adozona.hu
AVI 1999.2.17
AVI 1999.2.17
A konszignációs raktár létesítésére vonatkozó engedély névre szóló jogosítvány. A raktárengedélyes csak abban az esetben léphet ki a jogviszonyból, ha a hatóság a létesítmény kezelésére utóbb másnak engedélyt ad [1966. évi 2. tvr. 2. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1991. június 7-én kelt határozatával konszignációs raktár létesítését engedélyezte a D.-i M. Sz. Szövetkezet és a K. Corporation japán cég között létrejött bizományosi szerződés alapján. A raktárban a külföldi cég tulajdonát képező textil alapanyag árukat raktározhatták, az engedély 1992. december 31. napjáig szólt.
A D.-i M. Sz. Szövetkezetből 1992. október 1-én kivált a b.-i üzem és M. Ruházati Szövetkezet néven működött tovább. A konszignációs raktár a M. Ruházati Szövetkezethe...
AVI 1999.2.17 A konszignációs raktár létesítésére vonatkozó engedély névre szóló jogosítvány. A raktárengedélyes csak abban az esetben léphet ki a jogviszonyból, ha a hatóság a létesítmény kezelésére utóbb másnak engedélyt ad [1966. évi 2. tvr. 2. § (1) bek.]
Az alperes 1991. június 7-én kelt határozatával konszignációs raktár létesítését engedélyezte a D.-i M. Sz. Szövetkezet és a K. Corporation japán cég között létrejött bizományosi szerződés alapján. A raktárban a külföldi cég tulajdonát képező textil alapanyag árukat raktározhatták, az engedély 1992. december 31. napjáig szólt.A D.-i M. Sz. Szövetkezetből 1992. október 1-én kivált a b.-i üzem és M. Ruházati Szövetkezet néven működött tovább. A konszignációs raktár a M. Ruházati Szövetkezethez került és a D. vezetőjével történt megegyezés alapján a raktárból történő értékesítés árbevétele a M. Ruházati Szövetkezetet illette.
1993. január 27-én a II. r. felperes helyiségében emlékeztető készült a konszignációs raktárkészlet tételes ellenőrzéséről. Az ellenőrzést végzők tájékoztatták az I. r. felperest arról, hogy a konszignációs raktárból további értékesítés nem végezhető, a tulajdonjogi kérdések rendezetlensége miatt és ezt a felhívást mindkét felperes képviselője tudomásul vette.
Az alperes határozatával visszavonta a konszignációs raktár létesítésére vonatkozó engedélyt a II. r. felperestől 1993. február 15-i hatállyal. A II. r. felperes 1993. március 5-én kelt levelében tájékoztatta az alperest, hogy a raktárhelyiség a benne lévő árukészlettel az I. r. felpereshez került, az üzemeltetést is ő végzi és ezt a tényt a japán cég tudomásul vette. Az I. r. felperes ugyanakkor nem kért az alperestől engedélyt a konszignációs raktár létesítésére. 1994. április 19-én a vámhatóságnál jegyzőkönyv készült, amely rögzíti, hogy az I. r. felperesnek a japán céggel nincs szerződése és a D.-nek nem jogutódja a M.. A felperesek egyike sem kérte a bizományosi értékesítésre átvett áruk vámkezelését, ezért a Vámhivatal határozatával megállapította a II. r. felperes fizetési kötelezettségét 3 415 777 forint vám, 480 329 forint vámkezelési díj, 720 493 forint statisztikai illeték és 7 158 243 forint általános forgalmi adó tekintetében. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el. Az elsőfokú vámhatóság határozatával az I. r. felperes terhére 3 415 777 forint vámot, 485 329 forint vámkezelési díjat, 720 493 forint statisztikai illetéket és 7 158 243 forint általános forgalmi adót állapított meg. A felperes fellebbezett azonban az alperes az elsőfokú határozatot helyben hagyta. A későbbiekben a vámhatóság határozatával a II. r. felperest az I. r. felperessel egyetemleg kötelezte. A II. r. felperes a döntés ellen fellebbezett, azonban az alperes az elsőfokú határozatot helyben hagyta.
A felperesek keresetükben a határozatok felülvizsgálatát kérték azonban az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az indokolás szerint a vámhatóság az ellenőrzéskor megállapított tényleges készlet jogellenes belföldi forgalomba hozatala után állapította meg a fizetési kötelezettséget. Az I. r. felperes nem kérte a konszignációs raktár működtetésének engedélyezését, a raktárban külföldi cégtől átvett áruféleségeken és mennyiségeken túl más árut is raktározott, onnan értékesített. Egyik felperes sem kérte a belföldi forgalom számára történő vámkezelést, és a jogszabály értelmében a vámfizetésre kötelezett - külkereskedelmi áruforgalomban - a vámáru első belföldi tulajdonosa.
Az elsőfokú bíróság ítélete arra is rámutat, hogy amennyiben a vámfizetésre kötelezett helyett más személy a vám megfizetésére kötelezettséget vállal és a kötelezettségvállalást a vámhivatal elfogadja, a vámtartozásért a vámfizetésre kötelezett és a kötelezettséget vállaló egyetemlegesen felelős. Az alperes tehát jogszerűen kötelezte a felpereseket egyetemleges fizetési kötelezettség mellet az alperesi határozatban felsoroltak megfizetésére.
Az ítélet ellen a II. r. felperes fellebbezett, a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét pedig azzal hagyta helyben, hogy az elsőfokú ítéletben megállapított kereseti illeték megfizetésére a II. r. felperes kötelezte. Az indokolás értelmében az I. és II. r. felpereseknek az a megállapodása, amelyben az I. r. felperes vállalta a konszignációs raktár kezelését, az erre vonatkozó hatósági engedély hiányában nem érintette a II. r. felperes vámjogi pozícióját, illetőleg a közigazgatási jogviszonyból eredően őt terhelő kötelezettségeket. Új engedélyezés hiányában a II. r. felperes volt változatlanul az ítélet szerint köteles a konszignációs raktárba betárolt vámáruk vámkezelésére irányuló kérelem előterjesztésére, illetőleg ennek hiányában a vámáru külföldre történő visszavitelére.
Az I. r. felperes a konszignációs raktár kezelésének átvételét követően a raktárból értékesítést végzett. Nem vitás, hogy az I. r. felperes a vámárut jogellenesen, a belföldi forgalom számára történő vámkezelés nélkül hozta forgalomba, a II. r. felperes pedig azzal, hogy engedéllyel nem rendelkező számára átadta a konszignációs raktár kezelésének jogát, a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozatalát elősegítette. A II. r. felperes erre figyelemmel nem mentesülhet az egyetemleges fizetési kötelezettség alól.
A jogerős ítélet ellen a II. r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint nem vitás, hogy 1993. január 27-én háromoldalú megállapodás született arról, hogy a peres feleknek milyen kötelezettségeik vannak a vámáruk tekintetében. A vámhivatal határozatának indokolásában megállapította, hogy a konszignációs raktárt többször ellenőrizte és az ellenőrzések alkalmával állapította meg, hogy a vámáru hiányzik. A felülvizsgálati kérelem szerint ilyen ellenőrzésről a II. r. felperesnek nem volt tudomása, arról értesítést nem kapott. A II. r. felperes szerint ezzel a mulasztással a vámhatóság elzárta attól, hogy időben megtegye a szükséges lépéseket.
Mivel a vámáruk átadása nem a két felperes közötti jogügylet volt, hanem a vámhivatal közreműködésével, tudtával és jóváhagyásával történő átadás, ezért a II. r. felperes álláspontja szerint az eljáró hatóságoknak illetve a bíróságnak vizsgálnia kellett volna azt, hogy ki minősül a vámárut jogellenesen forgalomba hozónak. Ezzel szemben nem vizsgálták azt sem, hogy a II. r. felperes milyen magatartása segítette elő az áru jogellenes forgalomba hozatalát. Utalt a II. r. felperes arra is, hogy jogszabálysértő a vagyonmegosztás során a működőképesség fenntartásához szükséges vagyonátadást úgy értékelni, hogy a II. r. felperes közreműködött a jogellenes forgalomba hozatalban.
A II. r. felperes a felülvizsgálati kérelmet kiegészítette és rámutatott, hogy a M. a tilalmat megszegve szabálytalan értékesítést végzett. Ez úgy is felfogható, hogy a tevékenység a D. égisze alatt történt, és azért történhetett, mert a vámhatóság nem gondoskodott a konszignációs raktár engedélyének felfüggesztése, illetve bevonásának tárgyában és nem foganatosított olyan biztosítási illetőleg kényszerintézkedéseket, amelyhez csak neki lett volna joga. A vámhatóság tehát megakadályozhatta volna a M. jogellenes tevékenységének folytatását.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az 1966. évi 2. számú tvr. 2. § (1) bekezdése értelmében a külföldről behozott áru mindaddig vámáru, amíg azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték. A (4) bekezdés szerint a vámárut törvényes zálogjog terheli a vám megfizetéséig, csak a belföldi forgalom számára vámkezelt áruval lehet szabadon rendelkezni.
A 39/1976. (XI. 10. ) PM-KKM együttes rendelet 70. § (1) bekezdés a) pontja alapján a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül, vagy a vámhivatal megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti.
Helyesen mutat rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy a jogszabály értelmében a konszignációs raktár létesítésére vonatkozó engedély közigazgatási hatósági aktuson alapuló névre szóló jogosítvány, amelyet sem átruházni, sem jogutódlással megszerezni nem lehet. A raktárengedélyes csak abban az esetben léphet ki a jogviszonyból, ha a közigazgatási hatóság a létesítmény kezelésére, illetőleg a raktározási tevékenységre másnak utóbb engedélyt ad. Ebből következik, hogy az I. és II. r. felperesnek az a megállapodása, amely szerint az I. r. felperes vállalta a raktár kezelését, az erre vonatkozó engedély hiányában nem érintette a felperes vámjogi pozícióját. A II. r. felperes változatlanul köteles volt a konszignációs raktárban tárolt vámáruk vámkezelésére irányuló kérelem előterjesztésére, vagy a vámáru külföldre történő visszavitelére. Ténykérdés, hogy az I. r. felperes a raktár kezelésének átvételét követően a raktárból értékesítést végzett. Az I. r. felperes tehát a vámárut jogellenesen a belföldi forgalom számára történő vámkezelés nélkül forgalomba hozta és a II. r. felperes a konszignációs raktár kezelésének átadásával a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozatalát elősegítette, hiszen az I. r. felperes engedéllyel nem rendelkezett.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.173/1997. sz.)