adozona.hu
AVI 1999.1.5
AVI 1999.1.5
Az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy az adózó által kötött szerződés a jogszabály kijátszására és megkerülésére irányult [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes igazgatósága 1994. május 5. napján tartott ülésén határozatot hozott a dolgozók hatékonyabb ösztönzése érdekében zárt körű kötvénykibocsátására. A kötvény-kibocsátási terv szerint a felperes összesen 43000000 forint névértékben, "a" típusú kötvényként 22 024 000 forint, a "b" típusú kötvényként 20 976 000 forint névértékben az E.M.K. Rt. dolgozói kötvény megnevezéssel bocsátotta ki a kötvényeket. A kötvény bemutatóra szólt és a társaság munkavállalói vásárolhatták meg. Az éves kama...
AVI 1999.1.5 Az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy az adózó által kötött szerződés a jogszabály kijátszására és megkerülésére irányult [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
A felperes igazgatósága 1994. május 5. napján tartott ülésén határozatot hozott a dolgozók hatékonyabb ösztönzése érdekében zárt körű kötvénykibocsátására. A kötvény-kibocsátási terv szerint a felperes összesen 43000000 forint névértékben, "a" típusú kötvényként 22 024 000 forint, a "b" típusú kötvényként 20 976 000 forint névértékben az E.M.K. Rt. dolgozói kötvény megnevezéssel bocsátotta ki a kötvényeket. A kötvény bemutatóra szólt és a társaság munkavállalói vásárolhatták meg. Az éves kamat 40%, a lejárati idő az "a" típus esetében 1994. augusztus 15. napja, míg a "b" típus esetében 1994. december 15. napja volt. A kötvény kibocsátásához a felperes idegen forrást nem vett igénybe. A cél a társaság érdekeltségi és ösztönzési rendszerének korszerűsítése, a munkavállalói érdekeltség fokozása volt az árbevétel és a nyereség ösztönzésére. A kibocsátási feltételek szerint a kötvény vásárlásához a felperes munkáltatói kölcsönt adhat és a felperes a kötvény megvásárlásához a dolgozók részére összesen 42 860 000 forint munkáltatói kölcsönt folyósított évi 25%-os kamat kikötése mellett. A felperes dolgozói a kötvényeket megvásárolták.Az elsőfokú adóhatóság határozatával egyebek mellett a magánszemélyek terhére 2 042 000 forint adókülönbözetet, az adóhiány után 1 021 000 forint adóbírságot, 4393000 forint személyi jövedelemadó előleg levonásának, illetve esedékességig történő megfizetésének elmulasztása miatt pedig 878 000 forint mulasztási bírságot szabott ki a felperessel szemben. Az elsőfokú adóhatóság megítélése szerint a kötvény-kibocsátási konstrukciót semmisnek kell tekinteni, mivel a felperes a dolgozóját az adójogszabályok és egyéb munkaviszonnyal kapcsolatos jogszabályok megkerülésével olyan jövedelemhez kívánta juttatni, amelyeknek kedvező az adózása. Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezett, azonban az alperes az elsőfokú döntést helyben hagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint a kötvény-kibocsátási tervben meghatározott gazdasági célok a társaság könyvelési adatai szerint megvalósultak, így a cél nem ütközött a törvény rendelkezéseibe. A felperes jogosult volt a kötvény kibocsátás konstrukciójával a dolgozók érdekeltségi rendszerének átalakítására attól függetlenül, hogy ilyen rendszer a munkajogi kapcsolatokban is rendelkezésre áll. A perben nem nyert bizonyítást az a körülmény - a kötvény kibocsátásával kapcsolatban -, hogy a szerződő felek mindegyikének a szándéka a jogszabály kijátszására, megkerülésére irányult volna, illetve, hogy színlelt szerződést kívántak volna kötni.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, ennek eredményeként a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes határozatát az elsőfokú adóhatóság határozatára is kiterjedően 1 021 000 forint adóbírság és 878 600 forint mulasztási bírság vonatkozásában hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az adóhatósági határozatot teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte. Helyesen mutatott rá ugyanakkor a megyei bíróság ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság ítélete arra, hogy nem állapítható meg bizonyítottság hiányában a kötvénykibocsátásra vonatkozó szerződések színlelt volta és nem nyert bizonyítást, hogy a felperes a kötvénykibocsátás nélkül az érdekeltségi rendszer átalakítását mellőzve ugyanolyan gazdasági eredményt ért volna el.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felül vizsgálati kérelmet. Előadta, hogy a felperes által megvalósított kötvénykibocsátás valódi célja a felperes által árfolyamnyereségnek nevezett - a névértéken felüli - jövedelem kifizetése volt, mely után a felperesnek nem kellett társadalombiztosítási járulékot fizetnie és a dolgozók kedvezményesen adóztak. Az alperesi megállapítást támasztják alá a felülvizsgálati kérelem szerint a kötvény-kibocsátási tervben megfogalmazottak is, hiszen abban a felperes a kötvénykibocsátás céljául a hatékonyabb munkavégzést, az erre történő ösztönzést, a munkavállalói érdekeltség fokozását jelölt meg és miután az abban kitűzött gazdasági eredmény megvalósult, következésképpen a névértéken felül kifizetett összeg nem lehet más, mint a hatékonyabb munka ellenértéke, azaz a munkaviszonyból származó jövedelem.
A felperes és a beavatkozó ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban történő fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bekezdése értelmében a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek, vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
Helyesen utal az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása arra, hogy nem nyert bizonyítást a kötvénykibocsátásra vonatkozó szerződések színlelt volta, és az alperes nem bizonyította, hogy a felperes a kötvénykibocsátás nélkül az érdekeltségi rendszer átalakítását mellőzve ugyanolyan gazdasági eredményt ért volna el. A felperes a kötvény kibocsátására a jogszabály értelmében jogosult volt és az alperes nem igazolta, hogy a szerződő felek szándéka a jogszabály kijátszására és megkerülésére irányult volna. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott, hogy önmagában az adótörvényekben biztosított kedvezmények igénybevétele nem minősül törvénysértésnek.
Alappal hivatkozik a felperes a felülvizsgálati ellenkérelemben arra, hogy a munkáltató a munkavállalóval a munkaviszonyból eredő ösztönzési rendszeren kívül polgári jogi eszközökkel történő ösztönzési rendszert is megvalósíthat. Kétségtelen, hogy az ügyletek mögött valóságos gazdasági tartalom húzódott meg. A jogviszony polgári jellegét igazolta a felelősségi rendszer is. A jogvita elbírálásánál nem vehető figyelembe, hogy 1995. január 1. napjától megváltozott a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény, amely tartalmazza, hogy a társas vállalkozás által zárt körben kibocsátott értékpapír kamataként, árfolyamnyereségként az adóév során kifizetett összegnek csupán az a része minősül 0%-os adózás alá esőnek, amely nem haladja meg a jegyzett tőke 10%-át, de legfeljebb 200 000 forintot, míg az ezt meghaladó rész az általános szabályok szerint adózik, vagyis összevonható jövedelem. A vizsgálat időszakot követően hatályba lépett törvény rendelkezéseit visszamenőleg alkalmazni nem lehet.
Az eseti döntések mellett a Legfelsőbb Bíróság 2/1998. számú jogegységi határozata is kimondta, hogy nem ütközik jogszabályba az a szerződés, amelynek eredményeként az adózó adójogilag kedvezőbb helyzetbe kerül akkor, ha ezt az adót megállapító jogszabály lehetővé teszi. A perbeli időszakban a felperes által választott konstrukciót a jogszabály nem zárta ki, ezért az adóhatározatokat hatályon kívül kellett helyezni. A Legfelsőbb Bíróság egyetért ugyanakkor azzal, hogy nincs alap az adóhatósági határozatok teljes terjedelmében történő hatályon kívül helyezésére, a jogerős ítélet indokolásában feltüntetett okokra tekintettel.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.241/1997. sz.)