adozona.hu
AVI 1998.12.132
AVI 1998.12.132
A személygépkocsi hazahozataláról szóló rendelkezés akkor is alkalmazható, ha a külszolgálatos még nem tért haza véglegesen, de a vámmentesség egyéb feltételei fennállnak [1995. évi C. tv 113. § (9) és (12) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes belföldi munkáltató alkalmazottjaként Németországban 1986 óta munkaviszony keretében külszolgálatot teljesít jelenleg is. A felperes 1997. október 20. napján - mint külszolgálatos - egy Chevrolet Tahoe LT 1500 típusú személygépkocsi vámmentes vámkezelését kérte.
A vámhivatal az erre rendszeresített nyomtatványon 1997. október 20. napján a felperes által meghatározott gépjármű vámértékét 7 433 590 Ft-ban megállapítva, a felperes vámmentes vámkezelését megtagadta és kötelezte a vám ...
AVI 1998.12.132 A személygépkocsi hazahozataláról szóló rendelkezés akkor is alkalmazható, ha a külszolgálatos még nem tért haza véglegesen, de a vámmentesség egyéb feltételei fennállnak [1995. évi C. tv 113. § (9) és (12) bek.].
A felperes belföldi munkáltató alkalmazottjaként Németországban 1986 óta munkaviszony keretében külszolgálatot teljesít jelenleg is. A felperes 1997. október 20. napján - mint külszolgálatos - egy Chevrolet Tahoe LT 1500 típusú személygépkocsi vámmentes vámkezelését kérte.A vámhivatal az erre rendszeresített nyomtatványon 1997. október 20. napján a felperes által meghatározott gépjármű vámértékét 7 433 590 Ft-ban megállapítva, a felperes vámmentes vámkezelését megtagadta és kötelezte a vám megfizetésére.
A felperes a határozat ellen fellebbezett, hivatkozva arra, hogy külszolgálatosként jogosult a behozott személygépkocsi vámmentes vámkezelésére. Hivatkozott még arra, hogy az elsőfokú vámhatóság a jogszabályokat megsértve alakszerű határozatot az ügyben nem hozott.
Az alperes az 1997. december 3. napján kelt határozatával a fellebbezés elutasítása mellett az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Ebben utalt arra, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint, az elsőfokú hatóság a döntését az erre rendszeresített okiraton is kiadhatja. Az ügy érdemével kapcsolatban pedig arra utalt, hogy a felperes külszolgálata alatt egy alkalommal már egy darab személygépkocsit vámmentesen vámkezeltetett, így további vámmentes vámkezelésre lehetőség nincs. Utalt még arra, hogy a vámjogszabályok szerinti érték- és mennyiségi keretet a felperes által behozott vámáru egyébként is meghaladta, és nem álltak fenn a vámmentesség egyéb feltételei, nevezetesen az, hogy csak két év eltelte után hozható be újabb személygépkocsi.
A felperes a K. Városi Bíróság végzésével a P. Városi Bírósághoz áttett keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A felperes a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról rendelkező 1995. évi C. törvény 113. §-a (9) bekezdésének b) pontjával összefüggésben állította, hogy két évet meghaladó külszolgálat esetén minden esetben vámmentesen vámkezelhető a külszolgálatos által behozott személygépkocsi. Álláspontja szerint annak sem mennyisége, sem időtartama korlátozva nincsen.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a törvény megfogalmazása nem jelenti azt, hogy a külszolgálatot teljesítő bármikor, bármilyen mennyiségű gégjárművet behozhat, ez a kedvezmény mindösszesen egy alkalommal illeti meg.
Az üggyel kapcsolatban a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Vtv. alkalmazásában a külszolgálatot teljesítő mikor és milyen feltételek mellett hozhatott be 1997. december 31. napjáig vámmentesen személygépkocsit.
Mivel a közigazgatási perben a kereseti kérelemhez kötöttség érvényesül, így ezt a bíróságnak a Vtv. 113. §-ának (9) bekezdésével összefüggésben kellett értelmeznie.
A Vtv. 113. §-ának (9) bekezdése szerint az (5) bekezdésben meghatározott személyek által a (6), (11) és (12) bekezdésben foglalt előírások figyelembevételével behozott személygépkocsi az a) pont szerint egy évet meghaladó külszolgálat esetében a vámtétel 50%-os mérséklésével, b) pontja szerint két évet meghaladó külszolgálat esetében pedig vámmentesen vámkezelhető.
Egyik fél által sem vitatottan két évet meghaladó külszolgálatot teljesít. Azonban a hivatkozott rendelkezés visszautal a Vtv. 113. §-ának (5) bekezdésére, amelynek első fordulata szerint a vámmentesség csak 1997. december 31-ig, az egy évet meghaladó folyamatos külföldi szolgálatból végleg hazatérők esetén áll fenn.
Ebből következik, hogy az adott ügyben a jogszabály olyan korlátozást, amelyet az alperes határozatában említ nem tartalmaz. Kifejezett törvényi korlátozás hiányában pedig azon a címen, hogy a felperes egyszer már behozott gépkocsit külszolgálata alatt, a vámmentes vámkezelés nem tagadható meg, ha annak törvényi feltételei fennállnak. A törvény 113. §-ának (5) bekezdése azonban végleges hazatérésről beszél. A felperes által is 3. sorszám alatt megerősítetten nem végleg tért haza a személygépkocsi behozatalakor, mivel jelenleg is külszolgálatot teljesít. Így tehát esetében nem valósultak meg a törvényi feltételek, tehát az alperes ezen az alapon érdemben helyes döntést hozott.
Az elsőfokú bíróság - mivel az alperes határozata érdemben helyes és megfelel a jogszabályoknak - a Legfelsőbb Bíróság KK 31. sz. állásfoglalásának alkalmazásával a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltozatta, az alperes 1997. december 3-án kelt határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság ítélkezése alapjául elfogadta.
A helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le az elsőfokú bíróság, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta.
Tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felperes vámmentes vámkezelés iránti kérelmét megtagadó határozatát azért találta helyesnek, mert a felperes esetében az 1995. évi C. törvény 113. §-ának (1) bekezdése szerint végleges hazatérés nem állapítható meg. Nem vette figyelembe az elsőfokú bíróság a vámtörvény 113. §-ának (12) bekezdését, amely úgy rendelkezik, hogy a személygépkocsi behozataláról szóló (9) bekezdés akkor is alkalmazható, ha a külszolgálatos még nem tér haza véglegesen, de a vámmentesség egyéb feltételei fennállnak. E törvényi feltétel hiánya egyébként sem a közigazgatási, sem pedig a bírósági eljárás során vitatott nem volt, és az alperes a fellebbezésében maga is elismerte, hogy a felperes esetében ez a törvényi feltétel nem hiányzik, azaz a végleges hazatérés hiánya nem ok a vámmentes vámkezelés iránti kérelem elutasítására. Ilyen körülmények között ezen okból a felperes keresetét elutasítani nem lehetett volna.
Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a jogkérdésben, ami ténylegesen a felek közt a vita tárgya volt, hogy lehetősége van-e a felperesnek újabb személygépkocsi behozatalára abban az esetben, ha egy ízben már személygépkocsit vámmentesen vámkezelhetett. Erre az elsőfokú bíróság helyesen igennel adta meg a választ. Sem a személygépkocsi behozataláról rendelkező vámtörvény 113. §-ának (9) bekezdése, sem az azt követő bekezdés, sem pedig a vámtörvény végrehajtási rendelete semmiféle mennyiségi korlátozást nem tartalmaz. A törvény szövegéből az az alperesi értelmezés, amely szerint a külföldön tartózkodás időtartamától függetlenül egy személyt egy ízben illetne meg vámmentes vámkezelés lehetősége, nem olvasható ki. A már idézett 113. § (12) bekezdése is a (9) bekezdés szerinti feltételekről beszél, mennyiség a (6) és (7) bekezdés alkalmazásával jöhet szóba, a (6) és (7) bekezdés alá azonban a személygépkocsi nem tartozik. A 113. § (9) bekezdése a törvény (5), (6), (11) és (12) bekezdését hívja fel, így kizárólag e rendelkezések vizsgálhatók, ezen bekezdések azonban mennyiségi korlátozásról nem szólnak.
Ilyen körülmények között, mivel a felperes a 113. § (12) és a 113. § (9) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelel, a vámmentes vámkezelés az általa behozott személygépkocsira vonatkozóan nem tagadható meg. Ezen jogszabályi rendelkezéseket sérti az az alperesi határozat, amely a felperessel szemben az általa behozott személygépkocsira vonatkozóan a vámmentes vámkezelési eljárást mellőzve vámot szabott ki.
A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az alperes jogszabálysértő határozatát a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Az új eljárás során az alperesnek a felperes által behozott személygépkocsit vámmentesen vámkezelnie kell.
(Baranya Megyei Bíróság 3.Pf.20.819/1998. sz.)