adozona.hu
AVI 1998.10.105
AVI 1998.10.105
A számla tartalmi hitelessége nem vonható kétségbe kizárólag azon körülmény alapján, hogy a számlakibocsátó időközben ismeretlen helyre távozott (1990. évi XCI. tv 51. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága a felperesnél általános forgalmiadó-kiutalás előtti ellenőrzést tartott 1996. augusztus-szeptember és november hónapokra vonatkozóan, melynek eredményeként határozatában 1996. augusztus hónapra 6 501 000 Ft adókülönbözetet - melyből 6 328 000 Ft adóhiány - és 3 250 000 Ft adóbírságot, valamint l 260 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg a felperes terhére.
A határozatában az 1996. szeptember hónapra a felperes terhére 6 747 000 Ft adókülönbözet - melyből 6 466 ...
AVI 1998.10.105 A számla tartalmi hitelessége nem vonható kétségbe kizárólag azon körülmény alapján, hogy a számlakibocsátó időközben ismeretlen helyre távozott (1990. évi XCI. tv 51. §).
Az APEH megyei igazgatósága a felperesnél általános forgalmiadó-kiutalás előtti ellenőrzést tartott 1996. augusztus-szeptember és november hónapokra vonatkozóan, melynek eredményeként határozatában 1996. augusztus hónapra 6 501 000 Ft adókülönbözetet - melyből 6 328 000 Ft adóhiány - és 3 250 000 Ft adóbírságot, valamint l 260 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg a felperes terhére.A határozatában az 1996. szeptember hónapra a felperes terhére 6 747 000 Ft adókülönbözet - melyből 6 466 000 Ft adóhiány - továbbá 3 373 000 Ft adóbírság és l 792 000 Ft késedelmi pótlék került előírása, míg az 1996. november hónapra a 74707514 sz. határozatban 9 325 000 Ft adókülönbözet - melyből 8 629 000 Ft adóhiány - 4 662 000 Ft adóbírság és 745 000 Ft késedelmipótlék-fizetési kötelezettséget állapított meg az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére.
A felperes fellebbezései folytán az alperes mint másodfokú adóhatóság határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A határozat indokolása szerint a felperes adólevonási jogát jogszabálysértő módon gyakorolta az F. Rt., B. és Társa Kft., és az M. Kft. által kibocsátott számlák birtokában.
A megállapításra azért került sor, mert a számlakibocsátóknál lefolytatott célvizsgálat eredménye azt bizonyította, hogy a számlák tartalmi hitelessége megdőlt, mert a B. és Társa Kft., valamint az M. Kft. és az F. Rt. képviselői úgy nyilatkoztak, hogy a felperessel nem álltak üzleti kapcsolatban, a számlákat nem ők bocsátották ki, könyvvitelükben a vitatott számlák nem szerepelnek.
Az M. Kft. a bejelentett telephelyén nem fellelhető, jövedéki engedélyét 1996. november 27-én az illetékes VPOP visszavonta, bérelt telephelyén üzemanyag-forgalmazást a P. Rt. nyilatkozata szerint nem végzett.
A felperes keresetében az alábbi jogszabálysértésekre hivatkozva kérte az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését:
A felperes álláspontja szerint a közigazgatási határozatok jogszabálysértőek, mert annak kibocsátására az alperesi közigazgatási szervnek nem volt törvényes felhatalmazása, hiszen a per tárgyát képező ügyben nem rendelkezett illetékességgel.
A felperesi társaság székhelye 1997. május 27. napjától Sz. városban található, tehát az APEH megyei igazgatósága megsértette az államigazgatási eljárásról szóló módosított 1957. évi IV. tv 7. §-ának (1) bekezdésében és 9. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, mivel nem vizsgálta hivatalból hatáskörét és illetékességét az eljárás során, és illetékességi területen kívül végzett eljárási cselekményt.
Az áfa-tv. 35. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a számla a törvény erejénél fogva hiteles dokumentum. A perbeli számlák megfelelnek a törvényi előírásoknak, alakilag hibátlanok, az áfa-tv. 44. §-ának (4) bekezdése szerint a felperesi társaság nem felel a számlákban feltüntetett adatok esetleges valótlanságáért.
A felperes állítása szerint az alperes nem bizonyította, csak állította, hogy a számlákon szereplő adatok helytelenek, megsértve ezáltal a 43. § (1) bekezdése c) pontjának előírását, mert határozata indokolásában a számlák helytelen adattartalmát igazoló bizonyítékokat nem jelölte meg.
Az alperesi határozat a számlakiállítók által elkövetett jogszabálysértéseket sorolja fel, a felperes terhére ilyen tény nem került megállapításra, ezért terhére adókülönbözetet nem lehetett volna megállapítani. Az alperesi határozatban foglalt tényállításnak ellentmond a C. CD Céghírek cégmutató, amely az F. Rt. és az M. Kft. esetében a felperes által ismert adatokat tartalmazza. A Pénzügyi Közlöny 1996. augusztus 12-i számában megjelent jövedéki alanyok listája szerint a közölt adószámok és jövedéki engedélyszámok szintén megegyeztek a perbeli számlákon szereplő adószámokkal és jövedéki engedélyszámokkal, tehát a hivatalos lapban megjelent esetleges téves adatközlésekért való felelősség a felperest nem terhelheti.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában foglalt megállapításainak törvényességét fenntartva kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltség megfizetésére kötelezését. Az alperesi álláspont szerint az APEH megyei igazgatósága továbbra is az illetékes elsőfokú adóhatóság, mert a felperes telephelyének megváltoztatását a hivatkozott közigazgatási szervnél nem jelentette be és az Art. 1998. január l-jén hatályba lépő 26. §-ának (5) bekezdése szerint az 50. § (8) bekezdésében foglalt rendelkezéseket hatálybalépéskor jogerősen el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell.
Egyebekben a határozatában foglalt tényállás valódiságára hivatkozott, melyet a csatolt okiratokkal kívánt bizonyítani.
A bíróság az alperesi határozatokat - az elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a rendelkezésre álló okiratok elegendő bizonyítékok-e annak megállapításához, hogy a felperes kétséget kizáró módon nem a számlakibocsátótól vásárolta meg az üzemanyagot.
Az iratanyagból megállapítható, hogy valamennyi számlakibocsátó cégbíróságnál bejegyzett, telephellyel és jövedéki engedéllyel rendelkező gazdasági társaság. Az alperes szerint a számlák nem a felperes és a számlakibocsátó közötti gazdasági eseményről kerültek kiállításra, mert állítása szerint a számlakiállító társaságoknál lefolytatott célvizsgálat során ez volt megállapítható.
Abban az esetben, ha az adóhatóság a bizonylat adatainak tartalmi hitelességét kétségbe vonja, az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi CXI. tv (a továbbiakban: Art.) 51. §-ának (7) bekezdése alapján tényállás-tisztázási és bizonyítási kötelezettség terheli, melynek során valamennyi, az adózó javára szolgáló körülményt is köteles feltárni.
A bíróság megítélése szerint a felperes alaposan hivatkozott keresetében arra, hogy az eljárt adóhatóságok által beszerzett adatok a tényállás bizonyításához nem elegendőek és részben ellentmondásosak. Az alperes nem használt fel minden - a felhívott szakaszban meghatározott - lehetőséget, nem vett számításba minden fellelhető bizonyítékot, ezért határozata jogszabálysértő.
A bíróság jogi álláspontja az egyes számlakibocsátók vonatkozásában tett megállapítások sorrendjében a következő:
Az M. Kft-nél az APEH megyei igazgatósága folytatott le célvizsgálatot, melyről átiratban tájékoztatta az első fokon eljárt APEH megyei igazgatóságát és egy mondatban megállapította, hogy a felperes felé kibocsátott számla fiktív. Az átíráshoz azonban semmilyen jegyzőkönyvet nem csatolt, amelyből megállapítható lenne, hogy az illetékes adóhatóság milyen tények, adatok ismeretében vonta le ezt a következtetést. Az 1996. november 29-én az M. Kft. nevében meghallgatott Sz. dr. B. Katalin nyilatkozata ellentmondásos a tekintetben, hogy az 1996. október 8-án vásárolt 133701-133710. számú számlatömbből az első számlát 1996. október 3-án nem lehetett kibocsátani, ahogyan azt az ismeretlen minőségben meghallgatott személy állította. A bíróság osztotta azt a felperesi véleményt, miszerint a jegyzőkönyvből nem állapítható meg, hogy a nyilatkozó személy az Art. 37. §-a szerinti nyilatkozatot, vagy az Áe. 29. §-a szerinti tanúvallomást tett, a jegyzőkönyv nem tartalmazza a jogokra és kötelezettségekre vonatkozó kioktatást, mely hiányosságok következtében hiteles bizonyítéknak a jegyzőkönyv nem tekinthető.
Az M. Kft. számláit az adóhatóság azért nem tekinti hitelesnek, mert a vizsgálat időpontjában bejelentett telephelyein a társaság nem volt fellelhető és 1996-ban az áfa-bevallást nem nyújtotta be, továbbá a P. Rt. nyilatkozata szerint a kft. által bérelt telephelyen üzemanyag-forgalmazás nem történt, valamint a számlán feltüntetett adószám nem valós.
A bíróság több hasonló tényállású ügyben rámutatott arra, hogy a számla tartalmi hitelessége nem vonható kétségbe kizárólag azon körülmény alapján, hogy a számlakibocsátó időközben ismeretlen helyre távozott. Az alperes ezen túlmenően meg sem kísérelte felderíteni a beszerzés, szállítás körülményeit, nem kereste meg a cégbíróságot a végett, hogy időközben a számlakibocsátónál történt-e székhely-, illetve személyi változás. Az alperes állítása szerint a kft. adószáma sem valós, azonban a PM Közlöny 1996. augusztusi száma a számlán feltüntetett adószámot közölte, tehát a felperest felelősség a körben sem terhelheti, hogy annak esetleges valótlanságát nem ismerte fel az üzletkötés időpontjában. Természetesen ezen utóbbi körülménynek a bírság kiszabásánál van jelentősége, amikor az adóhatóságnak az Art. 73. §-ának (1) bekezdése alapján vizsgálni kell az adózói magatartást a végett, hogy van-e helye a bírság mérséklésének vagy elengedésének.
A B. és Társa Kft-nél lefolytatott célvizsgálat megállapította, hogy a felperes részére kibocsátott számlák a kft. könyveiben nem szerepelnek és a számlakibocsátónál általános forgalmiadónem-vizsgálat van folyamatban. Az átirathoz csatolt jegyzőkönyv a kft. ügyvezetőjének, B. Józsefnek nyilatkozatát tartalmazza, aki nem ismerte el a felperes felé történő gázolaj-értékesítést, állítása szerint 1996 II. felétől csak kézzel írott számlát állít ki a társaság, aláírási joga kizárólag az ügyvezető igazgatónak van és a számlákon szereplő bélyegzőlenyomat nem a cégüktől származik.
A kialakult bírói gyakorlat szerint a számla kibocsátója és befogadója az adójogi jogviszonyban ellenérdekű felek, ezért önmagában a számla kibocsátóinak nyilatkozata nem alkalmas bizonyíték annak megállapítására, hogy a számla fiktív. Az alperes meg sem kísérelte annak megállapítását, hogy ki volt a számla készítője - hiszen az kézírással készült -, nincs adat arra vonatkozóan, hogy a számlakibocsátó könyvelését ilyen szempont szerint megvizsgálta volna. A bélyegzőlenyomat tekintetében szintén nem képezte a vizsgálat tárgyát az, hogy a számlán szereplő lenyomat a számlakibocsátó könyvelésében bármely bizonylaton fellelhető-e. E körben az adóhatóság a B. és Társa Kft. jelenlegi ügyvezető igazgatójának állítását fogadta el valósnak, mellőzve esetleg az adózó javára szolgáló további körülmények feltárását.
Az F. Rt. vonatkozásában a rendelkezésre álló egyetlen bizonyíték a felperes adóügyében semmilyen bizonyító erővel nem bír, mert S. László jelenlegi vezérigazgatót nem a felperes vizsgálata miatt hallgatták meg, más adózó vonatkozásában tett nyilatkozatot, miszerint a jövedéki engedély száma 1996 májusától megváltozott. Az adóhatóság ezt az információt vetítette ki a felperes számláira is, és állapította meg közvetett módon azt, hogy a számlák nem az F. Rt.-tői származnak. Ebben az esetben a számlakibocsátó képviselője még arra nézve sem tett nyilatkozatot, hogy a felperessel üzleti kapcsolatban állt-e, és az rt.-nél célvizsgálat sem került lefolytatásra a tekintetben, hogy könyveiben a vitatott sorszámú számlák fellelhetők-e. A felperes ebben az esetben is bizonyította, hogy a jövedéki engedélyszám-változásról a leggondosabb magatartás mellett sem szerezhetett tudomást, mert a hatályos Cégközlöny adatai szerint mind a mai napig a számlákon feltüntetett jövedéki engedélyszám szerepel.
A bíróság a fenti indokok alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes határozataiban foglalt tényállások teljes körűen nem bizonyítottak, ezért a jogszabálysértő határozatokat hatályon kívül helyezte új eljárás elrendelése mellett.
A megismételt eljárásban figyelemmel kell lenni a számlakibocsátóknál indult esetleges adóvizsgálatok eredményeire is, mert a felperes és a számlakibocsátók vonatkozásában ellentétes döntések nem hozhatók.
(Gyulai Városi Bíróság 7.P.21.569/1997. sz.)