adozona.hu
AVI 1998.10.102
AVI 1998.10.102
A megszűnt cég vagyonának tagok általi megszerzése értékesítésnek minősül [1989. évi XL. tv 8. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága az 1993. január 15-én kelt és az 1993. február 19-én kelt kijavító, kiegészítő határozatával a D. C. Pjt. terhére 1990. évre vonatkozóan - lefolytatott ellenőrzés eredményeképpen - 74 700 Ft személyi jövedelemadó-hiányt, 48 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt írt elő, valamint 64 000 Ft bírságot szabott ki. A másodfokon eljárt APEH hatósági főosztály megyei hatósági osztálya az 1993. március 18-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határoza...
AVI 1998.10.102 A megszűnt cég vagyonának tagok általi megszerzése értékesítésnek minősül [1989. évi XL. tv 8. § (2) bek.].
Az APEH megyei igazgatósága az 1993. január 15-én kelt és az 1993. február 19-én kelt kijavító, kiegészítő határozatával a D. C. Pjt. terhére 1990. évre vonatkozóan - lefolytatott ellenőrzés eredményeképpen - 74 700 Ft személyi jövedelemadó-hiányt, 48 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt írt elő, valamint 64 000 Ft bírságot szabott ki. A másodfokon eljárt APEH hatósági főosztály megyei hatósági osztálya az 1993. március 18-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozatok indokolása szerint az 1990. január l-jével megszűnt pjt. vagyonát a tagok - a felperesek - szerezték meg, mely után általános forgalmi adó- és személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség merült fel. A pjt. a megszűnés kapcsán bevallást nem nyújtott be.A felperesek keresetet nyújtottak be, melyben kérték az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, megállapította, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az adóhatóság jogszerűen állapított meg általános forgalmi adó- és személyi jövedelemadó-kötelezettséget.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbezéssel éltek. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Sérelmezték, hogy a pjt. jogutódlásának tényét nem fogadták el. A S. Bt. 1989. december 15-én alakult meg, átvette a pjt. árukészletét, az a tagok tulajdonába nem került át. Az adóhatósági ellenőrzés ismételt ellenőrzés volt, így az ellenőrzés az 1990. évi XCI. törvény 79. §-ának (6) bekezdésébe ütközően folyt le. Hivatkozott továbbá arra, hogy a jogutódlásból következően is az adókötelezettség keletkezésének időpontja nem 1990. január 1. napja, hanem a bt. megalakulása, 1989. december 15. napja. 1989. évre az adóhatóság azonban már folytatott le ellenőrzést, ezért ez az időszak nem lett volna vizsgálható, törvénysértően vizsgálták a pjt.-t az 1990. évre vonatkozóan. A jogerős ítélet sértette az 1987. évi V. törvény 8. §-a (1) bekezdésének c) pontját, a 2. § (3) bekezdésének d) pontját, az 1987. évi VI. törvény 2. §-át, a 38/1987. (X. 12.) MT rendelet 5. §-ának (1) bekezdését. A jogerős ítélet több pontban iratellenes megállapításokat tartalmaz. A Ptk. 568-578. §-aiba ütközően a bevitt vagyon vonatkozásában is adókötelezettséget állapítottak meg, de a bevitt vagyon a tagok tulajdonában maradt. Tévesen történt hivatkozás a 129/1989. (XII. 20.) MT rendeletre, mert az az ellenőrzéskor már nem volt hatályban.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a felperesek jogutódlásra vonatkozó állítását a rendelkezésre álló iratok nem támasztották alá. A D. C. Pjt.-t a megyei bíróság mint cégbíróság 1990. január 1. napjával törölte a névjegyzékből, mert a pjt. az 1988. évi VI. törvény szerinti kötelező átalakulás iránti kérelmét nem nyújtotta be a bírósághoz. Az S. C.-D. Kereskedés Bt. a cégiratok szerint önálló társaságként és nem jogutódként alakult meg az 1989. december 15-én kelt társasági szerződéssel. A pjt. megszűnésére 1990. január 1. napjával került sor. A megszűnés kapcsán adóbevallás-benyújtási kötelezettség terhelte a pjt.-t mind az 1990. évre hatályos 129/1989. (XII. 20.) MT rendelet végrehajtására kiadott 44/1989. (XII. 20.) PM rendelet 1. számú melléklet 2/c) pontja alapján, mind az 1991. évben hatályos 1990. évi XCI. törvény 23. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján, amikor is a pjt. a Legfelsőbb Bíróság jogerős végzéséből tudomást szerzett arról, hogy a cégbíróság a jogutódlás tényét nem állapította meg. A jogerős ítéletben a bevallás-benyújtási kötelezettség tekintetében történt említés a 129/1989. (XII. 20.) MT rendeletről, e vonatkozásban jogszabálysértés nem történt.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesek ismételt ellenőrzésre hivatkozása kapcsán megállapította, hogy az adóhatósági ellenőrzés lefolytatása idején hatályos 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 53. §-ának (4) bekezdése alapján lefolytatott, a megszűnés esetére kötelezően előírt ellenőrzés az Art. 54. §-ának (1) bekezdése értelmében nem ütközött az ismételt ellenőrzés tilalmába, sem az Art. 79. §-ának (6) bekezdésébe. A pjt. 1990. évben szűnt meg, az ellenőrzést is erre az évre vonatkozóan kellett lefolytatni.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben az adókötelezettség keletkezésének időpontját 1989. december 15. napjában jelölték meg, ezzel összefüggésben az 1990. évre hatályos anyagi jogszabályok törvénysértő alkalmazására hivatkoztak. A fentiekben kifejtettek szerint a felperesek állításával szemben az adókötelezettség keletkezésének napja a pjt. megszűnésének napja, azaz 1990. január 1. az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény (a továbbiakban: áfa-tv.) 20. §-a (1) bekezdésének c) pontja és a 8. § (2) bekezdésének e) pontja, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1989. évi XLV. törvény (a továbbiakban: szja. tv.) 18. §-a, 43. §-ának (2) bekezdése, 33. §-ának (1) bekezdése alapján. A felperesek által hivatkozott, a korábbi évre, azaz az 1989-es évre hatályos jogszabályok nem alkalmazhatók, így az ekkor hatályos 1987. évi V. törvény és az 1987. évi VI. törvény, valamint végrehajtási rendelete megsértését a Legfelsőbb Bíróság nem állapíthatta meg.
Az áfa-tv. 8. §-a (2) bekezdésének e) pontja értelmében a megszűnt pjt. vagyonának tagok általi megszerzése értékesítésnek minősült, amely adófizetési kötelezettséget keletkeztetett. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben sérelmezték, hogy a bevitt vagyon erejéig törvénysértően történt az adófizetési kötelezettség megállapítása. A bevitt vagyon tekintetében a pjt. nem szerzett tulajdont. A Legfelsőbb Bíróság megállapította - egyezően az eljárt bíróságokkal és a kirendelt igazságügyi szakértővel -, hogy a pjt. könyvelési dokumentumai mindösszesen 100 000 Ft vagyoni hozzájárulást mutattak ki, melynek figyelembevételére sor került, ezen összeggel az adóhatóság csökkentette a felosztható vagyon mértékét. Ezen összegen túlmenően egyéb vagyoni hozzájárulás elszámolására nincs törvényes lehetőség, mert azt a pjt. könyveiben nem tartotta nyilván. A Ptk. 568-578. §-ait a jogerős ítélet nem sértette meg.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság a jogerős ítélete törvényes döntést tartalmazott, ezért a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.589/1997. sz.)