adozona.hu
AVI 1999.1.2
AVI 1999.1.2
Amennyiben a számlát kibocsátó társaság cégbejegyzési kérelmét elutasítják, az Áfa. törvény értelmében adóalanyisággal nem rendelkezik [1992. évi LXXIV. tv. 4. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás szerint a nem adóalany által kiállított számla nem alapozza meg az Áfa-visszaigénylés lehetőségét. A P. Bt. cégbejegyzésére nem került sor, nem minősült adóalanynak, így nincs lehetőség más adóalanytól áthárított adóról sem. A számláért való felelősség során a Ptk. szabályait kell alkalmazni, kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem állapítható meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezet, a megyei bíróság az elsőfokú bír...
Az indokolás szerint a nem adóalany által kiállított számla nem alapozza meg az Áfa-visszaigénylés lehetőségét. A P. Bt. cégbejegyzésére nem került sor, nem minősült adóalanynak, így nincs lehetőség más adóalanytól áthárított adóról sem. A számláért való felelősség során a Ptk. szabályait kell alkalmazni, kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem állapítható meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezet, a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. Az indokolás értelmében P. Bt. adójogilag nem létező társaságnak minősül, tehát Áfa-adóalanyiság nem állapítható meg. Önmagában egy formailag szabályos számla még nem alapozza meg az adólevonást, a perbeli esetben nincs olyan másik adóalany, aki a felperesre az áfa-t jogszerűen átháríthatta volna, így a felperest sem illeti meg a számlák szerinti visszaigénylés.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. 24. §-ának (1) bekezdése és 369. § (2) bekezdése alapján fennáll a P. Bt. adóalanyisága függetlenül, hogy a cégbejegyzés iránti kérelmét elutasították. A fentiek következtében nem helytálló, hogy a felperes nem adóalanytól vásárolta a kőolajszármazékokat, így az adólevonás az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján megilleti.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú bíróság hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az összeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás során egy másik adóalany reá áthárított. Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adóösszegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható, ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számlák és a számlát helyettesítő okmány. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. 84. § (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helyt állónak kell lenniük. Csak a formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az adólevonási jog gyakorlására. Az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése szerint adóalany az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és a saját nevében gazdasági tevékenységet végez tekintet nélkül annak céljára és eredményére.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. (továbbiakban: Gt.) 24. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel - a társasági szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg - jön létre. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg ítéletében, hogy a perbeli társaság esetén a cégbélyegzés elutasításra került, ezért az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése értelmében adóalanyiságról nem lehet szó. Az alperesnek a P. Bt.-vel kapcsolatos ellenőrzése is megállapította, hogy a társaság a bejelentett telephelyén, székhelyén és a képviselő lakcímén nem található, a székhelyen, illetve telephelyen üzemanyag forgalmazásra utaló körülmények nincsenek, a megkeresések "ismeretlen" jelzéssel érkeztek vissza.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Gt. 369. § (2) bekezdése alapján látja igazoltnak a P. Bt. adóalanyiságát. A Gt. 369. § (2) bekezdése alapján a gazdasági társaság létrejötte és a cégbejegyzést megtagadó, illetve hatályon kívül helyező végzés időpontja közötti időszakra vonatkozóan el kell készíteni a számviteli törvény szerinti éves beszámolót. Az elszámolási mérleg elkészítésével egyidejűleg az adóhatósággal el kell számolni a társasági adót és az egyéb adókat, az adózás rendjére vonatkozó előírások szerinti adóbevallásokat el kell készíteni.
A Gt.</a> fent idézett szabálya a Gt. VIII. fejezet 7. címe alatt található. A VIII. fejezet címe: A gazdasági társaság átalakulása, a VII. cím elnevezése: A jogutód gazdasági társaság megalakulásával kapcsolatos eljárás.
A fentiek alapján a Gt. 369. § (2) bekezdése csak a jogutódlással létrejött gazdasági társaságra vonatkozik. A P. Bt. újonnan alakult gazdasági társaság volt, jogutódja nem volt, ezért a perbeli esetre nem vonatkoztatható a Gt. 369. § (2) bekezdése.
A felperes a felülvizsgálati kérelemben a jogszabálysértés tényét igazolni nem tudta, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27. 970/1997. sz.)