adozona.hu
AVI 1998.10.107
AVI 1998.10.107
A vámáru-jelleg önmagában a külföldre történő kiléptetéssel nem szűnik meg [1995. évi C. tv 72 § (3) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét elutasító ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Tv.) 72. §-ának (3) bekezdése értelmében a vámárukkal a visszavételi határidő lejártát követő 5. munkanapig el kell számolni. A fenti elszámolás nem történt meg, a felperes vámbiztosítékként készfizető kezességet vállalt, a kezes pedig a Tv. 125. §-a (2) bek...
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben indítványozta az első- és másodfokú bíróság ítéleteinek hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát. Álláspontja szerint a vámáru külföldre történő visszaszállításával az áru vámjellege már nem állt fent. A hatályos jogszabályok a vámkezesség fogalmát, mint önálló jogintézményt nem ismerik, a felperes által vállalt készfizető kezesség nem terjed ki az elszámolási kötelezettségre.
Az alperes a felperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását indítványozta.
A megyei bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helyes jogi következtetést vont le, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemre figyelemmel csupán az alábbiakat kívánja kiemelni:
A Tv. 72. §-ának (3) bekezdése alapján a vámárukkal a visszavételi határidő lejártát követő 5. munkanapig el kell számolni. Az elszámolás alatt a vámáru külföldre történő visszaszállításának és vámkezelésének igazolását kell érteni. A vámáru-jelleg tehát önmagában a külföldre történő kiléptetéssel nem szűnik meg.
A Tv. 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint vámteher megfizetésének biztosítása érdekében a vámáru szállítója vámbiztosítékot köteles nyújtani. A (3) bekezdés alapján a vámbiztosíték a vámhatóság által feljogosított, magyarországi székhellyel rendelkező szervezet készfizető kezességvállalása. A felperes ilyen készfizető kezességet vállalt. A kezes a Tv. 125. §-a (2) bekezdésének 3. pontja értelmében vámfizetésre köteles és felelőssége a 125. § (6) bekezdése szerint egyetemleges.
A Tv.</a> alapján az ügyfél kötelessége az elszámolás kezdeményezése, ennek elmulasztása esetén az illetékes vámhivatal hivatalból intézkedik a még ki nem szabott vámteher és egyéb járulékok kiszabása iránt. A felperest mint egyetemleges kötelezett készfizető kezest az elszámolási kötelezettség elmulasztása miatt kötelezték az esedékes vámteher megfizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében már kifejtette, hogy a vámeljárásban vállalt készfizető kezességet nem a Ptk. rendelkezése alapján kell elbírálni. A vámeljárásban mint közigazgatási jogviszonyban a felek nem mellérendeltségi, hanem alá-, fölérendeltségi jogviszonyban állnak. A vámeljárásban vállalt készfizető kezesség nem polgári jogi szerződést biztosító mellékkötelezettség. A vámbiztosítékként nyújtandó készfizető kezesség célja a vám és a hozzá kapcsolódó kötelezettségek megfizetése az állam részére. A készfizető kezes az általa vállalt kezességi nyilatkozatban nem korlátozhatja a kötelezettség vállalását.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért az alaptalan felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.571/1998. sz.)