrzést folytatott le, melynek megállapításai alapján határozatában a felperes terhére 300 000Ft általános forgalmi adókülönbözetet és 150000Ft adóbírságot írt elő.
Az elsőfokú adóhatóság nem fogadta el hiteles bizonylatként az adólevonási jog gyakorlásához felhasznált J. Bt., M. Kft.-től származó által számlákat. Álláspontja szerint az értékesítést nem a számla...
AVI 1999.3.34 Az adóhatóság köteles figyelembe venni az adóbírság mértékének megállapításánál azt a tényt, hogy az adózó a tőle elvárható körültekintéssel járt el [1990. évi XCI. tv. 73. § (1) bek.]
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél az 1997. I. negyedévre vonatkozóan általános forgalmi adónemet érintő kiutalás előtti ellenőrzést folytatott le, melynek megállapításai alapján határozatában a felperes terhére 300 000Ft általános forgalmi adókülönbözetet és 150000Ft adóbírságot írt elő.Az elsőfokú adóhatóság nem fogadta el hiteles bizonylatként az adólevonási jog gyakorlásához felhasznált J. Bt., M. Kft.-től származó által számlákat. Álláspontja szerint az értékesítést nem a számlakibocsátók, hanem ismeretlen személy vagy személyek végezték, akik más nevében kötöttek szerződést, tehát saját nevükben nem folytattak gazdasági tevékenységet, ezért az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése szerint nem adóalanyok.
A vitatott számlák esetében tehát nem állapítható meg az áfa-visszaigényléshez szükséges három együttes feltételek, mivel a szállítóknál lefolytatott célellenőrzés eredménye azt igazolta, hogy a számlát nem adóalanyok állították ki.
A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában arra hivatkozott, hogy az eljárt adóhatóság helyesen állapította meg, hogy a számla kibocsátójaként feltüntetett társaságok és a felperes között valós gazdasági esemény nem jött létre. A számlák hitelessége, megbízhatósága megdőlt, így azok nem szolgálhatnak alapul az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a), illetve a 35. § (1) bekezdés a) pontja szerinti előzetesen felszámított áfa-levonására. Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú adóhatóság nem sértette meg az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XC. tv-t (Art.) 51. § (7) bekezdésében előírt kötelezettségét sem, mivel az áfa visszaigénylésének ellenőrzése során a revíziónak csak azt kell megállapítania a tényállásként, hogy jogosult volt-e az adózó a visszaigénylésre, a tényleges szerződő partner felderítése nem kötelező.
A felperes keresetében a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte, az alábbi jogi indokolás mellett:
Álláspontja szerint a szállítók szabályos számlákat állítottak ki a gázolaj értékesítésről, amelyek megfelelnek az Áfa. tv. előírásainak. A számla kiállításával egy időben a gázolaj leszállítása szállítóleveleken elismerten megtörtént. A társaság körültekintően járt el, amikor a számlakibocsátó társaságok adóalanyiságáról meggyőződött, jövedéki engedélyüket bekérte, amely tartalmazta az adó-, bankszámlaszámot, ami azt igazolta, hogy legálisan végzik tevékenységüket.
Hivatkozott továbbá arra, hogy az alperes magatartásával megsértette az Art. 51. § (7) bekezdésének szabályait, mert az ellenőrzés során a tényállást nem tisztázta, a jogügyletek valótlanságát állításain kívül konkrét bizonyítékokkal nem támasztotta alá. Nem vizsgálta az alperes a gázolaj leszállításának, átvételének megtörténtét sem, amely a szállítók ügynökeinek meghallgatása útján megállapítható lett volna. A felperesi társaság a szállítások ütemezését és a megrendelést is az ügynökökön keresztül intézte.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában kifejtett jogi álláspontját változatlanul fenntartotta és kérte a kereset elutasítását, a felperes perköltség megfizetésére kötelezését.
A bíróság az alperes határozatát - egyéb rendelkezéseinek hatályban tartása mellett - megváltoztatta és megállapította, hogy a felperest 150 000 Ft adóbírság fizetési kötelezettség nem terheli.
Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az eljárt adóhatóságok a vizsgálat során a tényállást a számlakibocsátóknál lefolytatott célellenőrzések megállapításaira alapították. A célvizsgálat eredménye azt mutatta, hogy az M. Kft. és a J. Bt. nyilvántartásaiban, bizonylatai között a felperes nevére kiállított számlák nem fellelhetők, a társaságok képviselői úgy nyilatkoztak, hogy a felperessel üzleti kapcsolatban nem álltak, részére gázolajat nem értékesítettek és számlát nem állítottak ki.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott arra, hogy az adólevonási jog jogszerűségének megítélésénél milyen körülményeket kell vizsgálni a tényállás tisztázása keretében. A számlában előzetesen felszámított általános forgalmi adó akkor igényelhető vissza, ha
- a gazdasági esemény, amelyre az adóvisszatérítést alapították, ténylegesen megtörtént és a számlakibocsátó közreműködése megállapítható,
- a termék ellenértékét az általános forgalmi adóval együtt a vevő megfizette,
- a számlakibocsátó adóalany, aki az általános forgalmi adót a jogügylet során áthárította.
Az alperes határozatában azt nem vitatta, hogy a felperes üzemanyagot szerzett be, melynek ellenértékét megfizette, a gazdasági eseményt kizárólag a számlán feltüntetett szállító társaságok vonatkozásában nem tekintete valósnak.
A bíróság a felülvizsgálat során úgy ítélte meg, hogy a közigazgatási eljárásban a revízió az ügyletkötés és teljesítés körülményeit nem vizsgálta, ezért a bíróság helyt adott a felperes bizonyítási indítványának és tanúmeghallgatásokat foganatosított.
S. Mihály és B. József tanúk egybehangzóan előadták, hogy a felperes felé közvetített üzemanyagot K. Sándortól és B. Mátyás k-i lakosoktól szerezték be. A számlakibocsátókat nem ismerik, azokkal üzleti kapcsolatban nem álltak. B. Mátyást a bíróság nem tudta meghallgatni, mert időközben elhunyt.
K. Sándor a bíróság előtt olyan nyilatkozatot tett, hogy S. Mihály több alkalommal kérte meg arra, hogy üzemanyagot szerezzen be, a tanú azonban azt nem tudta megjelölni, hogy a gázolajat kiktől rendelte meg. Előadta, hogy az ügyletet ügynökökkel bonyolította, akik név szerint nem mutatkoztak be, és szigorú üzleti titokként kezelték a valós eladókat. Tanúvallomásában nem tudta igazolni azt, hogy a számlán feltüntetet társaságoktól rendelte meg az S. Mihályon keresztül a felperes felé értékesített gázolajat.
A bíróság elrendelte a számlakibocsátók ügyvezetőinek tanúkénti meghallgatását is, azonban az idézett személyek nem jelentek meg.
A bíróság a közigazgatási eljárásban beszerzett okirati bizonyítékok, valamint a perbeli tanúvallomások egybevetése után úgy ítélte meg, hogy az alperes helyesen állapította meg, hogy a számlán feltüntetett társaságok részvétele a gazdasági eseményben bizonyítottan nem állapítható meg. Ennek ellenkezőjét a felperesnek nem sikerült bizonyítani a peres eljárás során sem. Az alperes terhére nem róható az, hogy a vizsgálat során nem derítette fel, hogy a felperes ténylegesen kiktől vásárolta az üzemanyagot.
A számlakibocsátók nevében fellépő személy vagy személyek nem saját név alatt folytattak gazdasági tevékenységet, ezáltal az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése értelmében nem minősülnek adóalanynak.
A felperes felé kibocsátott számlákban tehát nem adóalany hárította át az általános forgalmi adót, ezért az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV.tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja és 35. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az adólevonási jog jogszerűen nem volt gyakorolható a felperes részéről.
A bíróság az adóbírság kiszabásának törvényességét vizsgálva megállapította, hogy az alperes a kiszabásánál nem volt figyelemmel az Art. 73. § (1) bekezdésében foglaltakra, nem vizsgálta, hogy a felperes az üzletkötések során a tőle elvárható magatartást tanúsította-e, az adókülönbözet keletkezésében terheli-e mulasztás.
A perben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapítható volt, hogy a felperes az ügyletkötések előtt meggyőződött a szállítók adóalanyiságáról, a tőle elvárható körültekintéssel járt el, ezért az alperesnek alkalmaznia kellett volna az Art. 73. § (1) bekezdését az adóbírság mértékének megállapításánál.
A bíróság határozatában a fenti jogszabálysértést az adóbírság mellőzésével orvosolta. A bíróság ugyanakkor rámutatott arra, hogy az eladók megtévesztő magatartása - az adóbírság mellőzése esetén sem - teszi jogszerűvé a felperes általános forgalmi adó visszaigénylését, mert jogosultságát nem hiteles bizonylatok birtokában gyakorolta.
(Gyulai Városi Bíróság 7. P. 21. 521/1998. sz.)