adozona.hu
AVI 1999.1.6
AVI 1999.1.6
Az adóhatóság rendelkezésére álló ügyintézési határidő nem jogvesztő jellegű (1957. évi IV. tv. 15. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes telephelyén 1996. június 21. napján az APEH Megyei Igazgatósága nyugtaadási kötelezettség teljesítését ellenőrizte.
Az ellenőrzési jegyzőkönyv alapján az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 100 000 Ft mulasztási bírságot alkalmazott. A határozat indokolása szerint a jegyzőkönyvben megállapításra került, hogy a felperes a nyugtaadási kötelezettségének nem tett eleget. Mulasztása miatt az Art. 74. § (12) bekezdése, illető...
AVI 1999.1.6 Az adóhatóság rendelkezésére álló ügyintézési határidő nem jogvesztő jellegű (1957. évi IV. tv. 15. §)
A felperes telephelyén 1996. június 21. napján az APEH Megyei Igazgatósága nyugtaadási kötelezettség teljesítését ellenőrizte.Az ellenőrzési jegyzőkönyv alapján az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 100 000 Ft mulasztási bírságot alkalmazott. A határozat indokolása szerint a jegyzőkönyvben megállapításra került, hogy a felperes a nyugtaadási kötelezettségének nem tett eleget. Mulasztása miatt az Art. 74. § (12) bekezdése, illetőleg a 74. § (14) bekezdése és (16) bekezdés szerint alkalmaztak mulasztási bírságot. A bíróság összegénél figyelembe vette az elsőfokú hatóság az egyéni vállalkozás tevékenységének megkezdését, illetőleg a korábbi hasonló mulasztását.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes 1996. augusztus 15. napján terjesztette elő a fellebbezését.
A fellebbezés elintézésének határidejét 1996. szeptember 11. napján az alperes 30 nappal meghosszabbította.
Az alperes 1996. december 31. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatának indokolása szerint a jogorvoslati kérelem nem volt megalapozott, az elsőfokú hatóság határozata törvényes és megalapozott, így annak helybenhagyása mellett döntött az alperes.
A felperes határidőben az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte. A kereset az alperes határozatának felülvizsgálatára és a bírság törlésére irányult.
A felperes kizárólag abból a szempontból tette vitássá az alperesi határozatot, illetőleg az alperes eljárását, hogy a másodfokú adóhatóság az ügyintézési határidőt elmulasztotta. Az Áe. 15. § (1) bekezdésében foglalt ügyintézési határidőt ugyan az alperes meghosszabbította, de a törvény legfeljebb 60 napos határidőt engedélyez, ennyi időn belül kell a határozatot meghozni.
Tekintettel arra, hogy az alperes határozatát 60 napon túl hozta meg, így a törvény szerint a felperesre nézve terhes határozat ilyen határidőben már nem hozható.
Az alperes érdemi nyilatkozatában a kereset elutasítását kérte a határozati indokai alapján.
Az alperes a határidő túllépését elismerte, ennek okát az időközben jelentkező nagymértékű munkateher emelkedésben jelölte meg.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak a következők miatt:
A bíróság ítéletében az alperes határozatának törvényességéről döntött, tehát arról, hogy a határozat mennyiben felel meg az arra vonatkozó jogszabályi követelményeknek.
A perbeli jogvita lényegét - felperes kereseti kérelmének korlátai között - az jelentette, hogy az ügyintézési határidő túllépését követően az adóhatóságnak lehetősége van-e az adózóra nézve szankcionáló határozatothozni.
A bíróság a törvényességi felülvizsgálatot követően úgy foglalt állást, hogy az alperes határozata nem jogszabálysértő.
A bíróság kiemeli, hogy az ügyintézés határidejére vonatkozó szabályok mind az első-, mind pedig a másodfokú adóeljárásban az adóhatóságra vonatkozó szabályok, az Art. ebben a körben az Áe.</a> rendelkezéseihez képest speciális szabályokat nem tartalmaz, így az adóigazgatási eljárásban is az Áe.</a>-ben foglalt eljárási határidők az irányadók, mind a határidő mértéke mind pedig annak meghosszabbítása kapcsán.
A bíróság rámutat arra, hogy az Áe. 15. §-ban rögzített ügyintézési határidő nem tekinthető jogvesztő határidőnek, ami a szankcionáló döntéseket illeti. A felperesi álláspont mindenképpen téves abban, hogy az adózóra nézve szankcionálást jelentő döntést csupán 30 vagy 60 napon belül lehetne meghozni, amennyiben az adóhatóság ezt a határidőt elmulasztja, úgy az ügyfél mentesülhet a jogkövetkezmények alól. Az ügyintézési határidő betartásáért az adóhatóság a szervezeti működés rendje körében felel, azonban az ügyintézési határidő elmulasztása az egyedi hatósági döntés tartamára nem hat ki.
A fentiek alapján tehát a bíróság a felperes kereseti hivatkozása tükrében nem találta jogszabálysértőnek az alperes határozatát, ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy a bírósági felülvizsgálat kizárólag a felperesi kereseti hivatkozások korlátai között maradt, mivel a felperes az adóügy érdemét, a szankció mértékét, illetőleg a bírságolást nem tette vitássá, így a bíróság a felülvizsgálatot ezekre a rendelkezésekre nem terjesztette ki.
A bíróság érdemi döntésre kiható jogszabálysértés hiányában a keresetet az Art. 86. § (1) bekezdése szerint elutasította.
Az ítélet kereseti kérelem szerinti megváltoztatása érdekében a felperes jelentett be fellebbezést. Álláspontja szerint a bíróság az Áe. 15. § (1) és (5) bekezdésének téves értelmezése mellett hozta meg a döntést. Megítélése szerint ugyanis ha a törvényben írt lehetőséget alkalmazva a hatóság a meghosszabbított határidő alatt sem hoz döntést, úgy az ügyfélre szankciót tartalmazó döntés sem hozható. Utalt arra is, hogy a bírósági ítéletben írt szemlélet sérti az egyenlőség elvét is, s az adózó jogát sérti, ha az ügyét nem intézik el határidőben.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult.
A megyei bíróság a fellebbezést a Pp. 340. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, s azt nem találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, s helytálló az abból levont jogi következtetés is.
Az elsőfokú bíróság jogi indokolását azonban a megyei bíróság szükségesnek tartotta az alábbiak kiegészítésével:
Minden jogi alapot nélkülöz a felperes azon hivatkozása, amely szerint hivatalból indult eljárás során hozott határozattal szembeni fellebbezés során a másodfokú hatóság az ügyintézési határidő másodfokú eljárásban történő megsértése esetén a fellebbezésnek köteles volna helyt adni. A másodfokú hatóság így jogszabályt sem sérthet, ha a jogszerű elsőfokú határozatot nem változtatja meg a fellebbezésnek megfelelően.
Téves a felperesnek a törvény előtti egyenlőség megsértésére való hivatkozása is. Az adóigazgatási eljárásban az adóalany, mint ügyfél jogait és kötelezettségeit a törvény szabja meg, s azok elmulasztásához a törvény szankciót is fűzhet. A hatóság eljárására vonatkozó szabályokat ugyancsak a törvény szabja meg, s az eljárási szabályok megsértése ugyancsak törvényben szabályozott jogkövetkezményekkel járhat - akár magára a hatóságra, akár az ügyintézőre.
A törvény előtti egyenlőség elvének megsértése az azonos pozícióban álló személyek között fordulhat elő, a hatóság-ügyfél viszonyában mindkettő a reájuk vonatkozó szabályok betartásával köteles eljárni, s viselni az eljárási szabálysértés törvényben írt jogkövetkezményét.
Nincs olyan jogi szabályozás azonban, amely a hatósági ügyintézési határidő elmulasztása esetére előírná, hogy a másodfokú szerv köteles a fellebbezésnek helyt adni.
A perben hozott közigazgatási határozat a reá vonatkozó eljárási szabályoknak megfelel. A felperes maga a közigazgatási határozatot megelőző eljárásban állít valósan - jogszabálysértést, ezen eljárási szabálysértés azonban az ügy érdemére kihatással nem bír.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Közigazgatási Kollégiumának 34. számú állásfoglalása szerint a közigazgatási határozat felülvizsgálatára irányuló perben a fél eljárási jogszabálysértésre alapozottan is igényelheti a bírósági felülvizsgálatot. Valós eljárási jogszabálysértés esetén is azonban csak akkor kerülhet a határozat megváltoztatásra vagy hatályon kívül helyezésre, ha az eljárási szabálysértés az ügy érdemére is kihat. A perbeni esetben azonban az ügyintézési határidő megsértése az ügy érdemét nem érinti.
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 994/B/1996. AB határozata (az Alkotmánybíróság Határozatai 1997/1. szám 18. oldal) 2.3. pontjában kifejtette azt is, hogy az alkotmánybírósági értelmezés szerint "élő jog"-nak tekintett ilyen ítélkezési gyakorlat sem az Áe.</a> sem a Pp.</a> hatályát korlátozó jogértelmezésnek nem tekinthető. Ezen határozat 3. pontja egyébként tájékoztatást tartalmaz arra vonatkozóan is, hogy anyagi jogsérelemmel nem járó közigazgatási eljárási jogszabálysértés esetén a fél a Ptk. 349.§-ra alapozottan bizonyított kárát külön perben megkísérelheti érvényesíteni.
A fenti indokbeli kiegészítésekkel helyes elsőfokú ítéletet a megyei bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4. Pf. 20. 097/1998. sz.)