adozona.hu
AVI 1999.3.27
AVI 1999.3.27
Az összjövedelmet csökkentő befizetés nem vonható le, ha azt az adózó magánszemély helyett harmadik személy oly módon fizeti be az alapítványhoz, hogy az adózó vagyonát ténylegesen nem csökkenti (1/1998. KJE jogegységi határozat)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. október 20-án 33 300 forintot fizetett be az Ú. Alapítvány (a továbbiakban: Alapítvány) részére alapítványi támogatás címén. Ugyanakkor csatlakozott a T. Egyesülethez (a továbbiakban: Egyesület), mely egyesülettől 199 800 forint egyesületi juttatást igényelt. A kérelemben a felperes úgy rendelkezett, hogy az egyesületi juttatással az Alapítványt kívánja támogatni. Az Egyesület a 199 800 forint juttatást az Alapítvány számára 1995. november 1-jén a felperes nevében befizette. ...
AVI 1999.3.27 Az összjövedelmet csökkentő befizetés nem vonható le, ha azt az adózó magánszemély helyett harmadik személy oly módon fizeti be az alapítványhoz, hogy az adózó vagyonát ténylegesen nem csökkenti (1/1998. KJE jogegységi határozat)
A felperes 1995. október 20-án 33 300 forintot fizetett be az Ú. Alapítvány (a továbbiakban: Alapítvány) részére alapítványi támogatás címén. Ugyanakkor csatlakozott a T. Egyesülethez (a továbbiakban: Egyesület), mely egyesülettől 199 800 forint egyesületi juttatást igényelt. A kérelemben a felperes úgy rendelkezett, hogy az egyesületi juttatással az Alapítványt kívánja támogatni. Az Egyesület a 199 800 forint juttatást az Alapítvány számára 1995. november 1-jén a felperes nevében befizette. A felperes az Alapítványtól 233 100 forint támogatásról kapott igazolást 1995. november 1-jén. A felperes az 1995. évi személyi jövedelemadó bevallásakor az egyesületi juttatást nem vallotta be, az alapítványi támogatás 233 100 forint összege után 69 930 forint adókedvezményt vett igénybe.Az APEH Igazgatósága az 1996. május 17-én kelt 5160014320. számú határozatával 69 930 forint személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, amelynek kiutalását elutasította. A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1996. július 12-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Határozatát azzal indokolta, hogy az egyesületi kifizetés nem minősült önsegélyező egyesületi juttatásnak, az alapítványi támogatás előre meghatározott vagyoni előny megszerzése illetve megtartása érdekében történt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletében kifejtette, hogy a felperes a saját adózott pénzeszközéből teljesített befizetést messze meghaladó összegű adócsökkentő kedvezményt érvényesített. A tényleges alapítványi támogatásnál nagyobb összegű adócsökkentő kedvezmény olyan vagyoni előnyként jelentkezett, amely kizárja a kedvezmény igénybe vételét az 1995. évben hatályos személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 38/A. § (1) bekezdés i) pontjának utolsó fordulata szerint. Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése értelmében jogosult a szerződéseket, jogügyleteket vizsgálni és azokat valódi tartamuk szerint minősíteni.
A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira utalással helyben hagyta. A fellebbezésben írtakra figyelemmel kiemelte, hogy az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az adóhatóság jogosult és köteles is volt az Egyesület és az Alapítvány vizsgálatára. Az egyesületi juttatásnak az Alapítványba utalása a Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontjának második fordulatában írt tilalom megvalósulását jelen-tette.
A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését. Felül- vizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok túllépték hatáskörüket és a kereset kereteit is, amikor az Egyesület és az Alapítvány közötti jogviszonnyal foglalkoztak. A tényleges alapítványi befizetés nemcsak a felperes által előzetesen befizetett összegből, hanem a nevében átutalt egyesületi támogatási összegből is állt. A Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja feltételként csupán az Alapítvány karitatív tevékenységét rögzíti, nem szól annak kívánatos mértékéről.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet részbeni megváltoztatásával a felülvizsgálati kérelem elutasítását indítványozta. Az alperes a felperes saját vagyonából történő 33 000 forint alapítványi befizetés után járó adókedvezményt ismerte el.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát - az elsőfokú adóhatóság 1996. május 14-én kelt határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Az Szja. tv.-nek a perbeli adókedvezmény elbírálására irányadó 38/A. § (1) bekezdés i) pontja kimondja, hogy az adóból levonható a belföldi székhelyű alapítvány (közalapítvány) céljára az adóévben befizetett összeg 30%-a, az alapítvány (közalapítvány) igazolása alapján, amennyiben az alapítvány betegségmegelőző és gyógyító, szociális, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási, sport, vallási- és hitéleti célt, gyermek- és ifjúságvédelmi célt, az állampolgári jogok, a közrend, közbiztonság védelmét, az öregek és a hátrányos helyzetűek, illetőleg a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos előbbi célok megvalósítását, menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elősegítését szolgálja, és ha egyidejűleg az alapítvány működési szabályzata, valamint az alapítványi, illetőleg a közérdekű kötelezettség-vállalási pénzeszközök felhasználása alapján egyaránt kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának 1/1998. KJE jogegységi határozatának (a továbbiakban: Jogegységi Határozat) 5. pontja megállapította, hogy az Szja. tv. módosításáról rendelkező 1994. évi LXXXII. tv. 1995. január 1. napján hatályba lépett 26. §-án (1) bekezdése az Szja. 34. §-át hatályon kívül helyezte és egyidejűleg az alapítványi befizetések elszámolásának új szabályait az újonnan beiktatott 38/A. §-ában állapította meg. Az adócsökkentés igénybevételének törvényes feltételeit az alapítvány céljára befizetett összeg vonatkozásában a törvénymódosítást nem érintette, ezért a jogegységi tanács jelen határozatát az 1994. évi LXXXII. tv.-el beiktatott Szja. 38/A. § alkalmazása során is értelemszerűen irányadónak kell tekinteni.
A Jogegységi Határozat 3. pontja rámutat arra, hogy az adókedvezmény igénybevételét nem zárja ki, ha az adományozás vagyoni előny érdekében történik. Az adományozott összeg összjövedelme csökkentő levonására akkor nem kerülhet sor, ha az összeget az alapítvány által - közvetlenül vagy közvetve - nyújtott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében fizetik be. A vagyoni előny megszerzése ugyanis nem járhat azzal, hogy a vagyoni előnyt az az alapítvány nyújtja, amely részére a befizetés történt. A perbeli esetben azonban az Alapítvány részéről ilyen közvetett vagy közvetlen vagyoni előnynyújtás a felperes javára nem történt.
A Jogegységi Határozat 2. pontja alapján az összjövedelmet csökkentő - a perbeli esetben az adóból levonható - befizetés csak akkor vonható le, ha az a magánszemély vagyonának tényleges csökkentését eredményezi, ha az a magánszemély vagyonából történik. Nem vonható le, ha azt az adózó magánszemély helyett harmadik személy oly módon fizeti be az alapítványhoz, hogy az az adózó vagyonát nem csökkenti.
A perbeli esetben a felperes 233 100 forintot fizetett be az Alapítvány javára. Ebből 199 800 forint az egyesületi pénzbeni juttatás volt. Ennek alapján megállapítható, hogy a felperes saját vagyonából csak 33 300 forintot fizetett be az Alapítvány javára, valóságos befizetésnek ez az összeg tekinthető.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezért az adókedvezmény az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján a 33 300 forint tekintetében vehető igénybe, a további 199 800 forint tekintetében az adóhatóság jogszerűen zárta ki a kedvezmény igénybevételét.
A Legfelsőbb Bíróság egyebekben rámutat arra is, hogy a magánszemély adócsökkentésének jogszerűségét az Art. 51. § (1) bekezdése alapján a hatóság jogosult és köteles is ellenőrizni. Mivel a felperes az Egyesülettől kapott juttatást adócsökkentő tényezőként kívánta érvényesíteni, ezért az adóhatóság jogszerűen eljárva vizsgálta az Alapítvány működési szabályzatát, valamint az Alapítványi pénzeszközök felhasználását. E körben pedig az adóság az Alapítvány és az egyesület közötti jogviszonyt is vizsgálhatta az Art. 1. § (7) bekezdése alapján.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a Pp. 339. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően hatályon kívül helyezve az elsőfokú adóhatóságot - az adókötelezettség újbóli megállapítása végett - új eljárásra kötelezte.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27. 671/1997. sz.)