adozona.hu
AVI 1998.10.103
AVI 1998.10.103
Jogszerűtlen az áfa-visszaigénylés, ha az áfa befizetése nem történt meg [1992. évi LXXIV. tv 32. § a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994. május hónapjára vonatkozóan adóellenőrzést végzett általános forgalmi adó adónemben. Az ellenőrzés eredményeként meghozott kijavított határozatával a felperest l 625 000 Ft adókülönbözet után 812 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes 1994. április 30-án üzemeltetési szerződést kötött 1994. április 30-tól 2004. december 31-ig terjedő időtartamra. Az üzembeadó a felperes részére kiszámlá...
AVI 1998.10.103 Jogszerűtlen az áfa-visszaigénylés, ha az áfa befizetése nem történt meg [1992. évi LXXIV. tv 32. § a) pont].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994. május hónapjára vonatkozóan adóellenőrzést végzett általános forgalmi adó adónemben. Az ellenőrzés eredményeként meghozott kijavított határozatával a felperest l 625 000 Ft adókülönbözet után 812 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes 1994. április 30-án üzemeltetési szerződést kötött 1994. április 30-tól 2004. december 31-ig terjedő időtartamra. Az üzembeadó a felperes részére kiszámlázott 1994. május 12-én 6 500 000 Ft üzemeltetési díjat, valamint ehhez kapcsolódóan 25%-os általános forgalmi adót azzal, hogy fizetési határidőként 1994. július 30-a került meghatározásra. A számla l 625 000 Ft-os általános forgalmi adóját a felperes 1994. májusi bevallásában visszaigényelte. Az elsőfokú adóhatóság szerint azonban a felperes gazdasági tevékenységet nem végzett, így a számlán feltüntetett adóalap utáni általános forgalmi adó visszaigénylését az adóhatóság jogosulatlannak minősítette.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1995. február 1. napján kel határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes által az alperesi határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetet elutasította, megállapítva, hogy a tevékenység gyakorlásához szükséges engedély nem volt a felperes birtokában, ugyanakkor részéről pénzügyi teljesítés nem történt, az ehhez szükséges anyagi fedezettel sem rendelkezett. Mivel a felperes tényleges gazdasági tevékenységet bizonyítani nem tudott, így a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli kastélyhoz kapcsolódó szerződés alapján a felperes az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget megelőzően kívánt adólevonási jogot gyakorolni, holott közte és a bérbeadó között létrejött szerződés színlelt volt. A szerződéskötő felek valódi akarata az adólevonási jog gyakorlására irányult, tényleges adófizetés nélkül. Az elsőfokú bíróság szerint a felperes az adólevonási jog gyakorlására - figyelemmel az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 32. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, valamint a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdésében írtakra - nem volt jogosult, az alperes jogszerűen eljárva hagyta helyben a felperest marasztaló elsőfokú közigazgatási határozatot.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - hagyta helyben, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel kiemelve, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylésének csak tartalmilag hiteles számla alapján van helye. A perbeli szerződésnek azonban gazdasági eredménye nem volt, ennek hiányában a felperes adó-visszaigénylése - a visszaigénylés alapjául szolgáló számla hiányosságából fakadó indokok alapján is - jogszerűtlen volt.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatala iránt. Ismételten kifejtett álláspontja szerint a jogosulatlanságnak a visszaigénylési kérelem, illetve bevallás benyújtásakor kell fennállnia, így az üzemeltetési díj befizetésének elmaradása nem biztosít lehetőséget arra, hogy a szerződést a bíróság, illetve az adóhatóság színleltnek minősítse. Nyomatékosan hivatkozott arra, hogy a társaság tagjaival szemben indult büntetőeljárás miatt maradt el a szerződésben foglalt gazdasági tevékenység megkezdése. Az alperesi határozatok megalapozatlanok, idő előttiek és törvénysértőek voltak, mert - álláspontja szerint - a felperes adólevonási jogát gyakorolhatta, mivel annak törvényi feltételei a visszaigénylés benyújtásakor fennálltak, így a bírság kiszabásának az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 72. §-a alapján nem volt helye.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az áfa-törvény 32. §-ának a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az adólevonási jog tárgyi feltétele az áfa-törvény 35. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 84. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bizonylatoknak alakilag és tartalmilag is hiteleseknek, megbízhatóknak kell lenniük.
Az adóhatóság az Art. 58. §-ának (1) bekezdése szerint az ellenőrzést az adó és támogatás alapjának megállapításához szükséges iratok, bizonylatok megvizsgálásával folytatja le, és az Art. 1. §-ának (7) bekezdése szerint jogosult arra, hogy az ügyleteket valódi tartalmuk szerint minősítse.
Az áfa-törvény és a számviteli törvény ezen rendelkezései szerint tehát az áfa visszaigénylésére formai és tartalmi feltételek együttes fennforgása esetén kerülhet sor. A formai feltételek a felszámított adó összegét igazoló dokumentumra (számlára) vonatkoznak, emellett azonban vizsgálni kell a tartalmi feltételek fennálltát is, így azt, hogy valóságosan végbement-e a gazdasági esemény, amelyre az adó visszatérítését alapítják, a szolgáltatás ellenértékét (beleértve az adót is) megfizették-e, illetve a másik adóalany részéről sor kerülhetett-e az adó áthárítására.
Egymagában egy formailag szabályos számla még nem ad alapot az adólevonásra, ha a tartalmi feltételek közül bármelyik hiányzik.
A perbeli esetben az eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg és az abból levont jogi következtetések is mindenben helytállóak. A bizonyítási eljárás során értékelt bizonyítékok adataiból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes az üzemeltetési szerződésben foglalt gazdasági tevékenységet ténylegesen nem folytatta, a szerződés ellenértékét, az üzemeltetési díjat a használatba adónak nem fizette meg, a szerződésnek gazdasági eredménye nem volt. A számlán feltüntetett áfa befizetése sem történt meg, így a másik adóalany a visszaigényelt adóösszeget nem hárította át a felperesre, ekként az áfa-tv. 32. §-ának a) pontjában foglalt jogot nem érvényesíthette. Mivel a számla tartalmi feltételei adott esetben nem valósultak meg, így az adó-visszaigénylési jog jogszerű gyakorlásához alapul nem szolgálhat, a felperes adólevonási jogát nem gyakorolhatta, az adóbírság kiszabásának törvényi feltétele ugyanakkor fennállt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan törvénysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.270/1997. sz.)