adozona.hu
AVI 1999.3.32
AVI 1999.3.32
Az adóhatóság a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességében is köteles értékelni [1990. évi XCI. tv. 4. § (1) bek., Áe. 26.§ (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú adóhatóság a felperesnél az 1989-1994. évekre vonatkozóan átfogó adóellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként az 1992-94. évekre 4 049 916 Ft személyi jövedelemadó-hiány, 2 024 958 Ft adóbírság és 3 620 570 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával a felperest, mert mint egyéni vállalkozó e három évben összesen 10 350 000 Ft be nem vallott, adózatlan vagyoni betétet szerepeltetett pénztárkönyvében, amelyről pénztárbizonylat nem készült.
A felperes fellebbe...
AVI 1999.3.32 Az adóhatóság a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességében is köteles értékelni [1990. évi XCI. tv. 4. § (1) bek., Áe. 26.§ (4) bek.]
Az első fokú adóhatóság a felperesnél az 1989-1994. évekre vonatkozóan átfogó adóellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként az 1992-94. évekre 4 049 916 Ft személyi jövedelemadó-hiány, 2 024 958 Ft adóbírság és 3 620 570 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával a felperest, mert mint egyéni vállalkozó e három évben összesen 10 350 000 Ft be nem vallott, adózatlan vagyoni betétet szerepeltetett pénztárkönyvében, amelyről pénztárbizonylat nem készült.A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1996. május 15-én kelt határozatával - egyéb részeinek változatlanul hagyása mellett - annyiban változtatta meg az első fokú határozatot, hogy 3 614 808 Ft-ban állapította meg a késedelmi pótlék összegét.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 51. §-ában foglalt kötelezettségének eleget téve, jogszerű határozattal kötelezte a felperest adófizetésre.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság a 4.számú ítéletével helyes indokai alapján helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Kiemelte a másodfokú bíróság, hogy a felperes állította, kölcsönből történt a befektetése, így nyilvánvalóan a felperes érdeke lett volna annak kimutatása és bizonyítása, hogy az általa bevallott igen alacsony összegű bevétel mellett miből tudta teljesíteni a jelentős befektetéseit.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, kereseti kérelmének megfelelően. Álláspontja szerint az Art. 51. §-ának (4) bekezdése értelmében az adóhatóságnak azt a tényt kellett bizonyítania, hogy az általa vállalkozásba helyezett vagyoni betét nem az unokatestvérétől származik, hanem adózás alól elvont jövedelemnek tekinthető. Ezt az adóhatóság nem tudta bizonyítani. A bizonyítási teher akkor sem fordul meg, ha az állított tényt okirattal nem tudja az adózó bizonyítani. Előadta továbbá, hogy az 1988-89. ügyletekre elévülés miatt az adóhatóság már nem is hivatkozhatott volna.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg a tényállást és az abból levont jogi következtetésük is helytálló, azt osztja a Legfelsőbb Bíróság.
A Pp. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot helyezi hatályon kívül. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban azt állapította meg, hogy az alperes eleget tett az Art. 51.§-ának (4) bekezdésében előírt tényállás tisztázási kötelezettségének, határozata törvényes volt. A döntés alapjául szolgáló tényállást az adóhatóság teljes körűen feltárta, az Art. 4. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ae.) 27. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően vette figyelembe a felperesnek a jövedelme eredetére vonatkozóan az eljárás során tett nyilatkozatait is. Az alperes az Áe. 26. §-ának (4) bekezdése értelmében a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességében értékelte, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapította meg a tényállást. Az így megállapított tényállás szerint tehát a felperes által pénztárkönyvében feltüntetett és be nem vallott vagyoni betétek az időközben elhunyt unokatestvérétől nem származhattak, tekintettel arra, hogy jövedelmi viszonyai erre lehetőséget nem nyújtottak.
Tévesen hivatkozott a felperes az elévülésre is felülvizsgálati kérelmében, mert az adóhiány az 1992-1994. években keletkezett, amely az 5 éves elévülési időn belül van.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 28. 048/1997. sz.)