adozona.hu
AVI 1998.11.119
AVI 1998.11.119
A bíróság az alkotmánysértés miatt megsemmisített jogszabályt nem alkalmazhatja [1989. évi XXXII. tv 43. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes édesapja egyéni vállalkozóként jövedéki engedéllyel működtette a Z., B. u. 60. sz. alatti élelmiszer jellegű vegyes üzletet. A felperes édesapja 1995. május 3-án elhunyt. Halála után az üzlet üzemeltetését a felperes vette át. Az üzletre jövedéki engedélyt a felperes 1995. augusztus 7-én kapott.
A vámhivatal 1995. augusztus 3-án jövedéki ellenőrzést tartott a felperes üzletében és megállapította, hogy a felperes jövedéki engedéllyel nem rendelkezik. A vámhivatal az üzletben talált...
AVI 1998.11.119 A bíróság az alkotmánysértés miatt megsemmisített jogszabályt nem alkalmazhatja [1989. évi XXXII. tv 43. § (1) bek.].
A felperes édesapja egyéni vállalkozóként jövedéki engedéllyel működtette a Z., B. u. 60. sz. alatti élelmiszer jellegű vegyes üzletet. A felperes édesapja 1995. május 3-án elhunyt. Halála után az üzlet üzemeltetését a felperes vette át. Az üzletre jövedéki engedélyt a felperes 1995. augusztus 7-én kapott.A vámhivatal 1995. augusztus 3-án jövedéki ellenőrzést tartott a felperes üzletében és megállapította, hogy a felperes jövedéki engedéllyel nem rendelkezik. A vámhivatal az üzletben talált jövedéki termékeket lefoglalta. Az ellenőrzés alapján jövedéki bírságot szabott ki, amely határozatot az alperes megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el. Az új eljárás során tisztázást nyert, hogy a felperes jövedéki engedélyt 1995. augusztus 7-én kapott. A vámhivatal 1996. június 21-én kelt határozatában a felperest l 094 379 Ft jövedéki bírsággal sújtotta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az első- és másodfokú hatóság döntését azzal indokolta, hogy a felperes az ellenőrzés időpontjában jövedéki engedéllyel nem rendelkezett.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, hivatkozással arra, hogy jogosult volt elhunyt édesapja után a vállalkozói tevékenység örökösként való folytatására és jogutódként folytatta a jövedéki tevékenységet is.
Az alperes a kereset elutasítására tett indítványt.
A bíróság a per tárgyalását felfüggesztette és a jövedéki törvény 12. §-a (1) bekezdés b) pontjának részbeni megsemmisítése érdekében az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte.
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 1997. december 22-én kelt 828/B/1997/4. számú határozatában a törvény 12. §-a (1) bekezdése b) pontjának "természetes személy meghalt, illetve a" szövegrészét alkotmányellenesnek találta és azt megsemmisítette.
Az alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
A 70/A. § (2) bekezdése értelmében az emberek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
Az 50. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, az állampolgárok jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.
Az 50. § (2) bekezdése szerint a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét.
Az 1989. évi XXXII. törvény 43. §-ának (1) bekezdése szerint azt a jogszabályt, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatával megsemmisít, az erről szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni.
A jövedéki törvény 5. §-a értelmében a jövedéki ügyekben - ha e törvény másként nem rendelkezik - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
A 12. § (1) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy megszűnik a jogosultság a jövedéki tevékenység folytatására, ha az engedéllyel rendelkező jogi személy, vagy a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet jogutód nélkül megszűnik, illetve a jogutód nem felel meg a jövedéki engedélyezés feltételeinek.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvény 2. §-ának (1) bekezdése értelmében az államigazgatási szervek eljárásukban következetesen érvényre juttatják a törvényességet.
A Pp. 339. §-ának (1) bekezdése szerint - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik -, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi.
Amint azt a Legfelsőbb Bíróság az 1989. év előtt hatályban volt adójogszabályok alkalmazását megkívánó adóügyekben kimondta, a bíróság alkotmánysértő, illetve alkotmánysértés miatt hatályon kívül helyezett jogszabályt nem alkalmazhat, figyelemmel arra, hogy a közigazgatási perben jogszerűségi felülvizsgálatot végez. Az Alkotmánybíróság az ügyben hozott határozatában a jövedéki törvény 12. §-a (1) bekezdésének b) pontját oly módon semmisítette meg, hogy annak megváltozott tartalma szerint a jövedéki tevékenységre való jogosultság a halállal nem szűnik meg, hanem a jogutód a tevékenységet - amennyiben a feltételeknek megfelel - folyathatja.
A fentiekre tekintettel az állapítható meg, hogy a felperes jövedéki tevékenységre való jogosultsága édesapja halálával nem szűnt meg, hanem azt jogutódként folytathatta, így nem helytálló az a vámhatósági megállapítás, amely szerint jövedéki engedély nélkül végzett jövedéki tevékenységet, azaz jövedéki bírsággal sem sújtható. Az alkotmány idézett előírásai és az alperes eljárására vonatkozó egyéb idézett jogszabályi rendelkezésekből kitűnik, hogy az alkotmánysértés tényét a vámhatóságnak is kötelezettsége lett volna észlelni. Csak ezen kötelezettségének elmulasztása eredményezhette azt, hogy a keresettel felülvizsgálni kért határozatokban a felperest jövedéki bírsággal sújtotta.
Minthogy az alkotmányos eljárás követelményét a bírósággal szemben is megfogalmazza az alkotmány, a bíróság az alkotmányos jogszabályi állapotnak megfelelő döntést hozott, és az ily módon alkotmánysértő határozatokat hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú ítéletet a felperes támadta fellebbezéssel, kérve az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és az alperes kötelezését a perérték 5%-ának megfelelő elsőfokú perköltségnek a felperes részére való megfizetésére. A fellebbezési álláspont szerint az Alkotmánybíróság határozata igazolta a felperes kereseti kérelmének megalapozott voltát. Az elsőfokú ítélet indokolása is tartalmazza - írja fellebbezésében a felperes -, hogy az alperesnek az alkotmánysértés tényét figyelmen kívül hagyó kötelezettségmulasztása eredményezte a vámhatósági határozatok jogszabálysértő voltát, és a bíróság által történt hatályon kívül helyezésüket. Ennélfogva az alperes adott okot a perre, következésképpen a felperes felmerült perköltségének (ügyvédi munkadíjnak) a megfizetésére kellett volna kötelezni az alperest az elsőfokú bíróságnak. A felperesi álláspont szerint a hosszadalmas közigazgatási és peres eljárás indokolttá teszi az elsőfokú perköltségnek (ügyvédi munkadíjnak) a perérték 5%-ában való megállapítását.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Mindenekelőtt azt szögezte le a másodfokú bíróság, hogy a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet csak a fellebbezés keretei között - azaz a perköltségre vonatkozó ítéleti rendelkezés tekintetében - bírálhatta felül. E keretek között a másodfokú bíróság nem ért egyet az elsőfokú bíróságnak a feleket saját felmerült perköltségeik viselésére kötelező rendelkezésével és annak indokaival.
A felperes keresete - melyben az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte - teljes egészében eredményre vezetett. A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében a pernyertes fél költségeinek megfizetésére - a törvényben meghatározott kivételekkel - a pervesztes felet kell kötelezni. A pervesztes fél az ügyben egyértelműen az alperes volt. A pervesztesség - pernyertesség megítélése szempontjából érdektelen, hogy a kereset milyen okból - például a keresetben megjelölt közigazgatási anyagi jogszabálysértés akceptálása, a bíróság által hivatalból észlelendő eljárásjogi szabálysértés, vagy esetlegesen alkotmánybírósági határozat eredményeképpen - vezetett eredményre. (Legfeljebb a kifejtett ügyvédi munka és az ennek alapján járó perköltség megítélése során értékelhetők a kereset indokai.)
Mindemellett nem ért egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet azon indokával sem, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott keresetében a Jszt. 12. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, mint a közigazgatási szervek által megsértett jogszabályhelyre, ugyanis az elsőfokú bíróság éppen e jogszabályhely alkotmánysértő voltát észlelte az eljárás során, s kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását ennek következtében. (Ugyanakkor, amennyiben az elsőfokú bíróság ítéletében kimondja - miképp az megtörtént -, miszerint az Alkotmánybíróság által megsemmisített eredeti jogszabályszöveg nem alkalmazható a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során, abban az esetben az elsőfokú bíróság azt sem állapíthatja meg, hogy az eredeti normaszöveg alapján a felperes keresete mennyiben volt megalapozatlan vagy megalapozott.)
A fentiekben kifejtettek folytán a másodfokú bíróság - nem fellebbezett részében az elsőfokú ítéletet nem érintve - az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a pervesztes alperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésére utalással kötelezte a felperes részére 40 000 Ft fellebbezési perköltség (ügyvédi munkadíj) megfizetésére. A másodfokú bíróság ezt meghaladóan fellebbezett részében - azaz azt a rendelkezést, hogy a 40 000 Ft-on felüli költséget a felperes maga viseli - az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság azon elv figyelembevételével, hogy a perköltség összege a perbeli ügyvédi tevékenység alapján állapítandó meg, nem látott lehetőséget a felperes által kért, a perérték 5%-ának megfelelő (54 419 Ft) elsőfokú perköltségnek a felperes javára való teljes megítélésére. A perben tartott tárgyalások száma, a kifejtett ügyvédi munka ugyanis a jogszabály által megengedett ügyvédi munkadíj a maximum megítélését nem indokolja. (A közigazgatási eljárásnak a fellebbezésben hivatkozott hosszadalmas volta pedig nem vehető figyelembe, hiszen a közigazgatási per költségei ítélhetők meg csupán perköltség jogcímén.)
(Zala Megyei Bíróság 3.Kpf.20.376/1998. sz.)