adozona.hu
AVI 1998.11.116
AVI 1998.11.116
A perköltség megállapítása adóperben [Pp. 75.§ (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél az 1989., 1990. és 1991-es évekre kiterjedő vizsgálatot végzett, majd az 1993. augusztus 30-án kelt határozatában a felperesnél 14 653 000 Ft adóhiányt, 7 326 500 Ft adóbírságot, 10 123 230 Ft késedelmi pótlékot és 49 000 Ft mulasztási bírságot állapított meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot módosítva a felperest terhelő adóhiányt 14 525 000 Ft-ra módosította és ennek következtében az adóbírságot 6 694 ...
AVI 1998.11.116 A perköltség megállapítása adóperben [Pp. 75.§ (1) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél az 1989., 1990. és 1991-es évekre kiterjedő vizsgálatot végzett, majd az 1993. augusztus 30-án kelt határozatában a felperesnél 14 653 000 Ft adóhiányt, 7 326 500 Ft adóbírságot, 10 123 230 Ft késedelmi pótlékot és 49 000 Ft mulasztási bírságot állapított meg.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot módosítva a felperest terhelő adóhiányt 14 525 000 Ft-ra módosította és ennek következtében az adóbírságot 6 694 000 Ft-ra, míg a késedelmi pótlékot 9 250 600 Ft-ra csökkentette.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való megváltoztatását kérte. A beszerzett szakértői vélemény tartalmára is figyelemmel az alperes az elsőfokú eljárás során a keresettel támadott határozatát a felperes javára módosította és az adóhiány összegét 2 936 000 Ft-ban állapította meg, míg a késedelmi pótlék összegét ezen módosításnak megfelelően csökkentette a bírsággal együtt. Mivel a módosítás folytán hozott új közigazgatási határozat a felperes módosított kereseti kérelmében foglaltaknak eleget tett, az elsőfokú bíróság az 1996. szeptember 23-án hozott végzésével a pert a Pp. 337. §-a (2) bekezdésében foglaltak alapján megszüntette, egyben az alperest 313 060 Ft perköltség felperes részére való megfizetésére kötelezte, melyből 250 000 Ft a munkadíj és 63 060 Ft a felperes által előlegezett szakértő költsége. Az elsőfokú bíróság a felperesi ügyvédi munkadíj megállapításánál 11 589 000 Ft összegű pertárgyértéket vett alapul, amikor is a késedelmi pótlék és az adóbírság összegét figyelmen kívül hagyta. Az ügyvédi munkadíj összegét mérlegeléssel állapította meg, ennek során a perértéken túlmenően a felperesi jogi képviselő által végzett tevékenységet és az ügy jellegét is értékelte.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve annak megváltoztatásával a részére fizetendő elsőfokú perköltség összegének mintegy 2 140 000 Ft-ra való felemelését, hivatkozva arra, hogy az ügy bonyolultságára figyelemmel a legmagasabb ügyvédi munkadíj iránti igénye nem tekinthető eltúlzottnak. Kérte a részéről az adótanácsadója és alkalmazottja számára kifizetett összegből 550 000 Ft perköltség címén való elismerését.
A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, rámutatva, hogy az elsőfokú bíróság a perköltség összegszerűségét illetően helyes adatokra támaszkodva állapította meg a tényállást és helyes jogi következtetésre jutott, amikor annak mértékét a felperes javára összesen 313 060 Ft-ban határozta meg. A felperesi fellebbezés tartalmára figyelemmel a másodfokú bíróság utalt arra, hogy a per megítélése jelentős mértékben a beszerzett szakértői véleményen, tehát szakkérdésen alapult. A megítéltet meghaladó felperesi költségigény kapcsán a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes a célszerű perviltel követelményének meg nem felelve feleslegesen fizetett ki költségeket, melyeknek megtérítésére az alperest kötelezni nem lehet.
A jogerős másodfokú végzés felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatása és a felperesi perköltség l 169 000 Ft-tal való felemelése iránt. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, amikor nem adta annak magyarázatát, hogy a felperes részéről számlával igazolt szakvélemény díja, illetőleg L. Józsefné volt gazdasági igazgató részére kifizetett prémium felperes által megjelölt arányos összege miért nem számolható el felperesi költségként, azt a másodfokú bíróság mely okból minősítette feleslegesen kifizetett költségként. A részére fizetendő ügyvédi munkadíj összegét a felperes 619 111 Ft-tal magasabb összegben, összesen 869 175 Ft-ban, az elsőfokú bíróság által megállapított 11 589 000 Ft összegű pertárgyérték 7,5%-ában kérte meghatározni.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését hatályában fenntartotta.
A Pp. 337. §-ának (2) bekezdése alapján, ha a keresettel támadott közigazgatási határozat visszavonása folytán hozott új közigazgatási határozat a kereseti kérelemben foglaltaknak eleget tesz, a bíróságnak a per megszüntetése mellett a közigazgatási szervet kell a perköltség megfizetésére köteleznie.
A bíróság a Pp. 79. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint a perköltség összegét a fél által előadott és a szükséghez képest igazolt adatok figyelembevételével állapítja meg.
Perköltség - a törvényben meghatározott kivételeket nem tekintve - mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel [Pp. 75. § (1) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg a felperes költségigényét az általa a perben előlegezett igazságügyi könyvszakértői díjjal egyezően 63 060 Ft-ban, mert a H. Könyvvizsgáló, Adótanácsadó és Ügyviteli Szervező Kft. részére a felperes az általa költségként elszámolni kért 250 000 Ft-ot nem a per viteléhez kapcsolódóan, hanem 1993. október 1. napján fizette ki, míg a keresetlevél benyújtására 1994. május 19-én került sor.
A bíróság által beszerzett és elfogadott igazságügyi könyvszakértői szakvélemény tartalma szerint a felperes az adóhiányt előidéző adóvizsgálat lefolytatására elegendő okot szolgáltatott, mert könyvelése szabálytalan volt, 1986. évtől 1991. év végéig az analitika és a főkönyvi számlák nyilvántartása nem egyezett és jelentős volt az eltérés, ami a felperes mulasztása miatt következett be. Az adóhiány összegének saját hatáskörben történő módosítása az igazságügyi szakértői véleménynek és nem a felperes által megbízott adótanácsadó észrevételének tudható be. Erre figyelemmel indokoltan mellőzték az eljárt bíróságok a felperes által a H. Kft. részére, valamint a per viteléhez semmiképpen sem kapcsolódóan L. Józsefné gazdasági igazgatóhelyettes részére 1992. és 1993. években prémiumként kifizetett összegek perköltségkénti elszámolását.
Az ügyvédi képviselettel eljáró felperest megillető perköltség összegénél a Pp. 75. §-ának (2) bekezdése alapján az ügyvédi munkadíjat is figyelembe kellett venni.
A 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a bíróság az ügyvédi munkadíjat a perérték százalékában állapítja meg. A rendelet szerint a munkadíj a perérték öt százalékát kitevő összeg lehet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bírói mérlegelés a perérték l %-át el nem érő ügyvédi munkadíjat ne állapíthatna meg, a rendelet az alsó határt tételesen is megszabja, azt 1000 Ft-ban jelölve meg.
A jogszabály által kiindulási alapként figyelembe veendő perérték nagysága mellett a kialakult bírói gyakorlat korrekciós tényezőként a ténylegesen végzett ügyvédi munka mértékét is értékeli a mérlegelés során. Ennek során pedig figyelemmel kell lenni arra, hogy milyen volt a kifejtett ügyvédi tevékenység munkaigényessége, színvonala. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a nagy perérték nem feltétlenül igényel egyben nagyobb mértékű munkavégzést is, ugyanakkor pedig bizonyos perérték felett az annak százalékában kifejezett munkadíj olyan nagy összeg is lehet, amely szükségképpen nem állhat arányban a kifejthető munkavégzés mértékével.
Mindezeknek a szempontoknak megfelelt az elsőfokú bíróság, amikor az ügyvédi munkadíjat a perérték 2,5%-át elérő mértékben határozta meg.
Jelen ügyben a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a mindkét fokon eljárt bíróság okszerűen mérlegelt a perköltség összegének megállapításánál, a felperesnek járó perköltség összegét - a perérték kellő figyelembevétele mellett - megfelelő összegben határozták meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős végzését hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.394/1997. sz.)