adozona.hu
AVI 1999.3.33
AVI 1999.3.33
Az adóalanyiság nem szűnik meg a cégbejegyzési kérelem elutasításával visszamenőleges hatállyal (1990. évi XCI. tv. 23. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1994. január, március-május, július-augusztus, október hónapokra vonatkozóan lefolytatott általános forgalmi adó ellenőrzés eredményeképpen az 1995. június 13-án kelt határozatával a felperes terhére 5 886 000 Ft általános forgalmi adóhiányt állapított meg, valamint 2 943 000 Ft bírságot, 1 930 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A határozat indokolása szerint az adóhiány a P. Bt., U. Bt. , I.-C. Rt., L. és Társa Bt., C. Kft. és L. 94. Bt. által kib...
AVI 1999.3.33 Az adóalanyiság nem szűnik meg a cégbejegyzési kérelem elutasításával visszamenőleges hatállyal (1990. évi XCI. tv. 23. §)
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1994. január, március-május, július-augusztus, október hónapokra vonatkozóan lefolytatott általános forgalmi adó ellenőrzés eredményeképpen az 1995. június 13-án kelt határozatával a felperes terhére 5 886 000 Ft általános forgalmi adóhiányt állapított meg, valamint 2 943 000 Ft bírságot, 1 930 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A határozat indokolása szerint az adóhiány a P. Bt., U. Bt. , I.-C. Rt., L. és Társa Bt., C. Kft. és L. 94. Bt. által kibocsátott fiktív számlákra alapított adólevonási jog gyakorlása miatt került sor.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be, melyben kérte az alperes határozatának felülvizsgálatát.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletében kifejtette, hogy a számlakibocsátók nem tekinthetők adóalanynak, az adóalanyra vonatkozó egyéb kötelezettségeket nem tartották be, számviteli kötelezettségüknek sem tettek eleget. A székhelyén, telephelyén a számlakiállítók közül a P. Bt., L. és Társa Bt., C. Kft. nem volt megtalálható, adóbevallási és befizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget. A P. Bt. cégbejegyzési kérelmét 1994 szeptemberében elutasították, az U. Bt. cégbejegyzési eljárását megszüntették a kérelem visszavonása folytán. Az I.-C. Rt. számláján az ellenérték szöveges és szám szerinti megjelölése eltérő volt, a L. 94. Bt. könyvelésében a számla nem szerepelt, a kültag a szerződésen szereplő aláírást magáénak nem ismerte el. Megállapította a bíróság, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja és 35. § (1) bekezdése, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 84. § (2) bekezdése alapján az általános forgalmi adó visszaigényelése az adó összegét hitelesen igazoló számla hiányában jogszerűtlen volt.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet részbeni megváltoztatását, a közigazgatási határozatok részbeni hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Felülvizsgálati kérelmében a P. Bt., a L. és Társa Bt. és a C. Kft. számlakibocsátókkal kapcsolatos megállapításokat sérelmezte. A P. Bt.-t a jogerős ítélet a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 369. § (2) bekezdésébe ütközően nem ismerte el adóalanynak. A gazdasági tevékenység a cégeljárás megindításával, a cégbejegyzésről való döntés előtt is megkezdhető, a cégbejegyzés iránti kérelem későbbi elutasítása nem érinti a cég adóalanyiságát. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 23. § f) pontja ezzel kapcsolatban adóbevallási kötelezettséget előíró szabályából következően is az adóalanyiság nem szűnik meg a cégbejegyzési kérelem elutasításával visszamenőleges hatállyal. A L. és Társa Bt. vonatkozásában vitatta, hogy a beltag ismeretlen helyen való tartózkodása, az adókötelezettségét nem teljesítő számlakibocsátó ellenőrizhetetlensége bizonyította volna, hogy a felperes nem a Bt-től vásárolt gázolajat, hanem a Bt. nevét jogszerűtlenül használó ismeretlen személytől. A C. Kft. tekintetében szintén a számlakibocsátó ellenőrizhetetlenségére alapított jogosulatlan adó-visszaigénylés megállapítását vitatta. Hivatkozott az Art. 51. § (7) bekezdésére a tényállás tisztázatlansága körében, valamint az 1997. november 21-től hatályba lépett 7012/1997. (AEÉ. 13.) APEH irányelvre.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Előadta, hogy az APEH irányelv a korábban hozott közigazgatási határozatok esetében nem alkalmazható.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel érintett fiktív számlák kapcsán a másodfokú bírósággal egyezően megállapította, hogy az adóhatóság az eljárása során feltárta és tisztázta a tényállást, a jogszabálynak megfelelő, megalapozott döntést hozott. Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja és az Sztv. 83. § és 84. §-ai értelmében az adólevonás joga csak hiteles - alakilag és tartalmilag a jogszabályoknak megfelelő - számla alapján gyakorolható. Nem ilyen az a számla, amely nem a számlakibocsátóként feltüntetett adóalanytól származik. Az adó áthárítására csak adóalany jogosult, a felperest csak adóalany által kibocsátott számla alapján illeti meg az áthárított, előzetesen felszámított általános forgalmi adó visszaigénylése.
A P. Bt. bár a cégbejegyzési eljárást megindította, a székhelyén, telephelyén nem volt fellelhető, adóbevallást nem nyújtott be, adófizetési kötelezettségének nem tett eleget. A cégbejegyzés iránti kérelmét 1994. szeptember 16-án elutasították. A P. Bt. számlakibocsátó esetében a gazdasági esemény, az adóáthárítás tényleges megtörténte nem volt megállapítható, és az adóhatóság részéről ellenőrizhető.
A L. és Társa Bt., valamint a C. Kft. számlakibocsátók esetében a fellelhetetlenség, az adóbevallás benyújtásának és az adó befizetésének elmaradása, a beszerzett nyilatkozat, az ellenőrizhetetlenség szintén a számla hiteltelenségét, a gazdasági esemény meg nem történtét támasztották alá.
A felperes állításával szemben az áru adóalanytól történő tényleges megszerzését a számlán kívül egyéb dokumentum, így szállítólevél, nyugta nem igazolta.
A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség, azaz a gazdasági esemény megtörténtére való hivatkozáson túlmenően a felperesnek kellett volna igazolnia azt, hogy az áru valóban a számlán feltüntetett adóalanytól származik, az adó áthárítása megtörtént és ezt hiteles számla igazolja. A felperes ezeket nem bizonyította. Mindezen feltételek hiányában az adó levonási jog törvényesen nem gyakorolható.
A számlakibocsátó a cégbejegyzési eljárás megindításával, adószám megszerzésével adóalanyként kezdhette meg tevékenységét, de ez az adóalanyiság a P. Bt. esetében a cégbejegyzési kérelem elutasításáig egyrészt ideiglenes volt, másrészt a gazdasági tevékenysége ellenőrizhetetlensége, adózási kötelezettsége folyamatos nem teljesítése miatt fiktívnek is volt tekinthető. E fiktív adóalanyiságot tekintették az eljárt bíróságok tévesen nem létező adóalanyiságnak.
Az adóalanyiság ugyanis az Art. 16. § (1) és (2) bekezdései alapján az adószámmal, adózói nyilvántartásba vétellel létrejön. Az adóalanyiság később feltárt bizonyítékok alapján bizonyulhat fiktívnek. A felperes az eljárás során a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján őt terhelő bizonyítási teher alapján a számlakibocsátók valós adóalanyiságát bizonyítani nem tudta.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesnek az APEH irányelvre történő hivatkozása kapcsán utal arra, hogy a perbeli esetben önmagában nemcsak a fellelhetetlenségre alapította az adóhatóság a megállapításai, hanem a számlakibocsátók adózási kötelezettségének elmaradására és az értékesítést igazoló egyéb dokumentumok hiányára is.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 27. 969/1997. sz.)