adozona.hu
AVI 1999.2.22
AVI 1999.2.22
Az illeték fizetésére kötelezett személyét megjelölheti a szerződés is [1990. évi XCIII. tv. 27. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1992. október 8-án kelt adásvételi szerződéssel 1/2 részben tulajdonosa lett a B., F. u. 24/A. VII.em. 23. szám alatti 50 m2 összkomfortos lakásnak. A vételár 1 509 000 Ft volt.
A Fővárosi Kerületek Földhivatala 1992. november 26-án kelt határozatával a felperes tulajdonjogát vétel jogcímén bejegyezte. A Fővárosi Illetékhivatal 1993. február 11-én kelt fizetési meghagyásával 20 500 Ft illeték megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes 1993. március 10-én kérte az illeték ...
AVI 1999.2.22 Az illeték fizetésére kötelezett személyét megjelölheti a szerződés is [1990. évi XCIII. tv. 27. § (1) bek.]
A felperes az 1992. október 8-án kelt adásvételi szerződéssel 1/2 részben tulajdonosa lett a B., F. u. 24/A. VII.em. 23. szám alatti 50 m2 összkomfortos lakásnak. A vételár 1 509 000 Ft volt.A Fővárosi Kerületek Földhivatala 1992. november 26-án kelt határozatával a felperes tulajdonjogát vétel jogcímén bejegyezte. A Fővárosi Illetékhivatal 1993. február 11-én kelt fizetési meghagyásával 20 500 Ft illeték megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes 1993. március 10-én kérte az illeték törlését, elengedését anyagi körülményeire tekintettel. A Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Szociálpolitikai osztálya megkísérelte a kérelem elbírálásához szükséges környezettanulmány felvételét, de az értesítés "ismeretlen helyre költözött" jelzéssel érkezett vissza, ezért az Illetékhivatal 1994. január 26-án kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította.
A felperes az elutasító határozat ellen 1994. május 5-én fellebbezéssel élt. Előadta, hogy családi okok miatt költözött új címre, nevére íratták fia ingatlanát is. Az 1994. június 7-én, a felperes új címén tartott környezettanulmány után az Illetékhivatal 1994. július 20-án kelt határozatával a felperes illetéktartozás elengedése iránti kérelmét elutasította, de a tartozás megfizetésére 12 havi késedelmi pótlékmentes részletfizetést engedélyezett, havi 1700 Ft-os részletekben. Az elengedésre azért nem volt lehetőség, mert a felperes további két ingatlan tulajdonjogát szerezte meg. Az 1992. november 30-án kelt négy lakást érintő csereszerződés alapján a felperes társbérlője lett a B. H. u. 22. II/13. szám alatti bérlakásnak. A szerződés 10. pontja értelmében a szerződéskötéssel kapcsolatos valamennyi költséget egyenlő arányban közösen viselték a szerződő felek. A felperes 1995. július 9-én kérelemmel fordult az Illetékhivatalhoz. A csereszerződés 10. pontjára hivatkozással kérte az illetéktöbblet visszafizetését, az időközben befizetett 6900 Ft-ra tekintettel.
A Fővárosi Illetékhivatal 1995. október 27-én kelt határozatával az illetéktöbblet elengedése iránti kérelmet elutasította. Határozata indokolása szerint az illetékkiszabás az F. utcai lakás vásárlása után történt. A felperes által hivatkozott csereszerződés 10. pontja egy másik jogügyeletre vonatkozik. Az Illetéktörvény 27. § (1) bekezdése szerint a felperes a szerző fél, így az illetéket is neki kell fizetnie.
A fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Közigazgatási Hivatal az 1997. március 24-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérte. Előadta, hogy az F. utcai lakásban soha nem lakott, az csak névlegesen volt a nevén. Hivatkozott arra, hogy tudomására jutott, hogy az általa befizetett 6900Ft illetéken felüli összeget már befizették a csereszerződés 10. pontjának megfelelően. Kérte a fennmaradó összeg elengedését, törlését.
Az alperes érdemi nyilatkozatában a felperes keresetének elutasítását kérte, perköltség megállapítása nélkül. Hivatkozott arra, hogy az illetéktartozás szempontjából közömbös az, hogy a vásárlást követően mintegy másfél hónappal a megvásárolt ingatlant önkormányzati bérlakás bérleti joga ellenében elidegenítette, és ebben a szerződésben a szerződő felek miként rögzítették a költségek viselésének arányát. Illetéket a vagyonszerző félnek kell viselnie. A felperes eddig 5100 Ft-ot fizetett meg, a fennálló tőketartozása 15 400 Ft.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az 1992. október 8-án kelt adásvételi szerződés illetékkiszabásra történő földhivatali bejelentésekor hatályos 1990. évi XCIII. tv. (ltv.) 18. § (1) bekezdése értelmében az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik.
Az Itv. 27. § (1) bekezdés akként rendelkezik, hogy a vagyonszerzési illetéket a szerző fél köteles fizetni.
A bíróság a bizonyítási eljárása során megállapította, hogy az 1992. november 30-án kelt csereszerződés 10. pontja csak az ezzel a szerződéssel kapcsolatos költségek egyenlő arányú viseléséről rendelkezett. Ezt megelőzően kötött adásvételi szerződéssel a felperes az F. utcai lakás tulajdonát megszerezte, mint a szerző félnek, a visszterhes vagyonátruházási illetéket viselnie kell. Ennek megfelelően történt a felperes terhére 20 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték és 500 Ft eljárási illeték kiszabása. A két jogügylet - az adásvételi és a csereszerződés- ugyanis egymástól független, két különböző vagyonszerzést jelent. A két jogügylet után felmerülő illetékfizetési kötelezettség két különböző dolog, azt egymástól függetlenül tartozik viselni a szerző fél, s nem számítható be az egyik ügylet kapcsán kiszabott illeték a másik ügylet után felmerült illetékfizetésbe. Az illetékfizetési kötelezettség szempontjából közömbös, hogy a szerző fél a lakásba beköltözött-e vagy sem.
Mindezek alapján a felperes kérelme a fennálló illetéktartozás elengedésére nem volt megalapozott. A bíróság megállapította, hogy az alperes határozata jogszerű volt, ezért a felperes keresetét elutasította.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően, az abban kifejtett indokaira figyelemmel.
Az alperes a fellebbezési tárgyaláson nem jelent meg, újabb érdemi nyilatkozatot sem tett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján, annak helyes indokai alapján hagyta helyben.
A fellebbezésben előadottakra figyelemmel rögzíti a másodfokú bíróság, hogy a közigazgatási perekben eljáró bíróságnak csupán arra van jogosultsága, hogy a keresettel megtámadott határozatokat vizsgálja felül, mégpedig abból a szempontból, hogy azok sértenek-e jogszabályt vagy sem. A bíróság ezért eljárása során méltányosságot nem gyakorolhat, így a kereseti- és fellebbezési kérelem elbírálásánál sem lehetett figyelembe venni a felperesnek a két különböző szerződés megkötésének okaira, valamint a személyi- és szociális helyzetére, anyagi körülményeire vonatkozó előadását.
Az elsőfokú bíróság pedig a rendelkezésére álló adatok alapján a tényállást helyesen állapította meg, és abból helyes ténybeli és jogkövetkeztetésre jutott. Hangsúlyozza a másodfokú bíróság azt is, hogy a perben felülvizsgálni kért határozatok szerinti illeték az 1992. október 8-án kelt adásvételi szerződés szerinti vagyonszerzés illetéke. E szerződés alapján - és az Itv. 18. § (1) bekezdése és a 27.§ (1) bekezdéséből következően - a felperes mint az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzett tulajdonos, mint vagyonszerző fél lett kötelezve az illeték megfizetésére, ezért az alperes határozata nem volt jogszabálysértő. E tényen nem változtat az sem, hogy az alperes az ellenkérelmében a felperes részletteljesítéseinek összegét a perben felmutatott csekkektől eltérő összegben jelölte meg. Ezt az eltérést a felperesnek a közigazgatási szervvel kell tisztáznia, mivel ez - az előző bekezdésben kifejtettek miatt - nem a pertárgy.
(Fővárosi Bíróság 58. Kf. 33. 266/1998. sz.)