adozona.hu
AVI 1998.12.123
AVI 1998.12.123
Az összjövedelem csökkentésére csak akkor adhat igazolást az alapítvány, ha a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben írt feltételek fennállanak [1991. évi XC. tv 34. § (9) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A G. E. Önsegélyező Egyesület a felperes részére 1994. évben összesen 241 500 Ft-ot fizetett ki pénzbeli juttatásként.
A felperes 1994. november 30-án 205 000 Ft-ot fizetett be a V. N. Egzisztencia-teremtő Alapítvány számlájára.
Az APEH megyei igazgatósága határozatával hozzájárult ahhoz, hogy az alapítvány céljára átadott összeg befizetéséről az alapítvány adóalap-csökkentő kedvezmény igénybevételéhez levonásra jogosító igazolást adjon ki. Az alapítvány a befizetésről az igazolást 1994. de...
AVI 1998.12.123 Az összjövedelem csökkentésére csak akkor adhat igazolást az alapítvány, ha a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényben írt feltételek fennállanak [1991. évi XC. tv 34. § (9) bek.].
A G. E. Önsegélyező Egyesület a felperes részére 1994. évben összesen 241 500 Ft-ot fizetett ki pénzbeli juttatásként.A felperes 1994. november 30-án 205 000 Ft-ot fizetett be a V. N. Egzisztencia-teremtő Alapítvány számlájára.
Az APEH megyei igazgatósága határozatával hozzájárult ahhoz, hogy az alapítvány céljára átadott összeg befizetéséről az alapítvány adóalap-csökkentő kedvezmény igénybevételéhez levonásra jogosító igazolást adjon ki. Az alapítvány a befizetésről az igazolást 1994. december 9-én a felperes részére kiadta. Az alapítvány és az egyesület 1994. november 25-én együttműködési megállapodást kötött, amelyben az alapítvány vállalta, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközökből folyamatosan átad az egyesület részére. A megállapodásban rögzítették, hogy az egyesület az alapítványtól kapott pénzeszközöket hátrányos helyzetűek támogatására használhatja fel.
A felperes az 1994. évi személyi jövedelemadó-bevallásában az alapítvány adóalap-levonásra jogosító igazolásában szereplő összeggel csökkentette az 1994. évi összjövedelmét.
Az elsőfokú adóhatóság határozatával 90 228 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperesnél, melynek megfizetésére kötelezte a felperest. Az adóhatóság az adóhiány után 45 144 Ft adóbírságot és 26 319 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes álláspontja szerint a felperes vagyoni előnyhöz jutott az alapítványi befizetéssel, mivel egy személyben volt az adóalap-csökkentő kedvezmény realizálója és az egyesület támogatottja, kedvezményezettje. Az alapítvány ezért nem lett volna jogosult az igazolás kiadására.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy az alapítványt az adóhatóság jogosította fel az igazolás kiadására, amelynek alapján jogszerűen csökkentette az adóalapját. Hivatkozott továbbá arra, hogy a támogatást nem előre meghatározott vagyoni előny megszerzése érdekében adta.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 1996. január 5-én kelt határozatát hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja.) 34. §-a (9) bekezdésében foglaltakat az adóhatóság akkor vizsgálhatja, amikor dönt az előzetes hozzájárulás megadásáról.
Az igazolás birtokában eszközölt adóalap-csökkentés jogszerűségének elbírálásakor már csak a 34. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételeket veheti figyelembe. A V. N. Alapítvány a hozzájáruló határozat birtokában adta ki az igazolást a felperesnek, aki ennek alapján joggal élhetett az adóalap-csökkentés jogával.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Kérelmében kifejtett álláspontja szerint mindkét fokú ítélet megalapozatlan és törvénysértő. Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 51. §-a (2) bekezdésének b) pontjában, illetve a 79. § (1) bekezdésében rögzített ellenőrzési jog gyakorlásával megvizsgálta a kötelezettség teljesítését, különösen az adó alapjának és összegének megállapítását és bevallását. Az alperes nem sértette meg az ismételt ellenőrzés tilalmának garanciális szabályát, mivel az alapítványhoz csatlakozó felperest korábban nem ellenőrizte. A felperes akkor kapott csak egyesületi támogatást, ha annak az alapítvány részére való átutalásáról rendelkezett, ezért az alapítvány részére vagyoni előny megszerzése érdekében adott támogatást.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében helyes indokai alapján a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
Az eljárt bíróságok tévesen állapították meg, hogy az alperes az alapítvány részére a levonásra jogosító igazolás kiadásához történő előzetes hozzájárulás után az igazolás kiadása törvényben meghatározott feltételeinek meglétét már nem vizsgálhatja. Az adóhatóság ugyanis az Art.-ban szabályozott ellenőrzési jogkörében bármikor vizsgálhatja, hogy a konkrét esetben az alapítvány részére adományozott összeget valamely előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adták-e. Az alperes ezért a perbeli esetben is jogszabálysértés nélkül vizsgálta, hogy a felperes által adományozott összeg esetében kizárható-e, hogy az adományozott összeget a felperes akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben, előre meghatározott előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adta-e. Helyesen hivatkozott arra az alperes, hogy az egyesülettől kapott támogatás forrása az alapítványhoz befizetett összeg volt, azaz az alapítvány és az egyesület együttműködése az adózó felperes vagyoni előnyszerzését szolgálta. Az alapítvány azért nem adhatott volna ki a felperesnek igazolást az összjövedelem csökkentésére, mert az Szja. 34. §-ának (9) bekezdésében írt feltétel nem valósult meg. Ennek megállapítására pedig az alperesnek csak az utólagos ellenőrzés során volt lehetősége.
A Legfelsőbb Bíróság az 1/1998. Kje. számú jogegységi határozatában mutatott rá arra, hogy az adóalap megállapításakor az összjövedelemből a belföldi székhelyű alapítvány céljára átadott összeg - a rendeltetésszerű joggyakorlás elvére figyelemmel - csak akkor vonható le, ha a befizetés a magánszemély vagyonának tényleges csökkenését eredményezi. Az adományozott összeg összjövedelmet csökkentő levonására akkor nem kerülhet sor, ha az összeget az alapítvány által - közvetlenül vagy közvetve - nyújtott vagyon előny megszerzése vagy nyújtása érdekében fizetik be. Az adóhatóság a levonásra jogosító igazolás kiadását követően utólag is ellenőrizheti, hogy a konkrét befizetést a magánszemély nem előre meghatározott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adja. A rendeltetésszerű joggyakorlás az adójogviszonyban is olyan általános jogelv, melyet az adózó polgárnak fizetési kötelezettsége teljesítése, a hatóságnak pedig eljárása során érvényesíteni kell.
Mindezekre figyelemmel nem sértett jogszabályt az alperes, amikor határozatával az adóhiánynak minősülő adókülönbözetet megállapította és ennek megfizetésére kötelezte a felperest. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.79511997. sz.)