adozona.hu
AVI 1999.1.10
AVI 1999.1.10
A vámérték megállapításának akkor van helye, ha az ügylet ténylegesen létrejött [1995. évi C. tv. 21. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hollandiai autókereskedő cég számla alapján 1996. október 22-én a használt autókereskedéssel foglalkozó E. H. Kft. - melynek ügyvezetője E. G. - részére szállított 1db Chrysler Town Coontry típusú, 1992. évjáratú, 3301 cm3-es, katalizátoros, metál bordó színű, USA-ból származó személygépkocsit, 1430 NLG vételár feltüntetésével. A belföldi forgalom számára történő vámkezelést a címzett kérte.
A vámhivatal a vámkezelést elvégezte, a vámértéket csak ideiglenesen fogadta el az 1996. október 26...
AVI 1999.1.10 A vámérték megállapításának akkor van helye, ha az ügylet ténylegesen létrejött [1995. évi C. tv. 21. § (1) bek.]
A hollandiai autókereskedő cég számla alapján 1996. október 22-én a használt autókereskedéssel foglalkozó E. H. Kft. - melynek ügyvezetője E. G. - részére szállított 1db Chrysler Town Coontry típusú, 1992. évjáratú, 3301 cm3-es, katalizátoros, metál bordó színű, USA-ból származó személygépkocsit, 1430 NLG vételár feltüntetésével. A belföldi forgalom számára történő vámkezelést a címzett kérte.A vámhivatal a vámkezelést elvégezte, a vámértéket csak ideiglenesen fogadta el az 1996. október 26-i tételszám alatt. A gépjárművet kiadta, mivel az R. S. Rt. 1311408 Ft erejéig készfizető kezességet vállalt. Az ideiglenes vámérték megállapításával egyidejűleg a vámhivatal felhívta az E. H. Kft.-t, mint címzettet, hogy a belföldi forgalom számára vámkezelt gépkocsi vámértékének megállapításához csatolja be az írásos külkereskedelmi szerződést, az exportőr országban kiállított és a vámárut kísérő vámokmányt, biztosítási kötvényt, vagy szerződést, banki átutalást és az ahhoz tartozó folyószámla kivonat eredeti példányát.
Kérte továbbá a vámhivatal, hogy a címzett röviden írja le, milyen üzleti kapcsolatban áll külföldi partnerével, valamint, hogy ez a kapcsolat befolyásolja-e és ha igen, mennyiben az eladási árat.
A kért dokumentumokat az E. H. Kft. nem pótolta, nyilatkozatot nem tett. A vámhatóság az ügyvezető E. G. személyes meghallgatását rendelte el. A rendelkezésre álló iratok, valamint az ügyvezető személyes meghallgatását követően a benyújtott számlán feltüntetett értéket nem tekintette ügyleti értéknek, mivel az ügyvezetőnek az eladónál aláírási jogosultsága volt.
Az elsőfokú vámhatóság határozatában az R. S. Rt.-t, mint egyetemleges vámfizetésre kötelezett terhére összesen 1 747 188 Ft fizetési kötelezettséget írt elő. A határozatot az elsőfokú vámhivatal határozatával saját hatáskörben úgy módosította, hogy az R. S. Rt. fizetési kötelezettségét 1 367 637 Ft-ra csökkentette. A módosítás indoka az volt, hogy a kötelezett ezen összeg erejéig vállalt készfizető kezességet.
Az elsőfokú határozat ellen az R. S. Rt. fellebbezést nyújtott be. A fellebbezés folytán eljárt vám- és pénzügyőrség megyei parancsnoksága 1997. május 15-én kelt határozatában - figyelemmel az elsőfokú módosító határozatra is - az elsőfokú határozatban a kezes részére előírt 5 munkanapos fizetési határidőt 15 munkanapban állapította meg, egyekben fenntartotta az elsőfokú határozatban foglaltakat. A másodfokú hatóság határozatát határozatával a kezesi nyilatkozat számának elírása miatt 1997. július 31-én kelt kiegészítő határozatával az elsőfokú, és az azt módosító határozatokat megváltoztatta és a készfizető kezes fizetési kötelezettségét - a kezességvállalási nyilatkozatban foglaltakkal egyezően 1 311 408 Ft-ban állapította meg.
A másodfokú határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, kérve az első- és másodfokú vámhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatásának elrendelését. Keresete részletes indokolásában kifogásolta azt, hogy az alperes törvénysértően járt el, a vámtörvény 21-26. §-aiban előírt kogens szabályokat figyelmen kívül hagyva, önkényesen a 27. §-ban írtak szerint állapította meg a vámértéket. Különösen azt kifogásolta, hogy a vámhatóság a törvény 21. §-át nem hagyhatta volna figyelmen kívül, mivel nem bizonyította azt, hogy a vevő és az eladó között olyan kapcsolat lett volna, amely a vételárat és ezen keresztül a vámértéket befolyásolta volna. Nem szerzett be a vámhatóság összehasonlító adatokat, holott indokolt lett volna a térség használtautó kereskedőinek megkeresése és a vizsgálat kiterjesztése a kereskedők belföldi számláira. Az importált személygépjármű adókkal csökkentett belföldi fogyasztói ára kiindulópont lehetett volna a vámérték 25. §-a szerinti megállapítására.
A felperes vitatta továbbá a Schwacke katalógus vámérték meghatározásához történő felhasználásának jogszerűségét is, mivel az álláspontja szerint az adott ország statisztikai és vámhatóság által nem hitelesített adatokat tartalmazó tájékoztató jellegű kereskedelmi kiadványnak minősül, ezáltal az államigazgatási eljárás során az nem használható fel.
Kifogásolta továbbá, hogy a vámhatóság nem döntött a jogszabályban biztosított határidőn belül, a határidőn túl a törvény 29. §-a alapján a vámbiztosíték felszabadításáról, vagy érvényesítéséről ezen eljárás keretében már nem dönthetett volna.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az alperes fenntartotta a határozatban kifejtett indokait, kiemelve, hogy a vámtörvény 21. §-át az eladó és a vevő közötti ügyleti értéket is befolyásoló kapcsolat miatt, továbbá a kérdéses gépkocsival kapcsolatban a felek között adásvételi szerződés hiányában - mivel a vételár átutalása nem bizonyított - alkalmazni nem lehetett. Az adásvételi szerződés létrejöttét a tanúként meghallgatott E. G. bizonyítani nem tudta.
A törvény 22-23. §-ai a vámhatóság álláspontja szerint nem voltak alkalmazhatók, mivel egy időben, vagy megközelítőleg azonos időben beérkező, illetőleg Magyarországra export eladott és az értékelendő áruval egy időben, vagy megközelítőleg azonos időben exportált hasonló áru nem volt.
A törvény 25. és 26. §-ai szintén nem voltak alkalmazhatók, az egységár, illetőleg a számított érték figyelembevételével, mivel a vizsgálat alá vont vámáru használt személygépkocsi volt.
A vámhatóság nyilvántartásként használja az Eurotax/Schwacke katalógust, mely objektív adatokat tartalmaz. A katalógus adatait összehasonlító adatként használták a vámérték megállapításához.
A bíróság megkeresésére a VPOP 51126/98. számú leiratában közölte, hogy a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsoksága megrendelte az E. Kft.-től a személygépkocsi katalógusokat, amelyben szereplő értéket összehasonlító értékként történő alkalmazását a vámérték vizsgálata során a 11611/3-1995. VPOP az I. számú tájékoztatóban elrendelte.
A vámérték vonatkozásában a vámhivataloknak a személygépjármű behozatallal kapcsolatban külön nyilvántartást nem kell vezetniük. Jogszabályi rendelkezés nem határozza meg konkrétan, hogy az összehasonlító érték nyilvántartásának mi lehet az alapja. Részletezte, hogy a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító érték fogalma alatt kell érteni egyfelől az adott vámárú tekintetében végzett korábbi vámkezelések vámértékét, másfelől egyéb gazdasági és kereskedelmi információkat. Közölte azt is a vámhatóság országos számítógépes adatfeldolgozó rendszerében sem személygépkocsik, sem más termék esetében típus, vagy márka szerinti rögzítésre nem kerül sor, így természetesen ezen adatbázis konkrét árura történő visszakeresése önmagában alkalmatlan.
Az E. Kft. piacmegfigyeléssel foglalkozik, mind Magyarországon, mind pedig külföldön. Az általuk kiadott katalógus - ismereteink szerint egyedülállóan Magyarországon - egy-egy személygépjármű típusra vonatkozóan olyan részletességgel rendelkezik az adatok vonatkozásában (alvázszám, márka, típus, kivitel, felszereltség) extra tartozékok, széria felszereltség, gyártás éve, futásteljesítmény, esetleges sérülések, egyéb, a vámvizsgálat során felmerülő szempontok, hogy az adott körülmények között a lehető legobjektívebb adatforrás összehasonlító értékek kialakításához.
A vámtörvény 22. §-ának alkalmazásával kapcsolatban olyan tájékoztatást adott, hogy a vámérték a Magyarországra irányuló exportra eladott és az értékelendő áruval egy időben, vagy megközelítőleg azonos időpontban exportált azonos áruk ügyleti értéke lesz. A vámtörvény végrehajtására kiadott kormányrendelet 35. §-a alapján a vámérték kimunkálásánál alkalmazni kell a vámtörvény rendelkezésein kívül azoknak a vámértékre vonatkozó nemzetközi egyezményeknek - ténylegesen ez a GATT/WTO Vámérték Egyezmény - a rendelkezéseit is, amelyekhez a Magyar Köztársaság is csatlakozott.
Ezen értékelési módszer alkalmazása esetén több feltételnek kell megfelelni ahhoz, hogy két vámárut azonosnak lehessen tekinteni, így:
a) fizikai tulajdonságok, minőség és hírnév azonosság,
b) mindkét áru ugyanabban az exportőr országban kerüljön előállításra,
c) az azonosnak tekintendő áruk egy időben, vagy megközelítőleg azonos időpontban kerüljenek importálásra.
Az a)-b)-hez: a WTO Vámérték Egyezmény 15. cikk 2. pontja az azonos áruk fogalmát úgy határozza meg, hogy az "azonos áruk" kifejezés olyan árukat jelöl, amelyek minden tekintetben, beleértve a fizikai tulajdonságokat, a minőséget és a hírnevet is, ugyanolyan ... az áruk kizárólag akkor tekintendők "azonos árunak", vagy "hasonló árunak", ha azokat ugyanabban az országban állították elő, mint az értékelendő árut...
A c)-hez: a vámtörvény végrehajtására kiadott kormányrendelet 37. § (1)-(2) bekezdése szerint az export eladás időpontja az a nap, amelyen az exportáló országból közvetlenül Magyarországra útnak indítják az árukat. A "megközelítőleg azonos időben" kifejezés az értékelendő vámáruk exportálását megelőző és azt követő 45-45 napos időszakot jelenti.
A vámtörvény 22. §-ának alkalmazása használt személygépjárművek esetén kizárólag elméleti értelemben jöhet szóba, mivel szinte kizárt két, fizikai tulajdonságok szempontjából azonos használt személygépjármű. A VPOP álláspontja szerint egy használt személygépkocsi fizikai állapotát annyi tényező (sérülések, tulajdonosszám, garázs, futásteljesítmény, éghajlat, használati cél, vállalati, taxi, rendszeres szerviz, stb.) határozza meg, ami gyakorlatilag kizárja használt személygépkocsi vámértékének megállapítását a vámtörvény 22. §-a szerint.
A bíróságnak a határozat felülvizsgálata során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a vámérték megállapítása az 1995. évi C. törvény 21-27. §-ai rendelkezéseinek megfelelően történt-e.
Azt a felperes sem vitatta, hogy a vámhatóságnak jogában áll az ügyleti érték megalapozottságát vizsgálni a törvény 29. §-a alapján. Erre a vizsgálatra akkor kerül sor, amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20%-ot - a vámtarifa 1-24. árucsoportjába tartozó termékeknél 5%-ot - meghaladó mértékben alacsonyabb. A vámhivatal a vámkezelést ez esetben csak akkor végzi el - és az árut kiadja -, ha a vámfizetésre kötelezett, vagy megbízottja a bevallott vámérték és az összehasonlító érték különbözete erejéig a 7. § (1) bekezdés d) pontja szerint vámbiztosítékot nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig - a GATT Vámérték Egyezmény 13. cikke alapján - ideiglenesnek kell tekinteni.
A vámérték meghatározása során a törvényben felsorolt 21-27. §-ait egymás utáni sorrendben kell alkalmazni.
Az ügyleti érték megalapozottságának vizsgálata során elsősorban a törvény 21. §-ában meghatározott szempontokat kell a vámhatóságnak mérlegelnie.
Az E. H. Kft. a vámkezelést az egységes vámáru nyilatkozaton a törvény 21. §-a alapján kérte, mely lényegében azt jelenti, hogy a vámáru értékét elsősorban az ügyleti érték alapján kell meghatározni. Az ügyleti érték vámjogi jogviszonyban a szolgáltatás tárgyáért adott ellenszolgáltatást fejezi ki, vagyis az ügyleti érték az az ár, amelyet a Magyarországra irányuló exporteladás során az áruként ténylegesen fizettek, vagy fizetni fognak. A törvénynek ezen §-a elsősorban azt feltételezi, hogy a szolgáltatással szemben meghatározott ellenszolgáltatás áll. E jogviszonyok létrejöttéhez a szolgáltatás tárgyában és az ellenszolgáltatásban való konkrét megállapodás szükséges. Amennyiben ügyleti érték van, úgy a törvény 21. § (2) és (3) bekezdése szerinti eljárás lefolytatására van lehetőség, melyek lehetőséget adnak annak vizsgálatára és bizonyítására, hogy a vevőt és az eladót mikor kell kapcsolatban állónak tekinteni, illetőleg a köztük lévő kapcsolat az ügyleti értékre befolyással van-e.
Az alperes a törvény 21. §-ának alkalmazását azért mellőzte, mert álláspontja szerint nem jött létre a felek között visszterhes szerződés, ezen túl pedig a vevő és az eladó között ügyleti értéket befolyásoló kapcsolatot állapított meg.
A bíróság álláspontja szerint a törvény 21. §-át elsősorban akkor kell alkalmazni, ha visszterhes szerződés alapján sor kerül az ellenszolgáltatás teljesítésére. Mivel az E. H. Kft. vevő, mint vámkezelést kérő, felhívásra sem tudta igazolni, hogy a vámáru ellenértékét az eladó részére megfizette, a behozott vámárut úgy kell tekinteni, mintha az ellenszolgáltatás nélkül érkezett volna. Ebben az esetben pedig az ügyleti érték alapján a vámértéket megállapítani nem lehet.
Az már csak másodlagos szempont, hogy az eladó és vevő közötti kapcsolat is ügyleti értéket befolyásolónak tekinthető, mivel az eladó számláját a vevő állította ki és írta alá a perbeli esetben saját részére, de ennek a 21. § alkalmazása szempontjából az ügyleti érték hiánya miatt nincs jelentősége.
A törvény 22. és 23. §-aiban írt vámérték megállapítási módszer a bíróság álláspontja szerint sem alkalmazható, mivel mindkét esetben szükséges, hogy a törvény szerint azonosnak, vagy hasonlónak minősülő áru vámkezelése korábban, az ügyleti érték figyelembevételével megtörtént. A felperes által sem vitatottan a perbelihez hasonló típusú gépkocsikból 6-7 darab a perbelivel azonos időpontban érkezett, sem azelőtt, sem pedig azóta ilyen gépkocsi behozatalára nem került sor, ebből pedig az következik, hogy azonosnak, vagy hasonlónak minősülő áru vámkezelésére sem kerülhetett sor.
A vámérték megállapításának speciális módját tartalmazza a 25-26. §. Két olyan vámérték számítási módot tartalmaz, amely egyrészt a megközelítőleg azonos időben nagy mennyiségben, független vevő részére értékesített azonos, vagy hasonló áruk egységárán, másrészt pedig az értékelendő áru számított egységárán alapul. A használt gépkocsi jellegére tekintettel a számítási módok sem alkalmazhatók a vámérték meghatározása során.
A törvény 27. § (1) bekezdése szerint, ha az importált áruk vámértéke a 21-26. §-ok rendelkezései szerint nem állapítható meg, a vámérték meghatározása a Magyarországon rendelkezése álló adatok alapján és olyan módszerekkel történik, amelyek összhangban vannak az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikke elveivel és általános rendelkezéseivel, valamint a VII. cikk végrehajtásáról szóló Egyezmény rendelkezéseivel.
E jogszabályi rendelkezés azt jelenti, hogy bármilyen rendelkezésre álló adat felhasználásával lényegében becsléssel is meg lehet a vámértéket állapítani. A törvényben meghatározott kizáró feltételeket, melyet a törvény 27. § (2) bekezdése tartalmaz, a becslésnél nem alkalmazható, egyébként a kizáró okok között nem említett módszerek a vámérték megállapításánál felhasználhatók.
A felperes alaptalanul hivatkozott a 27. § (2) bekezdés b) és g) pontjában foglalt kizáró feltételek alkalmazására, ugyanis az alkalmazott összehasonlító érték nem az exportőr ország belföldi piacán megállapított ár volt, ugyanis az exportőr ország Hollandia volt, míg az összehasonlító érték németországi.
Az önkényes, vagy fiktív érték alkalmazására történő hivatkozás sem alapos, mivel az egy objektív nyilvántartáson alapult.
A felperes által erősen vitatott Eurotax/Schwacke katalógus nyilvántartásként minden vámhivatalban alkalmazandó a VPOP utasítása szerint 1995-től. E nyilvántartás a fentebb már részletesen kifejtettek szerint teljes egészében objektív, részletes adatokat tartalmaz, mely alkalmassá teszi az összehasonlító érték meghatározásához. Más nyilvántartás vezetési kötelezettséget a jogszabály nem ír elő, ebből pedig az következik, hogy nyilvántartásként valamennyi vámhatóság ezt a katalógust használja. Mivel az országos nyilvántartás sem tartalmaz konkrét árura vonatkozó adatokat, így más vámhatóság megkeresése csak elméleti jelentőségű. A felperes egyébként már a közigazgatási eljárásban benyújtott fellebbezésében felajánlotta, hogy segít felkutatni hasonló típusú használt személygépkocsi vámkezelését, a felajánláson túl azonban konkrét indítványt nem terjesztett elő.
A 27. § alkalmazása alapján történt vámérték megállapításnak az alapja egyébként a vámkezelést kérő közlése. A vámkezelést kérő által közölt adatok alapulvételével és a törvényben meghatározott korrekciós értékek figyelembevételével állapítható meg a vámérték. A perbeli esetben a vámkezelést kérő közlését a használt személygépkocsi állapotára vonatkozóan a vámhatóság teljes egészében figyelembe vette, így alaptalan a felperesnek a műszaki szakértő igénybevételével történő, gépjármű állapotát meghatározó eljárás hiányának a kifogásolása.
A vámjogról rendelkező törvény valamennyi vámáru vámérték megállapítására vonatkozó szabályokat tartalmazza, ezen belül nyilvánvalóan egy nagyon speciális terület a használt személygépkocsik vámáru értékének a megállapítása, arra is figyelemmel, mely számlaérték a vámérték megállapításánál elsődleges tényező. A perbeli esetben is az alacsony számlaérték tette szükségessé és indokolttá a vámérték megállapítását.
A bíróság nem osztotta a felperesnek az eljárási határidővel kapcsolatos okfejtését. Az eljárás valóban a vámkezelést kérő kérelmére indult, de az ügyleti érték hiánya miatt az hivatalbóli eljárássá alakult át, ugyan mindkét eljárás határidejére a törvény 145. §-a vonatkozik, ami visszautal az Áe.</a> szerinti 30 napos ügyintézési határidőre, de nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a vámkezelést kérő részére biztosított hiánypótlási határidő eredménytelenül telt el, emiatt szükségessé vált a személyes meghallgatása is. A személyes meghallgatást követően viszont még azon a napon került az elsőfokú határozat meghozatalára és a vámbiztosíték érvényesítésére. Az kétségtelen hiányosságként megállapítható, hogy az ügyintézési határidő 30 nappal történő meghosszabbítására írásban nem került sor. Ez a mulasztás azonban a bíróság álláspontja szerint nem alapozza meg a határozat hatályon kívül helyezését.
A felperes által hivatkozott legfelsőbb bírósági 1992. évi 458. számú eseti döntés a perbeli esetben nem vehető figyelembe és nem alkalmazható, mivel az arról szól, hogy a teljes bizonyító erejű magánokirat "előtte mező" tanúja a nevének aláírására nem képes fél, névaláírójaként is eljárhat, a perbeli esetben viszont a 21. § mellőzésére az ügyleti érték hiánya miatt került sor elsődlegesen, és nem az eladó és vevő között fennálló, ügyleti értéket befolyásoló kapcsolata miatt.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és kereseti kérelme szerinti döntést kért.
Hivatkozott arra egyrészt, hogy a címzett Kft. ügyvezetője és az eladó cég között nincs olyan kapcsolat, ami a vámtörvényben az ügyleti érték elfogadását megkérdőjelezné.
Kitért fellebbezésében arra is, hogy amennyiben az ellenérték kifizetéséről nincs információ, az még nem jelenti a jogügylet hiányát, erre döntést alapítani nem lehet.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte fenntartva korábbi jogi álláspontját.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság megítélése szerint a városi bíróság az ítélethozatalhoz szükséges mértékben a tényállást tisztázta és abból helyes jogi következtetést vont le, melyet a megyei bíróság is oszt.
A fellebbezés kapcsán csupán kiemeli a megyei bíróság, hogy az 1995. évi C. törvény 21. § (1) bekezdése alapján akkor van helye a vámérték megállapításának, ha az ügylet (vétel-ellenszolgáltatás) ténylegesen létrejött. Helyes a városi bíróságnak az a következtetése, hogy a feltárt bizonyítékok mérlegelése alapján [Pp. 206. § (1) bekezdés] az ügylet tényleges létrejöttére nem lehet következtetni, vagyis a vámértéket a törvény 21. § (1) bekezdése alapján nem lehet megállapítani.
Ha viszont az ügyletet nem lehet megállapítani, akkor irreleváns az, hogy az eladó és vevő volt-e és ha igen olyan kapcsolatban egymással, ami az ügyleti értéket befolyásolhatta, ezért ennek vizsgálatára nem volt szükség.
A városi bíróság a vámtörvény 27. § (1) bekezdése alkalmazása során a nyilvántartási adatok, módszerek tisztázása érdekében kereste meg a VPOP-t, tehát nem szakkérdésben, ahogyan erre a felperes fellebbezésében tévesen hivatkozott.
Végül a fellebbezés kapcsán osztja a megyei bíróság a városi bíróságnak a vámérték vizsgálat határidejére és időtartamára vonatkozó álláspontját is, vagyis a felperesi felelősség ez alapján is fennáll.
Mindezek alapján a megyei bíróság a városi bíróság ítéletét a Pp. 340. § (1) bekezdése alapján tárgyalás nélkül eljárva a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
(Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Pf. 20. 527/1998. sz.)