adozona.hu
AVI 1999.2.20
AVI 1999.2.20
Az illetéktörvény 20-25. §-aiban meghatározott az általános mértéktől eltérő vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezett vagyonszerzőt is megilletik a Tv. 26. §-ában szabályozott feltételek fennállása esetén az illetékmentességek, illetve az illetékkedvezmények (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §-a, 26. §-a)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes mint az E. H. L. I. B. Alap kezelője az 1996. március 14-én megkötött adásvételi szerződéssel megvásárolta az S. Kft.-től a szerződésben felsorolt út és beépítetlen terület megjelölési ingatlanokat 300 000 000 Ft-ért.
Az első fokon eljárt illetékhivatal fizetési meghagyásában a szerződésben rögzített vételár alapulvételével a felperest 6 000 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték és 50 000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A fizetési meghag...
AVI 1999.2.20 Az illetéktörvény 20-25. §-aiban meghatározott az általános mértéktől eltérő vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezett vagyonszerzőt is megilletik a Tv. 26. §-ában szabályozott feltételek fennállása esetén az illetékmentességek, illetve az illetékkedvezmények (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §-a, 26. §-a)
A felperes mint az E. H. L. I. B. Alap kezelője az 1996. március 14-én megkötött adásvételi szerződéssel megvásárolta az S. Kft.-től a szerződésben felsorolt út és beépítetlen terület megjelölési ingatlanokat 300 000 000 Ft-ért.Az első fokon eljárt illetékhivatal fizetési meghagyásában a szerződésben rögzített vételár alapulvételével a felperest 6 000 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték és 50 000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A fizetési meghagyásban az illeték feltételes megfizetésére vonatkozó rovat kitöltésre nem került, helyesebben a formanyomtatványon az erre vonatkozó kitöltésre váró helyet az első fokon eljárt illetékhivatal kihúzta.
A felperes 1996. november 15-én az elsőfokú illetékhivatalnak bejelentette, hogy az adásvételi szerződésben szereplő ingatlanokon a vonatkozó részletes rendezési tervnek megfelelően lakásokat kíván építeni, ezért kérte az illetékekről szóló módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a feltételes illetékmentesség megállapítását.
A kérelem utalt arra, hogy a szerződésben olyan ingatlanok is szerepelnek, amelyek intézményi szolgáltató övezetként fognak funkcionálni, ezen kívül útként nyilvántartott területek is vannak, amelyeket közútként az önkormányzatnak kíván átadni. Ennek megfelelően kérte, hogy az illetékhivatal a területet forgalmi értékének egyenkénti megállapításával hozzon határozatot a kedvezménnyel érintett, illetőleg nem érintett ingatlanokra vonatkozó illetékfizetési kötelezettségre.
Az első fokon eljárt illetékhivatal - tartalmát tekintve- határozatnak minősülő értesítésében tájékoztatta
a felperest arról, hogy az adásvételi jogügyletre az Itv. 26. §-ának (1) bekezdése nem vonatkozik, ezért a felperes kérésének nem tehet eleget, egyidejűleg felhívta a felperest arra, hogy beadványán fellebbezési eljárási illetéket rója le, és ez esetben azt fellebbezésként az alpereshez terjeszti fel.
Ezt követően a felperes újabb beadvánnyal fordult az elsőfokú közigazgatási szervhez. A felperes beadványait fellebbezésnek tekintve az alperes határozatával az elsőfokú eljárást felülvizsgálta és az elsőfokú hatóságnak az illeték kiszabására vonatkozó fizetési meghagyását helybenhagyta.
Álláspontja szerint a felperes azzal, hogy az Itv. 23/A.§ szerinti "kedvezményt" igénybe vette, további illeték kedvezményre nem jogosult.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte, míg az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolásából megállapíthatóan álláspontja szerint az Itv. 23/A. §-a speciális szabályt tartalmaz az ingatlanalapokra, illetve az ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozókra, amikor is az általuk visszterhesen megszerzett ingatlanra vonatkozóan kedvezményes vagyonátruházási illeték mértéket határoz meg, amely átalányként működik, és az alanyi körbe tartozó valamennyi jogosultra irányadó. A törvényi rendelkezés azonban nem értelmezhető kiterjesztőbben, vagy vagylagosan, minthogy az Itv. nem enged eltérést az illeték alapja tekintetében. Így a felperest az Itv. 26. § (1) bekezdésének a) pontjában biztosított további kedvezmény nem illeti meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte, mellőzte a felperes kereseti-illeték és perköltség megfizetésére való kötelezését.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes által előterjesztett fellebbezést a megyei bíróság a következők szerint találta alaposnak:
Az Itv. III. fejezete rendelkezik a visszterhes vagyonátruházási illetékről. Ezen belül a 19. § határozza meg a vagyonátruházási illeték általános mértékét, míg a 20-25. §-ai szabályozzák azokat a kivételes eseteket, amelyekben az illeték mértéke eltért a 19. §-ban szabályozottól.
E körben a 23/A. § (1) bekezdése az általánoshoz képest 2%-os mértékben határozza meg az ingatlanforgalmazású célú vagyonszerzések visszterhes vagyonátruházási illetékét abban az esetben, ha az ingatlan megszerzésére az ott felsorolt feltételek mellett, illetve alanyok által került sor.
Az Itv. 26. §-a pedig a visszterhes vagyonátruházási illetékkel kapcsolatos mentességek és illeték-kedvezmények eseteit szabályozza. A jogszabály szerkesztéséből következően tehát az illetékmentességek és illeték-kedvezmények valamennyi visszterhes vagyonátruházási illeték esetében alkalmazandók, függetlenül attól, hogy egyébként mentesség, illetőleg kedvezmény hiányában a vagyonátruházási illeték általános vagy különös mértékét lenne köteles a vagyonszerző megfizetni.
A hivatkozott jogszabályi rendelkezések helyes értelmezéséből következően tehát az alperes határozatában kifejtettekkel ellentétben a felperest, függetlenül attól, hogy az ingatlanszerzés után a különös feltételek fennállása folytán egyébként az Itv. 23/A. §-a (1) bekezdésében szabályozott általánostól eltérő vagyonszerzési illeték megfizetésére lenne köteles, az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott további feltételek fennállása esetén illetékmentesség is megilleti.
Ugyanakkor azonban a rendelkezésre álló adatok alapján nem dönthető el az, hogy a felperes által megvásárolt ingatlanok azon része, amelyre a felperes lakóházat kíván építeni, megfelel-e az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének 1) pontjában előírtaknak.
A kifejtett indokokra tekintettel a megyei bíróság a fellebbezést a Pp. 340. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül elbírálva az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával megváltoztatta, és az alperes határozatát a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes új eljárásra kötelezése mellett hatályon kívül helyezte.
Az új eljárás során az alperesnek az 1981. évi I. törvény 26. §-ának (1) bekezdésében szabályozottak szerinti tényállás tisztázási kötelezettség körében fel kell derítenie azt, hogy a felperes által vásárolt ingatlanok között van-e olyan, amely megfelel az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének 1) pontjában foglalt feltételeknek, és az ilyen lakóház építésére alkalmas telektulajdon esetén az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételek és a felperes határidőben érkezett nyilatkozata alapján a felperestől a vagyonátruházási illeték feltételes kiszabásának kedvezménye nem tagadható meg.
Megjegyezte a megyei bíróság, hogy a kétfokú eljárás biztosítása érdekében az alperes akkor jár e1 helyesen, ha a tényállás tisztázására a fizetési meghagyás megsemmisítésével az első fokon eljárt illetékhivatalt kötelezi.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3. Pf. 22.276/1998. sz.)