adozona.hu
AVI 1998.9.92
AVI 1998.9.92
A számlát a gazdasági esemény megtörténtének időpontjában kell kiállítani [1991. évi XVIII. tv 84. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1993. június 19-től 1993. szeptember 25-ig terjedő időszakra vonatkozóan adóellenőrzést tartott a felperesnél, amelynek következtében az elsőfokú adóhatóság 169 000 Ft adóhiányt állapított meg a felperes terhére és 158 552 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú adóhatósági határozat ellen, amelynek következtében a másodfokon eljárt adóhatóság határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperest 169 000...
AVI 1998.9.92 A számlát a gazdasági esemény megtörténtének időpontjában kell kiállítani [1991. évi XVIII. tv 84. § (2) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság 1993. június 19-től 1993. szeptember 25-ig terjedő időszakra vonatkozóan adóellenőrzést tartott a felperesnél, amelynek következtében az elsőfokú adóhatóság 169 000 Ft adóhiányt állapított meg a felperes terhére és 158 552 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú adóhatósági határozat ellen, amelynek következtében a másodfokon eljárt adóhatóság határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperest 169 000 általános forgalmi adó, továbbá 160 252 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.A felperes keresetet nyújtott be a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt a városi bírósághoz, az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak, ezért azt elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az 1993. évben vásárolt két pénztárgép után a felperes kedvezmény igénybevételére nem volt jogosult. A 6/1993. (II. 9.) PM rendelet 16. §-ának (1) bekezdése szerint az adókedvezményt az APEH által engedélyezett forgalmazó jogosult igénybe venni, az első alkalommal a felhasználónak értékesített pénztárgép után. A felperes azonban nem az általa forgalmazott, hanem az általa vásárolt pénztárgép után 169 000 Ft összegű adó-visszaigényléssel élt, amelyre a jogi szabályozás a felperest nem tette jogosulttá. A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését nem találta alaposnak, az elsőfokú bíróság ítéletét a pontosan megállapított tényállás és az abból levont megfelelő jogi következtetés alapján helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen és kérte annak megváltoztatását, az alperes perköltségben való marasztalását. A felülvizsgálati kérelemben előadottak szerint a jogerős ítélet és az annak alapját képező elsőfokú bírósági ítélet sérti a 6/1993. (II. 9.) PM rendelet 2. §-ának (1) bekezdését, 16. §-át, 21. §-ának (2) bekezdését, valamint az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv.) 77. §-ának (1) bekezdését is. A felperes álláspontja szerint az adóhatóság eljárása ütközik a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott jóhiszeműség és tisztesség követelményeivel, megsérti a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében foglalt alapelvet, amely szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat, valamint megvalósítja a Ptk. 5. §-ának (1) bekezdése szerinti joggal való visszaélést is.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem a keresetben és a fellebbezésben felhozott jogi indokokon alapszik.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság a felperes kereseti kérelmére, illetőleg fellebbezésére megfelelő és jogilag mindenben alátámasztott indokolást fejtett ki.
A felperes által visszaigényelt áfa jogosságának vizsgálata során az adóhatóság elsődlegesen azt állapította meg, hogy a felperes által benyújtott számla nem felelt meg a számvitelről szóló módosított 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdésében foglalt hitelesség követelményének.
A fenti törvényhely szerint a számviteli bizonylatot, így a számlát is a gazdasági esemény megtörténtének időpontjában kell kiállítani. A felperes esetében a pénztárgép tényleges szállítása és a felperes adó-visszaigénylésnek alapját képező számla kibocsátása ténylegesen elvált egymástól, így a számla nem volt hiteles.
A felperes tehát a felülvizsgálati kérelemben kifejtettekkel szemben az 1993-ban megvásárolt két pénztárgép után az adókedvezmény igénybevételére azért nem volt jogosult, mert nem rendelkezett az áfa-törvény előírásainak megfelelő és a számviteli törvény követelményeit kielégítő számlával.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján az érdemben helyes jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv..111.27.157/1997. sz.)