adozona.hu
AVI 1999.1.3
AVI 1999.1.3
Vita esetén tisztázni kell, hogy az adózó valóban termékexportot valósított-e meg vagy belföldi értékesítésről van szó [9/1993. (III. 12.) PM-MGKM egy. rend. 1. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Megyei Igazgatósága felperesnél 1992-1996-os évek vonatkozásában 14 féle adónemet érintően végzett adóellenőrzést, melynek megállapításait az 1997. június 25-én kelt jegyzőkönyvben rögzítették. Az elsőfokú adóhatóság a felperes észrevétele alapján a határozatában módosított tényállás alapján a felperes terhére összesen 12 924 000 Ft adókülönbözetet, javára 3 057 000 Ft adókülönbözetet, ebből 10 253 000 Ft befizetendő adóhiányt állapított meg, valamint 5 170 000 Ft adóbírság és 11 604 ...
AVI 1999.1.3 Vita esetén tisztázni kell, hogy az adózó valóban termékexportot valósított-e meg vagy belföldi értékesítésről van szó [9/1993. (III. 12.) PM-MGKM egy. rend. 1. § (1) bek.]
Az APEH Megyei Igazgatósága felperesnél 1992-1996-os évek vonatkozásában 14 féle adónemet érintően végzett adóellenőrzést, melynek megállapításait az 1997. június 25-én kelt jegyzőkönyvben rögzítették. Az elsőfokú adóhatóság a felperes észrevétele alapján a határozatában módosított tényállás alapján a felperes terhére összesen 12 924 000 Ft adókülönbözetet, javára 3 057 000 Ft adókülönbözetet, ebből 10 253 000 Ft befizetendő adóhiányt állapított meg, valamint 5 170 000 Ft adóbírság és 11 604 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.Az alperes a benyújtott fellebbezés alapján az 1997. december 31. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta az alábbiak szerint: az 1992. szeptember hóra megállapított 81 000 Ft adókülönbözetet és annak jogkövetkezményeit törölte, megállapítva, hogy a vizsgálati jegyzőkönyv III/3. pontja jogszabálysértő, mert a felperes az öntözési szolgáltatást helyesen SZTJ besorolással számlázta ki.
A felperesi kifogás alapján az 1993-as évre összevontan megállapított reorganizációs támogatás megbontásra került, 1993. július hóra 789 000 Ft, október hóra 1 771000 Ft összegben, mindkettő a felperes terhére és az 1993. december hóra az adózó javára 2 560 000 Ft összegben.
A megbontás következtében ugyan ez az összeg az adózás előtti eredményre 1993. évre csökkentő és növelő hatással is van, így a fizetendő társasági adóra befolyással nincs. Egyebekben a felperesi fellebbezést megalapozatlannak minősítve az alperes a felperes terhére 12 843 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből adóhiánynak 12 843 000 Ft minősül, és ezután kötelezték 5 137 000 Ft adóbírság és 11 598 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes ezt követően nyújtotta be keresetét a bírósághoz, melyben az 1994-es évben külföldre értékesített búza vonatkozásában továbbra sem ért egyet a vizsgálati jegyzőkönyv 4. és 8. pontjának megállapításaival, ahol az adóhatóság a felperes terhére értékesítést terhelő általános forgalmi adót és exporttámogatás igénybevételének jogosulatlanságát állapította meg és sérelmezte továbbá a jegyzőkönyv 9. pontját, amely a reorganizációs kamattámogatás idő előtti igénybevétele miatt adókülönbözetet állapított meg terhére.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában kifejtett jogi álláspontját változatlanul fenntartotta és kérte a kereset elutasítását, a felperes perköltség megfizetésére kötelezését.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta.
A mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatásról szóló többször módosított 9/1993. (III. 12.) PM-MGKM együttes rendelet 1. § (1) bekezdése szerint az exporttámogatás alanya az, aki a terméket közvetlenül, vagy bizományos közvetítésével exportálja.
A rendelet értelmében termékexport alatt az Áfa. tv. (1)§-ában meghatározott termékértékesítést kell tekinteni. Az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. tv. 11. § (1) bekezdése szerint: "a termékexport az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a terméket a vámhatóság - végleges rendeltetéssel - külföldre kilépteti."
A (2) bekezdés b) pontja pedig kimondja, hogy "a termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítésnek minősül a megbízó 6. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti termékértékesítése, ha megbízás alapján a bizományos termékexportot, vagy az a) pont szerinti termékértékesítést teljesít."
A bíróságnak abban a körben kellett állást foglalnia, hogy a felperes termékexportot valósított meg, vagy belföldi értékesítést végzett.
A bíróság ennek megállapításánál figyelembe vette a felperes és a G. Kft. között 1994. június 14. napján megkötött exportbizományosi szerződés tartalmát, a szerződő felek közötti elszámolás és a felperes felé kibocsátott számlák adatait.
Az alperes határozatában helyesen állapította meg, hogy az exportbizományosi szerződés nem a szerződés szerinti tartalommal teljesült, mivel a G. Kft. a felperes jóváhagyása nélkül vette igénybe az A. Rt. exportálásban való közreműködését. Ebből kiindulva jutott arra az álláspontra, hogy mivel az Áfa. tv. 11. §-a osztott hatáskörben megvalósuló termékexportot nem ismer, ezért a felperes nem bizományosi szerződést kötött a G. Kft.-vel, hanem tevékenysége a 91. vámnyilatkozat alapján is belföldi értékesítésnek minősül.
A bíróság ezzel szemben rámutat arra, hogy az alperesnek ez a megállapítása nem megalapozott, mert a felperes a számlák tanúsága szerint az exportálás valamennyi költségét a vele szerződéses kapcsolatban álló G. Kft. felé kiegyenlítette, a szerződésben meghatározott 5%-os jutaléki díjat megfizette, melyből 3% az A. Rt.-t illette meg, aki a búza külföldre történő kiszállítását végezte el.
A G. Kft. a termékexporthoz szükséges belföldi teendőket látta el, tehát megállapítható, hogy az exportálás két társaság együttműködése alapján valósult meg.
A felperes a búza ellenértékét a külföldre történő kiszállítást követően kapta meg, ez is azt bizonyítja, hogy a G. Kft. felé belföldi értékesítést nem végzett.
A bíróság megállapítása szerint a felperesnek, mint megbízónak a személye kétségbe nem vonható, hiszen a felperes áruja került exportra, mégpedig bizományos közreműködésével, ezért a felhívott együttes rendelet értelmében exporttámogatásra volt jogosult és mint megbízó az Áfa. tv. 11. § (2) bekezdés b) pontja szerint, a tv. 29. § b) pontja szerint 0%-os adókulcs alkalmazásával jogszabálysértést nem valósított meg.
A vita tárgyát az képezhetné, hogy a G. Kft. és az A. Rt. közül ténylegesen ki valósította meg az Áfa. tv. szerinti termékexportot, azaz ki jogosult 0%-os adókulcs alkalmazására.
Ennek eldöntése a jelen per tárgyát nem képezte és a felperes szempontjából ez egyébként sem releváns körülmény, mivel az ő jogosultságát nem befolyásolja.
Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a nem vitásan megvalósított termékexport után a mezőgazdasági exporttámogatást egyik társaság sem vette igénybe, ugyanakkor az állami költségvetés javára sem történt lemondás, amely azt jelentené, hogy a jogalkotó szándéka ellenére az állami költségvetés gazdagodna.
A bíróság a reorganizációs kamattámogatással összefüggésben az alábbi jogszabálysértéseket állapította meg:
A 155/1992. (XI. 25.) Korm. számú rendelettel módosított 173/1991. (XII. 27.) Korm. számú rendelet 27. § (1) bekezdése értelmében reorganizálós támogatás kamattámogatás, valamint vissza nem térítendő állami támogatás formájában vehető igénybe.
A 29. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a reorganizációs támogatást pályázat útján lehet elnyerni. A (2) bekezdés szerint az elnyert pályázat alapján a kamattámogatás a hitelszerződésben megállapított kamatfizetési időpontot követően igényelhető.
A 29. § (3) bekezdése pedig előírja, hogy a vissza nem térítendő állami támogatás a bizottság határozata alapján vehető igénybe a (2) bekezdésben megjelölt számlákról.
A felperes nem vitásan kamattámogatást vett igénybe, tehát esetében a felhívott rendelet 29. § (2) bekezdése alkalmazható, mely feltételként nem írjaelő a határozat kézbesítését, ahogyan azt a vissza nem térítendő állami támogatásnál megkívánja.
Az alperes sem vonta kétségbe, hogy a felperes 1993. március 17-én a pályázatot elnyerte, melyről az FM Térségi Gazdasági Főosztálya 1993. március 18-i 30.023/24/93. sz. levelében a hitelfolyósító bankot értesítette, aki 1993. április 8-án reorganizációs kamattámogatás melletti hitelt nyújtott a felperes részére, melynek 11. pontja tartalmazza, hogy a felperes a pályázott kamattámogatást elnyerte, az erről szóló értesítést a 2. sz. melléklet tartalmazza. Az elnyert pályázat alapján a kamattámogatás igényelhető a hitelszerződésben megállapított kamatfizetési időpontot követő 5 napon belül.
A bíróság megállapítása szerint nincs jelentősége annak, hogy a fél évvel később írásba foglalt és kézbesített határozat 6. pontja milyen megfogalmazást tartalmaz, mivel az idézett rendelet 29. § (2) bekezdése alapján a támogatás idő előtti igénybevétele nem állapítható meg. A határozat a törvényhez képest további tárgyi feltételt nem írhat elő és a szövegösszefüggésből arra lehet következtetni, hogy a "birtokában" szóhasználat tévesen alkalmazott kifejezés, abban az esetben, amikor a határozat is különbséget kíván tenni a támogatás két formája között.
A bíróság megítélése szerint a határozat pályázat elnyerésére utalt, míg a vissza nem térítendő támogatásnál egyértelműen meghatározta a jogszabályban is előírt kézbesítési feltételt.
A bíróság szerint abban az esetben, ha az idő előtti igénybevétel megállapítható lenne, az eset összes körülményeire figyelemmel, az alperesnek alkalmaznia kellett volna az Art. 73. § (1) bekezdését, amely az adóbírság mérséklését, illetve elengedését teszi lehetővé.
A felperes esetében ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el, mely alapot adna a jogszerűen kiszabható adóbírság mérséklésére.
A perbeli esetben azonban a felhívott anyagi jogi jogszabály és nem az eljárásjogi szabály megsértése valósult meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatását és a kereset elutasítását.
A felperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A megyei bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
A megyei bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével az ügyben helyes tényállást állapított meg és nem tévedett az abból levont jogi következtetést illetően sem.
Alaptalanul vitatja az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság azon okfejtését, hogy a felperes és a G. Kft. között létrejött exportbizományosi szerződés jellegén nem változtat az a tény, hogy a szerződés teljesítése során a bizományos, mintegy teljesítési segédként, vagy "albizományosként" igénybe vette az A. Rt. szolgáltatását, aki konkrétan az áru kiléptetését végezte. Helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy az Áfa. tv., illetve az exporttámogatást szabályozó PM-MGKM együttes rendelet nem ismeri az osztott hatáskörű bizomány konstrukcióját, viszont a Ptk. nem zárja ki a bizományosi szerződésnél teljesítési segéd igénybevételét.
Kétségtelen, hogy a felperes által megkötött bizományosi szerződés teljesítése nem mindenben felelt meg a szerződésben foglaltaknak, de ez önmagában nem minősíti át az exportbizományosi szerződést adásvételi szerződéssé, ahogy azt az alperes belföldi értékesítésnek tekintette. Az áru ugyanis nem ment át a G. Kft. tulajdonába, változatlanul a megbízó felperes tulajdonát képezte. Az exportált áru ellenértékét is a felperes a bizományostól, a szerződésben kikötött időben és módon kapta meg, és a felek elszámolásából megállapíthatóan a G. Kft. csupán az exporttal kapcsolatos költségeit, valamint a bizományosi díjat számolta el a felperessel szemben, mely utóbbit az A. Rt.-vel egymás között megosztottak.
Mindezen tényekből helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a megállapításra, hogy a felperes és a G. Kft. között exportbizományosi szerződés jött létre és ment foganatba, amely nem tekinthető belföldi értékesítésnek, ebből következően viszont a felperest általános forgalmi adó fizetési kötelezettség sem terheli. Ugyanakkor a felperes 1994. évben az exporttámogatás igénybevételére is jogosult volt, mivel erre vonatkozó igényét sem a bizományos, sem az exportálásba közreműködő A. Rt. nem jelentette be.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság az 1993. évi felperes által igénybe vett reorganizációs kamattámogatás jogosultságának megítélésénél sem. A 155/1992. (XI. 25.) Korm. rendelet 29. § (2) bekezdése értelmében ugyanis a kamattámogatás az elnyert pályázat alapján a hitelszerződésben megállapított kamatfizetési időpontot követően igényelhető, tehát nem jogszabályi feltétele, hogy a pályázat elnyeréséről szóló bizottsági határozat birtokában lehet csak igénybe venni, ahogy azt a felperesnek kézbesített határozat rendelkező része tartalmazta. A felperes tehát az elnyert pályázat alapján a kamattámogatást nem idő előtt igényelte.
(Békés Megyei Bíróság I. Pf. 21.022/1998. sz.)