adozona.hu
AVI 1998.12.136
AVI 1998.12.136
Adásvétellel vegyes vállalkozási szerződés esetén az illetékfizetési kötelezettség a vállalkozási szerződés alapján nem áll fenn [1990. évi XCIII. tv 18. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és az M. Kft. között 1993. június 28-án létrejött előszerződés értelmében a felek megállapodtak abban, hogy a kft. az 1418. sz. tulajdoni lapon felvett 1188. hrsz.-ú ingatlanon üzletházat és lakásokat épít, mely üzlethelyiségből a felperesnek a tervrajzon cukrászda rendeltetésű üzlethelyiséget és az arra jutó közös tulajdoni hányadot eladja az épület elkészülte után 1995. január 30. napjáig.
Megállapodtak abban, hogy a felperes a szerződés aláírásával egyidejűleg 300 000 Ft-ot, to...
AVI 1998.12.136 Adásvétellel vegyes vállalkozási szerződés esetén az illetékfizetési kötelezettség a vállalkozási szerződés alapján nem áll fenn [1990. évi XCIII. tv 18. § (1) bek.].
A felperes és az M. Kft. között 1993. június 28-án létrejött előszerződés értelmében a felek megállapodtak abban, hogy a kft. az 1418. sz. tulajdoni lapon felvett 1188. hrsz.-ú ingatlanon üzletházat és lakásokat épít, mely üzlethelyiségből a felperesnek a tervrajzon cukrászda rendeltetésű üzlethelyiséget és az arra jutó közös tulajdoni hányadot eladja az épület elkészülte után 1995. január 30. napjáig.Megállapodtak abban, hogy a felperes a szerződés aláírásával egyidejűleg 300 000 Ft-ot, továbbá 1993. augusztus 15-ig további 1 875 000 Ft-ot foglaló címén kifizet.
Az előszerződésben rögzítették, hogy a felperes milyen ütemezésben fizet további 6 525 000 Ft-ot öt részletben.
Az ingatlanon akkor még fennállt egy lebontásra ítélt épület, amelynek lebontása 1993. június 26-án kezdődött meg.
A felek 1994 júniusában módosították az előszerződést, miszerint a felperes 19 m2-rel növelt területű üzlethelyiséget vásárol meg 1 500 000 Ft-ért. Így a felperes összesen 10 200 000 Ft-ot fizetett meg a kft.-nek.
A cukrászda üzlethelyiség 1994. október l-jén került átadásra. A felek ezt követően 1995. március 20-án adásvételi szerződést kötöttek, mely szerint az M. Kft. eladja az m.-i 10644. számú tulajdoni lapon 973/2/A/12. hrsz. alatt jegyzett J. D. u. 2. szám alatti 710 m2 területű, 11 lakást és 6 üzlethelyiséget tartalmazó felépítménnyel beépített ingatlanból a cukrászda megjelölésű 134,20 m2-es üzlethelyiséget, valamint az üzlethelyiség alapterületére arányosan jutó közös tulajdoni hányadot. A nem lakás céljára szolgáló helyiség és a hozzá kapcsolódó közös tulajdoni hányad vételárát 9 393 008 Ft-ban állapították meg, mely összegből a telek ellenértéke 726 100 Ft.
A földhivatal 1996. február 16-án a felperes tulajdonjogát az üzlethelyiségre adásvétel címén jegyezte be.
A polgármesteri hivatal megyei illetékirodája határozatával a felperest 818 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte, figyelemmel arra, hogy az ingatlan forgalmi értékét 10 200 000 Ft-ban állapította meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1996. szeptember 30-án kelt határozatával a felperes fellebbezését elutasította és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy nem adásvételi szerződést, hanem vállalkozási szerződést kötött az M. Kft.-vel, ezért illetékfizetési kötelezettség csak a telek után áll fenn.
Az alperes határozatának indokolásában kifejtette, hogy álláspontja szerint a felek adásvételi szerződést kötöttek, mert mindegyik szerződésben "eladó" és "vevő", valamint "vételár" megfogalmazás szerepel, valamint a felperes által mellékelt fizetési bizonylatok is vételárelőleg megfizetéséről szólnak.
Továbbá a földhivatal is adásvétel címén jegyezte be a felperes tulajdonjogát az üzlethelyiségre.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, valamint annak megállapítását kérte, hogy az illeték kiszabásának alapja az ingatlan 1993. június 28-án fennálló forgalmi értéke, azaz 2 040 000 Ft. Erre tekintettel kérte az illetékkötelezettség 163 200 Ft-ban való megállapítását, valamint az alperes perköltségben való marasztalását.
Álláspontja szerint a szerződő felek között a perbeli ingatlan eszmei hányadára adásvételi szerződés, míg a felépítményre (cukrászda és a hozzá tartozó közös tulajdoni rész) vállalkozói szerződés jött létre.
Véleménye szerint az M. Kft. csak azt tudta eladni, amivel a szerződéskötéskor rendelkezett, ez pedig a telek és a vele alkotórészi kapcsolatban lévő 15-20%-os készültségi fokban lévő felépítmény volt.
A vállalkozási szerződés a kft. által elkezdett építkezés befejezésére vonatkozott, melynek anyagi fedezetét a felperes ütemezett befizetései nyújtották.
Mindezekre figyelemmel az alperes eljárása az Itv. 18. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, mert az egész ingatlan forgalmi értéke, azaz 10 200 000 Ft után szabta ki az illetéket.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult.
Álláspontja szerint a felperes indokai tévesek, azok illetékfizetési kötelezettség kijátszására irányulnak.
Figyelemmel arra, hogy a felperes tulajdonjogát a földhivatal az adásvételi szerződés alapján bejegyezte, és azt a felperes jogorvoslattal nem támadta meg, az alperes a földhivatal jogerős bejegyző határozata alapján az illetéket kiszabta. Megítélése szerint a felek megállapodása a vállalkozás egyetlen elemét sem tartalmazta.
A bíróság az alperesnek 1996. szeptember 30. napján kelt határozatát megváltoztatta és a felperes illetékfizetési kötelezettségét 163 000 Ft-ban állapította meg.
A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződés minősítésénél nem abból kell kiindulni, hogy azt a felek minek nevezték, hanem annak tartalma alapján kell eldönteni, milyen szerződésre vonatkozó szabályok az irányadók.
A felek és az M. Kft. által kötött előszerződésből, annak módosításából és az adásvételi szerződésből megállapítható, hogy a szerződő felek adásvétellel vegyes vállalkozási szerződést kötöttek.
A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a bíróság megállapította, hogy a felperes a perbeli ingatlanon csupán telekhányadot vásárolt. Ezt támasztja alá az építési napló, mely szerint az ingatlanon 1993. június 26-án még a korábban lebontásra ítélt épület állt.
A szerződő felek egyező előadása szerint az üzlethelyiség felépítésének finanszírozását a felperes valósította meg, amit a becsatolt készpénzfizetési számlák igazolnak.
Az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. tv (Itv.) 18. §-ának (1) bekezdése értelmében az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik.
Erre figyelemmel a vállalkozási szerződés alapján illetékfizetési kötelezettség a felperest nem terheli, csak az átruházott ingatlan forgalmi értéke után kell megfizetnie a vagyonátruházási illetéket.
A Pp. 215. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen.
A fenti jogszabályhelyt alkalmazta a bíróság, amikor a kereseti kérelemnek megfelelően állapította meg az illetékfizetési kötelezettség mértékét.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta.
az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást helyesen állapította meg, abból helyes jogi következtetést vont le, ítéleti döntése érdemben helyes, ezért azt a másodfokú bíróság a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése alapján helyes indokaira figyelemmel helybenhagyta.
(Baranya Megyei Bíróság 3.Pf.20.833/1998. sz.)