adozona.hu
AVI 1998.12.122
AVI 1998.12.122
A törvény az adókedvezmény igénybevételéhez nem kívánja meg, hogy az adózó a nyugdíjszolgáltatást megelőzően megfelelő idejű várakozási idővel rendelkezzen [1991. évi XC. tv 38/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. november 27-én nyugdíjasként belépett a T. Önkéntes Nyugdíjpénztárba. A belépéskor 200 000 Ft tagdíjat, valamint 1000 Ft belépési díjat fizetett, majd 1995. december 5-én 180 000 Ft egyösszegű nyugdíjszolgáltatást felvett. A pénztár által kiállított igazolás alapján az 1995. évre benyújtott személyi jövedelemadó-bevallásában a felperes a 200 000 Ft befizetésnek megfelelő összegű adókedvezményt vett igénybe kiegészítő nyugdíjpénztárba befizetett összeg címén.
Az elsőfokú adóh...
AVI 1998.12.122 A törvény az adókedvezmény igénybevételéhez nem kívánja meg, hogy az adózó a nyugdíjszolgáltatást megelőzően megfelelő idejű várakozási idővel rendelkezzen [1991. évi XC. tv 38/A. §].
A felperes 1995. november 27-én nyugdíjasként belépett a T. Önkéntes Nyugdíjpénztárba. A belépéskor 200 000 Ft tagdíjat, valamint 1000 Ft belépési díjat fizetett, majd 1995. december 5-én 180 000 Ft egyösszegű nyugdíjszolgáltatást felvett. A pénztár által kiállított igazolás alapján az 1995. évre benyújtott személyi jövedelemadó-bevallásában a felperes a 200 000 Ft befizetésnek megfelelő összegű adókedvezményt vett igénybe kiegészítő nyugdíjpénztárba befizetett összeg címén.Az elsőfokú adóhatóság 200 000 Ft adóalap után számolva a felperes terhére 100 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és kötelezte őt személyi jövedelemadó címén 53 812 Ft megfizetésére. A határozat szerint a pénztár felügyeletét ellátó szerv megállapította, hogy a pénztár visszatérítési rendszere törvénysértő. A nyugdíjpénztárba e jogerős döntés meghozatala napját követően belépő felperesnek a pénztár számára történő befizetése a C. Rt.-nél történt, az rt. a pénztárral nettó módon számolt el, így a befizetett összegek a nyugdíjpénztárnál egyéni számlán nem jelentek meg. Minthogy a felperes nem a nyugdíjpénztárba fizette az összeget, az adókedvezmény igénybevételéhez szükséges törvényi feltételek nem állnak fenn.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy a felperes befizetését egy héten belül nagyrészt visszakapta, a befizetés és a kifizetés közti időszakban a pénz a pénztár szabályosan vezetett számlájára nem került, a megkötött szerződések a nyugdíjpénztár közgyűlésén elkövetett szabálytalanságok miatt egyébként is semmisek voltak.
A felperes keresetében a támadott közigazgatási határozat megváltoztatásával a személyi jövedelemadó kifizetésére kérte az alperest kötelezni, illetőleg a támadott közigazgatási döntést hatályon kívül helyezni. Előadta, hogy az adókedvezmény igénybevételéhez szükséges törvényi feltételeknek eleget tett, mert tagként pénztárba befizetést eszközölt és mert a jogszabály egyéb felvételt az adókedvezmény igénybevételéhez nem támasztott. Arra is utalt, hogy igénye elbírálásánál a pénztár által elkövetett szabálytalanságokat nem lehetett volna figyelembe venni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a befizetett összeg egy részének visszafizetése nem tekinthető valós nyugdíjszolgáltatásnak. Ezért nem sértett jogszabályt az alperes, amikor e tényre figyelemmel adókülönbözetet állapított meg.
A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kiemelte ítélete indokolásában, hogy az adóhatóság nemcsak jogát, hanem kötelezettségét is gyakorolta akkor, amikor a perbeli jogügyletet valódi tartalma szerint bírálta el.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a másodfokú ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal történő megváltoztatásával keresetének helyt adó határozat hozatalát. Álláspontja szerint az adókedvezmény igénybevételével kapcsolatban törvényi feltételként állított előírásoknak megfelelt, mert magánszemély tagként az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba befizetést teljesített.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a felperes tagként önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba befizetett-e adókedvezmény igénybevételére jogosító összeget, és hogy van-e olyan törvényi előírás, amely ilyen tényállás esetén a kedvezmény igénybevételét akadályozza.
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 38/A. §-a (1) bekezdésének d) pontja a perbeli adóévre vonatkozóan kimondta, hogy a megállapított adóból levonható az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a magánszemély tag által az adóévben befizetett összegnek kiegészítő nyugdíjpénztár esetében az 50%-a, kiegészítő önsegélyező pénztár esetében a 25%-a, de együttesen legfeljebb 100 000 Ft. A törvény egyéb előírást az adókedvezmény igénybevételére vonatkozóan nem tartalmaz. A csatolt iratokból megállapítható, hogy a felperes belépési nyilatkozatát a nyugdíjpénztár szabályszerűen záradékkal ellátta, tagsági viszonya tehát létrejött. Nem vitás az sem, hogy a T. Önkéntes Nyugdíjpénztár bírósági nyilvántartásba vétele megtörtént és a pénztár rendelkezett tevékenységi engedéllyel is. Nem vitás továbbá, hogy a felperes a pénztár megbízottjának adta át a tagdíjként befizetett összeget.
Adójogszabály a kedvezmény igénybevételéhez feltételként nem kívánta meg, hogy a felperes a nyugdíjszolgáltatást megelőzően megfelelő idejű várakozási idővel rendelkezzen. Olyan előírás sem volt, hogy a befizetés a felperes egyéni számláján ténylegesen jóváírásra kerüljön. Ezeknek a körülményeknek tehát az adókedvezmény igénybevételével kapcsolatos jogvita elbírálásánál jelentőségük nincsen.
A felek rejtett indoka a Ptk. 207. §-ának (3) bekezdése alapján a szerződéskötést nem teszi érvénytelenné, ezért az a körülmény, hogy a felperes a tagsági viszony létesítésével adókedvezményhez kívánt jutni, nem teszi a tagsági viszonyt érvénytelenné és nem tekinthető visszaélésszerű gyakorlásnak sem. Minthogy ennek ellenkezőjére adat az eljárás során nem merült fel, nem lehet a tagsági viszony létesítésével kapcsolatban a jognyilatkozat leplezett vagy színlelt voltára sem megállapítást tenni.
A felperes a fentieknek megfelelően jogosult volt a kedvezmény igénybevételére. Az ennek ellenkezőjét megállapító közigazgatási határozatok jogszabálysértőek.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes támadott határozatát hatályon kívül helyezte, és nevezettet új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az új eljárásban a kifejtett indokok alapulvételével kell dönteni a felperest megillető adóvisszatérítés kiutalása felől.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.28.515/1997. sz.)