adozona.hu
AVI 1998.11.114
AVI 1998.11.114
A fogyasztásiadó-fizetési kötelezettség nem függ attól, hogy a termék milyen célra kerül felhasználásra [1991. évi LXXVIII. tv 1. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A háztartási tüzelőolaj-értékesítéssel is foglalkozó egyéni vállalkozó felpereseknél az elsőfokú adóhatóság 1992. évet illetően - a fogyasztási adó körében - ellenőrzést végzett, melynek során megállapította, hogy általuk összesen 83 057 liter háztartási tüzelőolaj került értékesítésre közületek részére oly módon, hogy az eladási ár fogyasztási adót nem tartalmazott.
Az elsőfokú adóhatóság határozatával az I. r. felperest l 084 000 Ft, a II. r. felperest pedig 581 000 Ft fogyasztásiadó-hiány...
AVI 1998.11.114 A fogyasztásiadó-fizetési kötelezettség nem függ attól, hogy a termék milyen célra kerül felhasználásra [1991. évi LXXVIII. tv 1. § (1) bek. a) pont].
A háztartási tüzelőolaj-értékesítéssel is foglalkozó egyéni vállalkozó felpereseknél az elsőfokú adóhatóság 1992. évet illetően - a fogyasztási adó körében - ellenőrzést végzett, melynek során megállapította, hogy általuk összesen 83 057 liter háztartási tüzelőolaj került értékesítésre közületek részére oly módon, hogy az eladási ár fogyasztási adót nem tartalmazott.Az elsőfokú adóhatóság határozatával az I. r. felperest l 084 000 Ft, a II. r. felperest pedig 581 000 Ft fogyasztásiadó-hiány, továbbá késedelmi pótlék és adóbírság megfizetésére kötelezte megállapítva, hogy a felperesek megszegték a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 64/1990. (X. 9.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: R.) foglaltakat a háztartási tüzelőolaj értékesítése során.
AZ alperes határozatával a II. r. felperes tekintetében az elsőfokú határozatot helybenhagyta, az I. r. felperest illetően pedig - azt megváltoztatva - az adóhiány összegét l 024 000 Ft-ra mérsékelte. Határozatában külön is rámutatott, hogy a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 3. §-ának b) pontja alapján a felperesek adóalanynak minősülnek, figyelemmel a háztartási tüzelőolaj nem rendeltetésszerű felhasználására.
Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletével a felperes felülvizsgálni kért határozatait - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, mert úgy találta, hogy a felperesek a fogyasztási adó alanyává nem váltak azáltal, hogy háztartási tüzelőolajat a 64/1990. (X. 9.) Korm. rendeletben megfogalmazott tilalom ellenére értékesítettek.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és annyiban változtatta meg, hogy az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdését alkalmazva a háztartási tüzelőolaj vásárlására kötött szerződéseket a másodfokú bíróság valóságos tartalmukat - adójogi szempontból értékelve - gázolaj, illetőleg tüzelőolaj megvásárlását célzó szerződésnek minősítette, kihangsúlyozva, hogy a felperesek az adómentesség kedvezményét elveszítették azáltal, hogy a termék továbbértékesítése nem a jogszabály szerinti célnak megfelelően történt. Úgy találta, hogy a felperesek terhére az adóhiány megállapítása jogszerűen történt, azonban az adóhatóság a határozathozatalhoz szükséges tényállást nem tisztázta megfelelően, ezért a megalapozatlan határozatok hatályon kívül helyezése mellett - az elsőfokú bíróság ítéletét e vonatkozásban részben megváltoztatva - az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtottak be kérelmet, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan pedig a másodfokú ítélet indokolásának módosítását kérték, előadva, hogy a másodfokú ítélet azért törvénysértő, mert figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a törvény a háztartási tüzelőolaj után nem írt elő fogyasztásiadó-fizetési kötelezettséget, valamint, hogy az R. szerint az abban foglalt tilalom megsértésének szankciója nincs. Kérték figyelembe venni azt is, hogy a vevők a háztartási tüzelőolajat magánszemélyként vásárolták és ily módon használták fel.
Ellenkérelmében az alperes a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte, előadva azt is, hogy a megismételt eljárásban - nemleges jegyzőkönyv felvétele mellett - határozat hozatalára nem került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítéletével kiegészített ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból mindenben megfelelő jogi következtetést levonva hozta meg határozatát, míg a másodfokú bíróság ítéletében foglalt jogi okfejtés az alábbiak szerint téves.
Az 1992. január 6-án hatályba lépett, a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (Ftv.) 3. §-a határozza meg az adó és az árkiegészítés alanyát, kimondva, hogy az adó alanya az a jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely bevétele elérése érdekében, továbbá az a magánszemély, aki rendszeresen, üzletszerűen, bevétel elérése érdekében saját nevében és felelősségére az l. §-ban meghatározott értékesítési tevékenységet végez.
Az Ftv. 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében fogyasztási adót az 1. számú mellékletben meg nem nevezett termékeknek a 3. §-ban meghatározott adóalany által történő értékesítése esetén kell fizetni.
Az üzemanyag-kereskedést folytató felperesek a fogyasztási adó alanyának minősülnek, de részükről fogyasztási adót csak az Ftv. 1. számú mellékletében feltüntetett termékek értékesítése után kell fizetni. A háztartási tüzelőolaj azonban az l. számú mellékletben nem szerepelt, melyre figyelemmel a felperesek az alperes által vizsgált háztartási tüzelőolaj-értékesítés után fogyasztási adó fizetésére nem kötelezhetők.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a fogyasztásiadó-fizetési kötelezettség nem függ attól, hogy a termék milyen célra kerül felhasználásra.
Az R. valóban rendelkezett arról, hogy a háztartási tüzelőolaj csak a lakosság részére, valamint a lakossági hőközpontos hő- és melegvíz-szolgáltatás tüzelőanyag-ellátásához értékesíthető. Egyéb tevékenységhez a tennék értékesítését vagy vásárlását a rendelet nem tette lehetővé. Ezen jogszabályi rendelkezés azonban nem határozta meg annak a jogkövetkezményét, ha háztartási tüzelőolaj értékesítésére, illetőleg vásárlására az előírt tevékenységtől eltérő célra kerül sor.
A felperesek adózóként az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 5. §-ának (1) bekezdése alapján nem voltak marasztalhatók a fogyasztási adó tekintetében, mert adófizetési kötelezettségüket az Ftv. nem írta elő.
A fentiekre figyelemmel megállapítható tehát, hogy jogszabálysértő módon járt el az alperes, amikor az 1992. évben háztartási tüzelőolajat értékesítő felpereseket fogyasztásiadó-hiány, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A felperesek részéről háztartási tüzelőolaj és nem fogyasztásiadó-köteles gázolaj értékesítésére került sor, ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor az Art. 1. §-ának (7) bekezdésében foglaltak alapján eljárva a felperesek részéről az értékesítés során kötött szerződéseket gázolaj, illetőleg tüzelőolaj megvásárlását célzó szerződésekként minősítette.
Mindezek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a jogszabálysértő alperesi határozatot hatályon kívül helyező kijavított elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.365/1997. sz.)