adozona.hu
AVI 1998.10.97
AVI 1998.10.97
Az adóhatóság önkényesen nem hagyhatja figyelmen kívül a jogalkotó által feállított vélelmet [1991. évi XC. tv 23 § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága az 1994-1996-os évekre vonatkozóan adóellenőrzést végzett, melynek során megállapításra került, hogy a felperes 1995. október 29-én kiállított vételi jegy szerint l db áramfejlesztőt adott el a Cs. Kft-nek, melyből 380 000 Ft jövedelme származott.
A felperes 1997. január 27-én tanúkénti meghallgatásakor úgy nyilatkozott, hogy elhunyt nagybátyjától kapta a benzinmotoros meghajtású áramfejlesztőt, melyért semmit sem kellett fizetnie, és az állagmegőrzésen kívül karb...
AVI 1998.10.97 Az adóhatóság önkényesen nem hagyhatja figyelmen kívül a jogalkotó által feállított vélelmet [1991. évi XC. tv 23 § (3) bek.].
Az APEH megyei igazgatósága az 1994-1996-os évekre vonatkozóan adóellenőrzést végzett, melynek során megállapításra került, hogy a felperes 1995. október 29-én kiállított vételi jegy szerint l db áramfejlesztőt adott el a Cs. Kft-nek, melyből 380 000 Ft jövedelme származott.A felperes 1997. január 27-én tanúkénti meghallgatásakor úgy nyilatkozott, hogy elhunyt nagybátyjától kapta a benzinmotoros meghajtású áramfejlesztőt, melyért semmit sem kellett fizetnie, és az állagmegőrzésen kívül karbantartási, javítási, felújítási munkát nem végzett. Ezt a tényt 1997. március 17-én felvett jegyzőkönyvben is megerősítette, mely alapján a revízió az áramfejlesztő beszerzéskori forgalmi értékét 0 Ft-ban határozta meg.
Az ellenőrzési jegyzőkönyvben foglalt tényállás alapján az elsőfokú adóhatóság az 1997. május 28. napján kelt határozatában az 1995-ös évre a felperes terhére 31 300 Ft adóhiányt írt elő, mely után 15 600 Ft adóbírság és 18 460 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán az alperes mint másodfokú adóhatóság az 1998. február 13-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozat indokolása szerint a felperes saját maga is úgy nyilatkozott, hogy az áramfejlesztőhöz ellenérték nélkül jutott hozzá, ezért az elsőfokú adóhatóság helyesen állapította meg, hogy az értékesített eszköz megszerzése idején a képviselet-forgalmi érték 0.
A felperes csak a jegyzőkönyvi megállapítást követően hivatkozott arra, hogy munkavégzés ellenében jutott az áramfejlesztőhöz, emiatt nem lehet elfogadni valós ténynek utólagos hivatkozását. Az alperes szerint az észrevételben a felperes nem hivatkozott olyan új tényre, körülményre, amely a jegyzőkönyvi megállapításokat befolyásolná, ezért annak figyelmen kívül hagyása az elsőfokú eljárásban nem minősül olyan súlyos eljárási hibának, amely indokolná a határozat hatályon kívül helyezését.
A felperes ezt követően nyújtotta be keresetét a bírósághoz, melyben kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes perköltség megfizetésére kötelezését. Álláspontja szerint nincs ellentmondás az adóigazgatási eljárásban tett nyilatkozatai között, hiszen soha nem tagadta, hogy a gépért pénzt nem adott, de azt sem állította, hogy ajándékba adták az áramfejlesztőt.
Előadta, hogy a tanúként, illetve jegyzőkönyvi meghallgatása során szükségtelennek tartotta a családi dolgok említését, ezt követően pedig hiába ajánlotta fel, hogy állításait bizonyítani tudja, az adóhatóság azt indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta.
A felperes szerint esetében az Szja. tv 23. §-ának (3) bekezdése alkalmazható, mivel az értékesített eszköz megszerzése idején képviselt forgalmi érték a vizsgálatkor már nem volt megállapítható az eltelt hosszú idő következtében, illetve dokumentum hiányában.
Hivatkozott továbbá arra, hogy a beszerzési érték nem azonos a beszerzési árral, tehát ha valaki ellenérték nélkül jut tulajdonhoz, ebben az esetben sem 0 a szerzési érték, hiszen az ingó dolog valamilyen értékkel ajándékozás esetén is bír.
Az alperes az ellenkérelmében a határozat megállapításait változatlanul fenntartotta és kérte a kereset elutasítását, a felperes perköltségben való marasztalását.
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. tv (a továbbiakban: Szja. tv) 22. §-ának (1) bekezdése szerint az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából, valamint az ingó dolog nem üzletszerű értékesítéséből származó bevételnek a (2) és (4) bekezdés szerint számított részét kell jövedelemnek tekinteni.
A felhívott szakasz (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy "a bevételből le kell vonni az ingatlannak, a vagyoni értékű jognak és az ingó dolognak a megszerzése idején képviselt forgalmi értékét, a szerzéssel és az átruházással kapcsolatban felmerült költségeket, valamint az értéknövelő beruházásra fordított kiadásokat, amennyiben azokat költségként a magánszemély nem számolta el.
Az Szja. tv 23. §-ának (2) bekezdése alapján: "Az ingó dolog szerzéskori forgalmi értéke a rendelkezésre álló dokumentumok (szerződés, számla, nyugta, elismervény stb.) szerinti érték."
A 23. § (3) bekezdése pedig kimondja: "Ha az ingó dolognak, az ingatlannak, illetve a vagyoni értékű jognak a szerzés idején képviselt forgalmi értéke nem állapítható meg, akkor az átruházáskori forgalmi érték 25%-át kell jövedelemnek tekinteni."
Az alperesi határozatban a felperes nyilatkozata, mint egyetlen bizonyíték alapján került megállapításra az értékesített áramfejlesztő szerzéskori forgalmi értéke. A bíróság a felülvizsgálat során a felperes nyilatkozatait vizsgálta a vonatkozásban, hogy ez alapján a határozatban foglalt tényállás megalapozottnak és bizonyítottnak tekinthető-e.
A felperest az elsőfokú adóhatóság tanúként hallgatta meg 1997. január 27. napján, amikor a szerzés körülményeire nem kellett nyilatkoznia, a hatóság kérdése arra irányult, hogy a felperes sajátjának ismeri-e el a Cs. Kft. felé értékesített áramfejlesztőt, illetve az évek során a gépen eszközölt értéket növelő javítási, felújítási munkát.
1997. február 27-én adóvizsgálat indult a felperesnél, és ennek keretében hallgatták meg 1997. március 14-én, amikor az 1997. január 27-i tanúvallomását fenntartotta és előadta, hogy megszerzésekor az áramfejlesztőért vételárat nem kellett fizetnie.
Az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv kézhezvételét követően írásban benyújtott észrevételében a felperes előadta, hogy készpénzt fizetni a gépért valóban nem kellett, de nem teljesen ingyen kapta az áramfejlesztőt, hanem a nagybátyjának végzett munka fejében.
A felperes ezt az állítását a peres eljárás során is fenntartotta, azonban az állítás bizonyítása az eltelt hosszú idő és az eredeti tulajdonos elhalálozása következtében és az ügylet családi jellegére is figyelemmel valószínűleg eredménytelen lett volna.
A bíróság álláspontja szerint a felperes nyilatkozata ellentmondást nem tartalmaz a tekintetben, hogy készpénz fizetése nélkül jutott az áramfejlesztőhöz, azonban a rendelkezésre álló adatok ismeretében kétséget kizáró módon azt sem lehetett megállapítani, hogy ajándékozás történt, ezért a továbbértékesített eszköz beszerzéskori forgalmi értéke 0 lenne.
A bíróság megállapítása szerint az Szja. tv 23. §-ának (3) bekezdése éppen arról rendelkezik, hogy abban az esetben, ha az ingó dolog megszerzéséről dokumentumok nem állnak rendelkezésre és egyéb módon sem határozható meg pontosan a szerzéskori forgalmi érték, akkor a jogalkotó egy vélelmet állít fel, miszerint a bevétel 25%-át kell jövedelemnek tekinteni.
Az alperes tehát jogszabálysértően járt el, amikor határozatában nem a felhívott jogszabályhelyet alkalmazta, hanem az Szja. tv 22. §-ának (1) és (2) bekezdéseit, mivel az adóhatóság bizonyítani nem tudta, hogy az áramfejlesztő gép szerzéskori forgalmi értéke valóban 0 lenne. Abban az esetben, ha az adóhatóság a bevallás bármely adatát kétségbe vonja, úgy az Art. 51. §-ának (7) bekezdése alapján bizonyítási kötelezettség terheli, melynek során az adózó javára szolgáló körülményeket is köteles feltárni.
Az alperes határozatában rögzített tényállást ilyen módon nem támasztotta alá, ezért határozata megalapozatlan.
(Gyulai Városi Bíróság, 7.P.20.597/1998. sz.)