adozona.hu
AVI 1998.12.129
AVI 1998.12.129
Az adóhatóság a bírság kiszabásánál köteles mérlegelni a mulasztás súlyát, gyakoriságát és azt, hogy az adózó kellő körültekintéssel járt-e el (1990. évi XCI. tv 73. §, 74 §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes korlátolt felelősségű társaság nemzetközi szállítmányozással, vámtevékenységgel, tüzelőolaj-kereskedelemmel foglalkozik, 1995. évi forgalma meghaladta az 500 000 000 Ft-ot.
A felperes könyvelését megbízási szerződés alapján végző könyvelő 1996. április végétől orvosi kezelés alatt állt, több alkalommal megműtötték. G.-né, a könyvelő 1996. május 17-én bejelentette az elsőfokú adóhatóságnak, hogy betegsége miatt a felperes helyi iparűzési adóbevallását határidőre nem tudja elkészíte...
AVI 1998.12.129 Az adóhatóság a bírság kiszabásánál köteles mérlegelni a mulasztás súlyát, gyakoriságát és azt, hogy az adózó kellő körültekintéssel járt-e el (1990. évi XCI. tv 73. §, 74 §).
A felperes korlátolt felelősségű társaság nemzetközi szállítmányozással, vámtevékenységgel, tüzelőolaj-kereskedelemmel foglalkozik, 1995. évi forgalma meghaladta az 500 000 000 Ft-ot.A felperes könyvelését megbízási szerződés alapján végző könyvelő 1996. április végétől orvosi kezelés alatt állt, több alkalommal megműtötték. G.-né, a könyvelő 1996. május 17-én bejelentette az elsőfokú adóhatóságnak, hogy betegsége miatt a felperes helyi iparűzési adóbevallását határidőre nem tudja elkészíteni. A bejelentés szerint az orvosok véleményéből kiindulva feltehetően 1996. június hónapban tudja pótolni elmaradását és június 30-ára a bevallást teljesíteni. Az elsőfokú adóhatóság 1996. május 28-án értesítette a könyvelőt, hogy az adóbevallás 1996. június 30-ig történő benyújtását engedélyezi.
A könyvelő állapota súlyosbodott, 1996. július 31-ig keresőképtelen volt, ezért férje G. Ferenc könyvvizsgáló segítségével akarta a felperes adóbevallását elkészíteni. G. Ferenc azonban balesetet szenvedett 1996. május 24-én, ezért a könyvelésben, illetve a bevallás elkészítésében nem tudott közreműködni. A felperes - miután a könyveléssel megbízott G.-né tájékoztatta a betegségeiről - több könyvelési céget megkeresett a bevallások elkészítésére, melyek azonban csak szeptember hónapra vállalták a munka elvégzését.
Az 1996. június 30-i határidő lejárta után a felperes újabb haladékot nem kért, az adóhatóságot a késedelemről nem tájékozatta.
A felperes az 1995. évi helyi iparűzési adóbevallását 1996. augusztus 22-én nyújtotta be a megyei jogú város polgármesteri hivatalához, igazolási kérelmet a bevallással egyidejűleg nem nyújtott be.
A felperes a bevallás alapján túlfizetésben volt, fizetési késedelme nem forgott fenn. Az 1995. évi iparűzési adó összege 386 200 Ft volt. A megyei jogú város jegyzője az 1996. augusztus 29-én kelt határozatával a felperes terhére 100 000 Ft mulasztási bírságot írt elő. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a fellebbezést elutasítva az elsőfokú adóhatóság határozatát az 1997. február 17-én kelt határozatával helybenhagyta.
Határozatát mind az elsőfokú adóhatóság, mind az alperes azzal indokolta, hogy a felperes elmulasztotta az adóbevallás határidejét és nem nyújtotta be adóbevellását a maga által vállalt későbbi határidőre sem.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a felperes úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, az alperes viszont nem tett eleget együttműködési kötelezettségének.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
A bíróság az alperes 1997. február 17-én kelt határozatát megváltoztatta és a felperes terhére megállapított mulasztási bírság összegét 20 000 Ft-ban állapította meg.
Az adózás rendjéről szóló többször módosított 1990. évi XCI. törvény (Art.) 22. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalkozók kommunális adójáról és az iparűzési adóról az adóévet követő május 31-ig kell bevallást tenni.
Az Art. 74. §-ának (1) bekezdése szerint, ha az adózó a bevallási kötelezettséget késedelmesen teljesíti, 30 napot meghaladó késedelem esetén 30%, de legfeljebb 100 000 Ft mulasztási bírságot fizet.
A felperes a bevallás benyújtásával kétségtelenül késedelembe esett. Az Art. 74. §-ának (14) bekezdése kimondja, hogy - "nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. A mulasztási bírság a 73. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával mérsékelhető".
Mivel a felperes az 1996. június 30-ára bejelentett, és az adóhatóság által engedélyezett határidő eredménytelen eltelte után az adóhatóságnak nem jelezte további késedelmét, és a bevallás tényleges megtételekor igazolási kérelemmel sem élt, a mulasztási bírság alkalmazása vele szemben nem jogszabálysértő, ugyanis nem állapítható meg, hogy minden tekintetben úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A bíróság álláspontja szerint azonban a perbeli esetben helye van a mulasztási bírság törvényben meghatározott mértéke csökkentésének.
Az Art. 73. §-ának (1) bekezdése alapján a bírság akkor mérsékelhető "ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el".
Az Art. 74. §-ának (16) bekezdése szerint a bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli a mulasztás körülményeit, így különösen annak súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el.
Az adóbevallások határidőben történő bevallásához komoly érdek fűződik, a perbeli esetben azonban a mulasztás súlyát lényegesen csökkenti az, hogy a késedelmet a felperes megbízottja előre jelezte, a vállalt június 30-i határidőt pedig újabb többszörös megbetegedések miatt nem tudta teljesíteni. A perbeli adatok szerint a felperes részéről a mulasztás korábban nem fordult elő és adóhiányt nem eredményezett.
A fentiek alapján az alperes határozata - amellyel az Art. 74. §-ának (14) és (16) bekezdésében foglaltak mérlegelése nélkül hagyta helyben a 74. § (1) bekezdése által 100 000 Ft-ban meghatározott mulasztási bírság maximális összegét -jogszabálysértő, így azt a bíróság a Pp. 339. §-a (2) bekezdésének g) pontja alapján megváltoztatta, és a kifejtettek alapján a rendelkező részben foglaltak szerinti összegben találta kiszabhatónak.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A tényállásból az elsőfokú bíróság helyes jogi következtetést vont le a kereset részbeni teljesítése során, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján hagyta helyben a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése, és 254. §-ának (3) bekezdése alapján, mégis azzal, hogy az Art. 74. §-ának (16) bekezdése helyett a helyes megjelölés a (17) bekezdés, a 74. § (1) bekezdésének pedig a c) pontja az alkalmazott jogszabály.
A fellebbezési támadás kapcsán arra utal a másodfokú bíróság, hogy nem elfogadható az alperesnek az a fellebbezési hivatkozása, miszerint a felperes az Art. 1. §-ának (5) és (6) bekezdése alapján újabb halasztás iránti kérelem, illetőleg póthatáridő tűzésére vonatkozó kérelem benyújtására kötelezett lett volna, tekintettel arra, hogy az Art. 20. §-ának (4) bekezdése értelmében ilyen irányú kötelezettség nem terhelte.
Az Art. 20. §-ának (4) bekezdése értelmében az akadályoztatás megszűnését követő 15 napon belül kell az adóbevallás benyújtásának eleget tenni, a késedelem igazolására vonatkozó kérelmet a bevallással egyidejűleg kell benyújtani. Ekként tehát bevallási kötelezettségének az akadályoztatás megszűnését követő 15 napon belül volt köteles eleget tenni a felperes.
Ezzel összefüggésben megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy lehetetlen feltételt támaszt az alperes a felperessel szemben, amikor a felperes könyvelője felgyógyulásának várható időpontját, illetőleg elhúzódását a terhére rója, hiszen a betegségből való felgyógyulás időpontját előre meghatározni nem lehet. Így a felperes kellő alappal nem következtethetett arra, hogy könyvelője a vállalt póthatáridőig kötelezettségét teljesíteni nem tudja.
Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság az Art. 73. §-ának (1) bekezdésére, a perbeli esetben helye volt a bírság mérséklésének, hiszen megállapítható volt, hogy az adózó intézkedő képviselője, illetőleg megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Ugyancsak helyesen hívta fel az elsőfokú bíróság az Art. 74. §-ának (17) bekezdését és állapította meg, hogy az alperes határozatának meghozatalakor nem mérlegelte azokat a körülményeket, amelyeket a már felhívott jogszabályhely külön kiemel. Nem elegendő indok a maximális bírság kiszabásához az, hogy a felperes több száz millió forintot forgalmazó, nemzetközi fuvarozással foglalkozó cég. A bírság kiszabásánál mérlegelni kellett volna a mulasztás súlyát, annak gyakoriságát, illetőleg azt a körülményt, hogy a felperes megbízottja a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében helyes és kielégítő jogi indokát adta annak, hogy miért nem fogadható el az alperes által kiszabott maximális bírság. A másodfokú bíróság a helyes indokokat teljes egészében magáévá teszi, azt megismételni nem kívánja. Utal arra, hogy a másodfokú bíróság megítélése szerint is az elsőfokú bíróság által megállapított bírság mértéke áll arányban a felperes által elkövetett mulasztás súlyával, különös tekintettel arra is, hogy a felperessel szemben korábban mulasztási bírság kiszabására nem került sor, a felperes terhére szándékosság, adó eltitkolása, az adózási kötelezettség kijátszása, vagy más rosszhiszemű magatartás nem állapítható meg.
Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az alperes a perbeli eset elbírálásakor a nem megfelelő jogszabályhely alkalmazásával járt el [helyesen az Art. 74. §-ának (9) bekezdése alapján lett volna helye bírságolásnak], azonban a bíróság az alperes által adott jogi indokoláshoz kötve van, azt a felperesi kereseti kérelem keretei között bírálhatja felül.
(Baranya Megyei Bíróság 4.Pf.20.863/1998. sz.)