adozona.hu
AVI 1998.9.93
AVI 1998.9.93
A vámáru osztályozásánál elsődlegesen a vámtarifaszámok szövegei, valamint az áruosztályok és árucsoportok vonatkozó megjegyzései az irányadóak. Ha ezek megfelelő eligazítást nem adnak, további szempontként kell figyelembe venni az árut legpontosabban és legrészletesebben meghatározó vámtarifaszámot, melyet előnyben kell részesíteni azokkal a vámtarifaszámokkal szemben, amelyek általánosabb meghatározást tartalmaznak. További különös, az általánossal szemben alkalmazandó szabály az áruk keveréke esetén, mis
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
1996. április 10-én a vámhivatal az árunyilatkozatok alapján összesen 99 450 kg "fehér kenyér keverék" elnevezésű árukiviteli ellenőrzést végzett a felperes által benyújtott egységes vámáru-nyilatkozat alapján a módosított 1995. évi C. tv (a továbbiakban: Vt.) 84. §-a alapján.
A benyújtott vámáru-nyilatkozatok szerint a felperes a kiszállított árut a 64/1995. (XI. 24.) IkM-PM rendelettel kihirdetett Kereskedelmi Vámtarifa 1901.20-00-00 vámtarifaszám alá osztályozta, mint kenyér készítéséhez ...
AVI 1998.9.93 A vámáru osztályozásánál elsődlegesen a vámtarifaszámok szövegei, valamint az áruosztályok és árucsoportok vonatkozó megjegyzései az irányadóak. Ha ezek megfelelő eligazítást nem adnak, további szempontként kell figyelembe venni az árut legpontosabban és legrészletesebben meghatározó vámtarifaszámot, melyet előnyben kell részesíteni azokkal a vámtarifaszámokkal szemben, amelyek általánosabb meghatározást tartalmaznak. További különös, az általánossal szemben alkalmazandó szabály az áruk keveréke esetén, miszerint ilyen esetben az összetett árut az áru lényeges jellemzőjét adó alapanyag, illetőleg alkotórész szerint kell osztályozni [64/1995. (XI. 24.) IkM-PM sz. együttes rendelet, 23/1990. (XII. 3.) PM rendelet].
1996. április 10-én a vámhivatal az árunyilatkozatok alapján összesen 99 450 kg "fehér kenyér keverék" elnevezésű árukiviteli ellenőrzést végzett a felperes által benyújtott egységes vámáru-nyilatkozat alapján a módosított 1995. évi C. tv (a továbbiakban: Vt.) 84. §-a alapján.A benyújtott vámáru-nyilatkozatok szerint a felperes a kiszállított árut a 64/1995. (XI. 24.) IkM-PM rendelettel kihirdetett Kereskedelmi Vámtarifa 1901.20-00-00 vámtarifaszám alá osztályozta, mint kenyér készítéséhez lisztből előállított élelmiszer-készítményt.
Az 1996. május 24-én kiállított egységes vámáru-nyilatkozat alapján a felperes részére a vámhivatal árunyilatkozatok alapján 25 000 kg "fehér kenyér keverék" elnevezésű árukiviteli ellenőrzését végezte el ugyanazon jogszabályhely alapján.
1996. május 29-én a vámhivatal árunyilatkozatok alapján összesen 209 767 kg"ehér kenyér keverék" elnevezésű árukiviteli ellenőrzését végezte el a felperes részére a fent megjelölt jogszabályhely alapján.
Mindhárom esetben a felperes a fent megjelölt vámtarifaszám alá osztályozta a terméket, mint kenyér készítéséhez lisztből előállított élelmiszer-készítményt.
A vámhivatal a kiviteli ellenőrzést a benyújtott okmányoknak megfelelően elvégezte valamennyi árunyilatkozat esetében, a vámvizsgálat alkalmával a vámáruból - a Vt. 46. §-ának (9) bekezdésében foglaltak szerint - mintát vett és azt megvizsgálás céljából megküldte a Vám- és Pénzügyőri Iskola Vámlaboratóriumának.
Az exporttermékek megvizsgálása után a vámlaboratórium olyan szakvéleményt adott ki, hogy az árunyilatkozatok szerint kiszállított áru közönséges búzából készült búzaliszt, amely a Kereskedelmi vámtarifa 1101.00-15-00 alá tartozik.
Emiatt az elsőfokú vámhatóság a határozatait módosította ez utóbb megjelölt vámtarifaszám feltüntetésével, megállapításával.
Az elsőfokú határozatok számait a rendelkező rész tartalmazza.
Valamennyi elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezett, azonban az alperes a fent rögzített számú határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperes keresettel élt mindhárom másodfokú határozat ellen, kérte azok hatályon kívül helyezését, az ügyek egyesítését, amelyet a bíróság elrendelt.
A felperes úgy nyilatkozott, hogy az alperesi határozatok jogszabálysértőek, a vámlaboratórium vizsgálatának eredményét nem közölte a felperessel, így azt nem ismeri; ez pedig lényeges eljárási szabálysértés.
Kifogásolta a felperes a mintavétel tényét, azt, hogy amennyiben a vámhivatal nem igazolja a mintavételt, mivel a vámáru-nyilatkozatra a vámkezelést kérő nem jegyezte fel, akkor hogyan bizonyítja, hogy történt-e mintavétel a perben szereplő szállítmányokból és milyen mennyiségű, mikor történt.
A felperes szerint a vámhatóság nem tett eleget indokolási kötelezettségének és nem vette figyelembe a fellebbezésben előadottakat, nem tért ki döntésében arra, hogy a vámlaboratórium milyen vizsgálati módszerekkel végezte el a vizsgálatokat, milyen alkotórészeket mutatott ki.
Az alperes mindhárom keresetre benyújtott ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Azt állította, hogy nem helytálló a felperes hivatkozása a minta azonosíthatóságának megkérdőjelezésekor, hiszen a felperesnek tudomása van arról, hogy mely szállítmányból, milyen mennyiségű mintavételre került sor, hiszen azt a felperesnek kellett elvégeznie és körültekintően, pontosan végrehajtani, a Vt. 54. §-ának (3) bekezdése alapján a vámkezelést kérő az árunyilatkozatban a valóságnak megfelelő adatokat köteles feltüntetni.
A mintavétel tényét a vámhivatalnál a felperesnél maradó minta bizonyítja, amely megegyezik a vámlaboratóriumban bevizsgált mintával.
A mintavétel törvényes eljárásának bizonyítására utalt azzal, hogy becsatolta azt az 1996. szeptember 24-én kelt jegyzőkönyvet, amely szerint a megyei rendőr-főkapitányság részére átadták a mintát, mert a perbeli szállítmány vonatkozásában engedély nélküli külkereskedelmi tevékenység bűntette miatt büntetőeljárás van folyamatban. Ilyen körülmények között nem lehet aggályos a mintavételi eljárás megtörténte, törvényes volta.
Nem fogadta el az alperes azt az érvelést sem, amely szerint a vámhivatal elzárta a felperest a jogorvoslati lehetőségtől, módja volt a szakvéleményt is megismerni és azt csatolta a peres iratokhoz.
Az elsőfokú bíróság állásfoglalása szerint a felperes keresetei alaposak.
Az alperesi hatóság alkalmazottai azt állították, hogy minden esetben mintavételi jegyzőkönyvet készítettek a minta vételekor, és abból egy példányt a vámkezeltető, tehát a felperes is megkapott. A vámáruból vett mintát pedig műanyag zacskóba tették, elzárták.
A felperes vámügyintézését végző tanú pedig azt adta elő, hogy a vámudvarban a helyszínen kérték fel mintavételre, ilyenkor reklámszatyrokat kapott és megbontotta a kiszállításra váró zsákokat, amelyekből mintát vett. Egy szállítmány esetén két vagy három mintát kellett venni, nem kérte, hogy a mintából kapjon. Olyan esetről is szólt, amikor ő vitte a mintát a cégnél arra a célra rendszeresített zsákból és nem a szállítmányból vette ki.
A felperes szakértői bizonyítás elrendelését kért annak ellenére, hogy a vámlaboratórium már végzett ellenőrzést, illetve a Debreceni Agrártudományi Egyetem is.
A bíróság végzése alapján az Sz. Gabonafeldolgozó és Forgalmazó Rt. készítette el a vizsgálatot, amelynek összegző megállapításából rögzíthető, hogy a vizsgált minták lisztkeverékek voltak.
A szakértő megállapította, hogy a mintákkal azonos lisztekben rozsliszt, minimális mennyiségből árpából származó őrlemény, továbbá üledékben általa nem azonosított egyéb anyag is megtalálható volt, azaz olyan anyagokat is tartalmazott, amelyeket a közönséges búzából származó liszt nem tartalmazhat.
A bíróság a peres felek képviselőinek a szakértői véleményt is megküldte, arra tőlük írásbeli észrevétel nem érkezett.
A felperesi képviselő a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a szakvéleményt elfogadja és ennek alapján az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kéri és költsége megállapítását.
Egyidejűleg bejelentette, hogy a felperes ellen folyamatban volt büntetőeljárás - bűncselekmény hiányában - megszűnt.
Az alperes a szakértői véleményre nem nyilatkozott, az utolsó tárgyaláson nem képviseltette magát.
A beszerzett szakvélemény alapján a bíróság azt állapíthatta meg, hogy az alperesi állítással szemben nem búzalisztről volt szó a felperesi szállítások alkalmával, hanem lisztkeverékről, ennek megfelelően alkalmazta a felperes a vámtarifaszámot.
Így tehát az alperesi határozatok megalapozatlanok és mint ilyen, törvénysértőek.
Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a Pp. 339. §-ának (1) bekezdésében írtak alkalmazásával a rendelkező rész szerint határozott.
Új eljárás lefolytatására nincs szükség, de lehetőség sincs; tekintettel arra, hogy a vámáru kiszállítása már régen megtörtént, további minta nem áll rendelkezésre.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, mellőzte az elsőfokú közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az indokolás rámutat, hogy a perbeli iratok tanúsága szerint az alperes jogerős határozataiban a felperes által 1996-ban Romániába kiszállított "fehér kenyér keverék" elnevezésű árukra vonatkozóan a felperes által kiállított vámáru-nyilatkozatokban megjelölt 19-es árucsoportnak megfelelő 1901200000 vámtarifaszámot valamennyi esetben 1101001500 vámtarifaszámra változtatta, megállapítva, hogy a kiszállított termék a Vám- és Pénzügyőri Iskola Vámlaboratóriuma által elvégzett vizsgálatok szerint nem élelmiszer-ipari készítménynek, hanem búzalisztnek minősül.
A perben eldöntendő kérdés tehát az volt, hogy helytállóan történt-e a termék más vámtarifaszám alá átsorolása.
Az elsőfokú bíróság ítéletében új eljárásra kötelezés nélkül az elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte az alperes keresettel támadott határozatait megállapítva, hogy az elsőfokú eljárásban kirendelt élelmiszer-ipari szakértő véleménye szerint a termék nem búzaliszt, hanem lisztkeverék volt. Az elsőfokú ítélet indokolásából kitűnően tehát a felperes helyesen jelölte meg a termékre vonatkozóan a vámáru-nyilatkozatokban az élelmiszer-ipari termékeket magában foglaló 19-es árucsoportnak megfelelő vámtarifaszámot.
A megyei bíróság azonban a lefolytatott bizonyítási eljárás adatait figyelembe véve nem osztja az elsőfokú bíróság álláspontját.
A többször módosított 64/1995. (XI. 24.) IkM-PM számú együttes rendelettel kihirdetett kereskedelmi vátarifa a II-es áruosztályába és azon belül a 11-es árucsoportba a malomipari termékeket, míg a IV-es áruosztályba és azon belül a 19-es árucsoportba a gabonaliszt, keményítő, vagy tej felhasználásával készült élelmiszer-ipari termékeket sorolta.
A vámtarifa magyarázatát tartalmazó, ugyancsak többször módosított 23/1990. (XII. 3.) PM rendeletnek az általános szabályai szerint az áruk osztályozásakor elsődleges szempont valóban a vámtarifaszámok szövege, valamint az áruosztályok és árucsoportok vonatkozó megjegyzéseiben foglalt iránymutatás.
Abban az esetben azonban, ha ezek megfelelő eligazítást nem adnak - így különösen, mint a perbeli esetben, az áruk keverékéből és különböző alapanyagokból álló összetett áruk osztályozása esetén - további szempontként kell figyelembe venni az árut legpontosabban és legrészletesebben meghatározó vámtarifaszámot, amelyet előnyben kell részesíteni azokkal a vámtarifaszámokkal szemben, amelyek általánosabb meghatározást tartalmaznak. További különös, az általánossal szemben alkalmazandó szabály az áruk keveréke esetén a 3/B számú előírás, amelynek értelmében ilyen esetekben az áru lényeges jellemzőjét adó alapanyag, illetőleg alkotórész szerint kell osztályozni az áruk keverékét, illetőleg a különböző alapanyagból álló összetett árukat.
E szabályok szem előtt tartásával az elsőfokú eljárásban kirendelt élelmiszer-ipari szakértői vélemény alapján megállapítható, hogy a felperes által kiszállított áru alapvetően búzaliszt és rozsliszt keveréke volt, kisebb mennyiségű árpaőrleménnyel keverve, tartalmazott továbbá az anyag további nem azonosítható, búzalisztre nem jellemző idegen anyagokat is jelentéktelen mennyiségben.
A búzaliszt és a rozsliszt mennyiségi arányának megállapítására a szakértő által elvégzett vizsgálati módszer nem volt alkalmas, azonban a szakértő szerint a 10%-ot meghaladó rozsot tartalmazó malmi búza-rozs keveréket, illetőleg a hasonló arányú búza- és rozsliszt keveréket a gyakorlatban kétszeres lisztnek nevezik. A szakvélemény egyértelmű megállapítást tartalmazott a tekintetben, hogy a vizsgált minták mindenképpen lisztkeverékek voltak.
A vizsgálati módszer hiányosságai nyilvánvalóan nem róhatok a felperes terhére.
Ezt figyelembe véve, valamint arra tekintettel, hogy az alperes a keverési arányt maga is a felperes által kiállított minőségi bizonyítványban foglaltak szerint fogadta el, megállapítható, hogy az anyagban a rozsliszt aránya 16% volt, ennélfogva az anyag a szakértői véleményben foglalt értékhatárt meghaladó rozsliszttartalomra tekintettel "kétszeres lisztnek" tekintendő.
A kétszeres liszt vámtarifaszáma pedig helyesen 1101009000.
Ugyanakkor a szakértői vélemény az elsőfokú ítéletben megállapítottakkal ellentétben azt nem támasztotta alá, hogy a keverék a magasabb feldolgozási fokot jelentő élelmiszer-ipari termékeket, illetve készítményeket magában foglaló 19-es árucsoportba lenne besorolható.
A kifejtett indokokra tekintettel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatva az alperest a határozatok hatályon kívül helyezése mellett új eljárásra kötelezte. Mellőzte továbbá az elsőfokú közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, mert az alperes az új eljárásra kötelezés folytán az 1981. évi I. törvény 66. §-ának (2) bekezdése szerint korrigálhatja az elsőfokú határozatok anyagi jogi törvénysértését.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.20.663/1998. sz.)