adozona.hu
AVI 1998.12.126
AVI 1998.12.126
A számla áfa-visszaigénylésre csak abban az esetben jogosítja fel az adóalanyt, ha a gazdasági esemény ténylegesen a számlakibocsátó és a számlafogadó között jött létre, mégpedig a számla szerinti tartalommal (1992. évi LXXIV. tv 35. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH Pest Megyei Igazgatóság jogi személyiségű társasok ellenőrzési osztálya megbízólevéllel költségvetési kapcsolatok, adónemek ellenőrzését végezte a felperesi társaságnál 1997.I. negyedévre vonatkozóan.
Ebben az időszakban a felperes a könyvelésében szerepeltette az I. Kft. által útpanel vásárlásáról kibocsátott 009804 és a 009815 sz. számlákat és azok áfa-tartalmát; 1 525 000 Ft összegben kötelezettségeiből levonásba helyezte azt.
A számlakibocsátó kft. vezetője (néhai P. József) írá...
AVI 1998.12.126 A számla áfa-visszaigénylésre csak abban az esetben jogosítja fel az adóalanyt, ha a gazdasági esemény ténylegesen a számlakibocsátó és a számlafogadó között jött létre, mégpedig a számla szerinti tartalommal (1992. évi LXXIV. tv 35. §).
Az APEH Pest Megyei Igazgatóság jogi személyiségű társasok ellenőrzési osztálya megbízólevéllel költségvetési kapcsolatok, adónemek ellenőrzését végezte a felperesi társaságnál 1997.I. negyedévre vonatkozóan.Ebben az időszakban a felperes a könyvelésében szerepeltette az I. Kft. által útpanel vásárlásáról kibocsátott 009804 és a 009815 sz. számlákat és azok áfa-tartalmát; 1 525 000 Ft összegben kötelezettségeiből levonásba helyezte azt.
A számlakibocsátó kft. vezetője (néhai P. József) írásban úgy nyilatkozott, hogy 1997. évben gazdasági tevékenységet nem végeztek, a számlák mögött valós teljesítmény nem volt.
E tényt erősíti Cs. István tanúvallomása is, aki szerint az adóhatóságnál megjelent P. József úgy nyilatkozott, hogy a perben szereplő két számla fiktív volt.
De ugyanezt támasztja alá O. Jánosné tanúvallomása is. A bírósági nyilatkozatában fenntartotta a közigazgatási eljárásban előadottakat, ott pedig úgy nyilatkozott, hogy gazdasági tevékenységet sem a számlakibocsátó I. Kft., sem pedig a J. Bt. nem folytatott a perbeli időben. Ténylegesen értékesítést a felperesi társaság részére nem végzett az I. Kft., mert ha igen, arról a tanú tudott volna. A számlát és a szerződést ő írta alá P. József megbízása alapján.
P. József nem ismert mindenkit, akinek számlát állított ki, inert Sz. János, D. Gyula lezárt borítékban hozták azokat a feljegyzéseket, amelyek az igényeket tartalmazták a számlák kiállítására. A számlakibocsátót P. József határozta meg annak megfelelően, hogy arányosak legyenek az összegek.
A bírósági tárgyaláson már a tanú nem tudott olyan konkrét nyilatkozatot tenni az I. Kft. és a felperes gazdasági kapcsolatára, mint ahogyan azt a közigazgatási eljárás során tette.
A perben szereplő két számlával kapcsolatos adóhatósági megállapításokat, nevezetesen, hogy azok fiktívek - megerősítette B. János tanúvallomása, amely szerint P. József személyesen nyilatkozott az adóhatóságon úgy, hogy nem valós gazdasági eseményt takarnak a felperes részére kiállított számlák. Nem folytatott valós gazdálkodást az I. Kft.
Az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 1997. I. negyedévre általános forgalmi adónemben 1 525 000 Ft adókülönbözetet, ugyanennyi adóhiányt állapított meg, ennek megfizetésére kötelezte, továbbá 762 000 Ft adóbírságot is kiszabott. A késedelmipótlék-alapot képező 1 525 000 Ft után 109 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
A felperes fellebbezett e határozat ellen, az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést azért, mert a számlakibocsátó társaság ügyvezetője, valamint annak tagja azonos nyilatkozatot tettek arra vonatkozóan, hogy nem bocsátottak ki valós számlát a felperesnek, tényleges gazdasági esemény nem volt a fiktív módon kibocsátott számlák között.
A felperes keresetében a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, hatályon kívül helyezését és az alperest perköltségben marasztalni. Álláspontja szerint jogszerűtlenül állapította meg az alperes az áfa-különbözetet és egyéb fizetési kötelezettségeket.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében a kereset elutasítását és költsége megállapítását kérte, a keresetet megalapozatlannak tartotta.
Utalt az adózás rendjéről szóló, többször módosított 1990. évi XCI. tv (a továbbiakban: Art.) 51. §-ának (7) bekezdésében foglaltakra és előadta, hogy bizonyítási eszközként az adóhatóság a számlakibocsátóként megjelölt kft. ügyvezetőjének és a társaság tagjának jegyzőkönyvi nyilatkozatát értékelte, a felperes keresete pedig semmilyen konkrét bizonyítékot e tényekkel szemben nem jelöl meg, bizonyítási indítványt sem tartalmaz.
A bíróság állásfoglalása szerint a felperes keresete alaptalan.
A peres ügyben meghallgatott G. Gyula a szerződés létrejöttére, a számlák kibocsátására vonatkozóan értékelhető nyilatkozatot tenni nem tudott.
P. József ügyvezető - alperesi nyilatkozat szerint - elhalálozott, így a számlakibocsátó részéről csak O. Jánosné volt meghallgatható.
Sz. Sándor pedig az I. Kft. vezetőjének adta át a megvásárolt útpanelek árát, így nyilatkozott a tárgyaláson.
A felperesi kereset megalapozatlan, ugyanis az általános forgalmi adóról szóló, módosított 1992. évi LXXIV. tv (a továbbiakban: áfa-törvény) 32. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóalanyt megilleti az adólevonási jog abban az esetben, amikor termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany adót hárított rá.
Az áfa-törvény 35. §-ának (1) bekezdése szerint ez az adólevonási jog kizárólag az adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. E jogszabályhelyek csak lehetőséget biztosítanak az adólevonási jogra, annak gyakorlását szigorú feltételekhez köti; így nincs lehetőség az adólevonási jog gyakorlására valós gazdasági esemény nélkül.
A perbeli ügyben pedig az alperes az Art. 1. §-ának (7) bekezdése szerint megfelelően értékelte a felperes és az I. Kft. között kialakult kapcsolatot úgy, hogy valós gazdasági esemény nélkül történt számlakibocsátásokra került sor, azok fiktívek, így nem alkalmasak az adólevonási jog gyakorlására.
A felülvizsgálat során tehát a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes nem sértett jogszabályt határozata meghozatalánál, a felperes nem bizonyította a számlák valós voltát, azt a bizonyítást pedig nem fogadta el a bíróság, amely arra vonatkozott, hogy M. Gyula menedzsert hallgassa meg, aki az útpanel értékesítésében közreműködött. Az 1997. június 20-án keltezett nyilatkozat becsatolására már a közigazgatási eljárásban lehetősége lett volna, azonban a nyilatkozat sem tartalmaz konkrét, értékelhető bizonyítékot a felperes javára.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság a fellebbezésben foglaltaknak helyt
adva megkísérelte a bizonyítás továbbfejlesztését és ennek keretében M. Gyula tanúkénti meghallgatását. Bár a tanú idézése nem járt sikerrel, azonban a megyei bíróság - minthogy álláspontja szerint a tanú vallomásától amúgy sem volt várható olyan tényközlés, amely a per kimenetelét jelentősen befolyásolta volna - eltekintett ismételt idézésétől.
A rendelkezésre álló bizonyítékok, beleértve a felperes által csatolt, M. Gyula nyilatkozatát tartalmazó okiratot is, egyértelműen alátámasztják azt az alperesi álláspontot, mely szerint a felperessel az I. Kft. az útpanelek szállítására vonatkozóan ügyleti kapcsolatban nem állt, gazdasági tevékenysége mindössze arra korlátozódott, hogy a nem számlaképes magánszemélytől megvásárolt útpanelek értékesítéséről számlát állítson ki és így az ügyletet lényegében legálissá tegye.
A közigazgatási eljárásban tanúként meghallgatott R. Erika egyértelműen vallotta, hogy az I. Kft. egyáltalán nem végzett a perbeli időszakban gazdasági tevékenységet, tényleges áruértékesítés részéről a felperesnek nem történt, a kft. nem rendelkezett semmilyen tárgyi eszközzel és tevékenysége arra szorítkozott, hogy a közölt igényeknek megfelelően számlákat állítson ki, mégpedig a számlaérték 5-10%-ának megfelelő ellenérték fejében.
Báraz I. Kft. ügyvezetőjét a közigazgatási eljárásban tanúként nem hallgatták ki, nyilatkozatát csupán az 1997. június 3-án általa benyújtott "tanúsítvány" elnevezésű okirat tartalmazza, azonban az ebben foglalt nyilatkozatával teljes mértékben alátámasztotta R. Erika tanú által előadottakat.
A tanúvallomásról felvett jegyzőkönyv a Pp. 195. §-ának (1) bekezdése értelmében közokirat, és mint ilyen, teljesen bizonyítja a benne foglalt nyilatkozat megtételét.
Ugyan a Pp. 195. §-ának (3) bekezdése alapján ellenbizonyításnak a közokirattal szemben is helye lehet, azonban pusztán az a körülmény, hogy R. Erika a bírósági eljárásban korábbi nyilatkozatától némiképp eltérő tartalmú tanúvallomást tett, önmagában még nem alkalmas a korábbi tanúvallomásban foglaltak megdöntésére.
Nem igazolja továbbá a számlakiállító és a felperes közötti jogügylet megtörténtét az útpanelek tényleges leszállítása, azok felhasználása, illetőleg a vételár kifizetésének ténye sem.
Az 1992. évi LXXIV. tv 35. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján ugyanis a számla csak abban az esetben jogosítja fel az adóalanyt az adólevonási jog gyakorlására, ha amögött a számlakiállító és a számlafogadó között megtörtént gazdasági esemény áll, mégpedig a számlában közölt tartalommal. Ennek a feltételnek a meglétét pedig az elsőfokú eljárásban meghallgatott tanú vallomása nem támasztotta alá.
A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.21.118/1998. sz.)