adozona.hu
AVI 1998.9.88
AVI 1998.9.88
Az 1993. február 15-ét követően vásárolt pénztárgépek vonatkozásában az áfa-visszaigénylésre nem a pénztárgépet megszerző adóalany, hanem a forgalmazó jogosult [6/1993. (II.9.) PM r. 16. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél - áfa adónemben - adóvizsgálatot végzett 1993. június l-jétől 1993. június 30-ig terjedő időszak tekintetében. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a felperes 1993. június hónapra áfa-bevallásában 94 000 Ft-ot igényelt vissza, mely összeg pénztárgép árának visszatérítését célozta. A pénztárgép ellenértékét a felperes 1993. június 28-án 19 000 Ft-ot, majd december 30-án 75 000 Ft-ot fizetett ki, ugyanakkor részére a számla kiállítása 1993. június 28-...
Az elsőfokú adóhatóság határozatalával általános forgalmi adó jogtalan visszaigénylése miatt 75 000 Ft adóhiányt és 73 479 Ft késedelmi pótlékot állapított meg a felperes terhére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatát megváltoztatta és a felperes terhére további 19 000 Ft áfa-különbözetet, valamint 18 597 Ft. késedelmi pótlékot írt elő, megállapítva, hogy a felperes részéről az általános forgalmi adó visszaigénylésének jogszabályi feltétele nem állt fenn, mert a pénztárgép tényleges szállítására 1993. június 30-a után került sor, így a felperes részére a forgalmazó által kiállított számla nem felel meg a számvitelről szóló módosított 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdésében foglalt hitelesség követelményének. Mivel az áru átadása és a teljes ellenérték kifizetésére adott esetben 1993. június 30-a után került sor, a felperes az APEH adóügyi főosztályának állásfoglalásában írtakra figyelemmel a kedvezmény igénybevételére az 1989. évi XL. törvény 72. §-a, valamint a 36/1990. (XII. 28.) PM rendelet alapján nem jogosult.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való hatályon kívül helyezését kérte, előadva, hogy az 1993-as adóév első felében az adózók úgy igényelhették vissza a pénztárgép vételárát, hogy erről törvény nem rendelkezett, mert az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvényt az 1992. évi LXXIV. törvény 1992. december 31. napjával hatályon kívül helyezte, de a törvény végrehajtásáról szóló, az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazását szabályozó 6/1993. (II. 9.) PM rendelet 1993. február 15-ig volt hatályban, amikor is azt a 36/1990.(XII. 28.) PM rendelet hatályon kívül helyezte. Kifogásolta a felperes, hogy az alperes egy állásfoglalásra hivatkozva állapított meg terhére adófizetési kötelezettséget, holott - álláspontja szerint - az átmeneti időszakban annak a törvénynek a rendelkezéseit kellett volna vele szemben alkalmazni, amely ezt a kérdést szabályozta. Állította azt is, hogy igénylését megfelelően kiállított szabályszerű számlával igazolta, mert esetében a pénztárgép megrendelése, illetve annak visszaigazolása minősül olyan gazdasági intézkedésnek, mint amelynek időpontjában a számviteli bizonylatot - az 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (3) bekezdése szerint - ki kellett állítani.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, továbbra is hivatkozva arra, hogy a felperesi számla kiállításának időpontjában fiktív volt, mert meg nem történt gazdasági eseményről állították ki, mivel a pénztárgépnek a felperes részére való leszállítása 1994. január 6-án történt meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 6/1993. (II. 9.) PM rendelet 16. §-ának (1) bekezdése szerint 1993. február 15-ét követően pénztárgép értékesítése esetén a jogszabályban biztosított kedvezmény igénybevételére az APEH által engedélyezett forgalmazó jogosult. Mivel pedig a felperes részéről a megrendelés 1993. június 23-án történt, így az alperes jogszerűen kötelezte őt a megállapított adóhiány és bírság megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában külön is rámutat arra, hogy határozatának meghozatalakor az APEH 88/1993-as, illetőleg 118/1993-as számú iránymutatásában foglaltakat - a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 53-56. §-aiban írtakra tekintettel - figyelmen kívül hagyta.
A felperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira utalással hagyta helyben - a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel -, kiemelve, hogy a felperes részére a pénztárgép leszállítására 1994. január hónapban került sor, így a 113. számú APEH iránymutatás esetleges alkalmazása esetén is alaptalan a felperesi visszaigénylés, mivel arra - az iránymutatás szerint - csak 1993. június 30-ig kerülhet sor. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság közömbösnek minősítette a felperes által a keresetlevélben, majd a fellebbezésben felvetett jogalkalmazási és jogszabály-értelmezési fejtegetést.
A másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, annak megváltoztatása és az alperes költségekben való marasztalása iránt. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának és 254. §-a (4) bekezdésének sérelmével hozta meg, mert a fellebbezés tényleges tartalmáról és az ügy érdeméről nem véve tudomást hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira utalással. Erre figyelemmel a felperes felülvizsgálati kérelmében megismételte korábban előadott jogi érveit, kifejtve, hogy a 6/1993. (II. 9.) PM rendelet értelmezéséből nem vonható le olyan álláspont, mely szerint 1993. február 15. napjától értékesített pénztárgépek vonatkozásában a kedvezményre a forgalmazó jogosult. Márpedig amennyiben az 1993. február 15-e utáni átmeneti időszakban a forgalmazó a kedvezmény igénybevételére nem jogosult, akkor ennek címzettje - a felperes szerint - csakis az adózó lehet.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte, hivatkozva arra, hogy a perbeli időszakban a jogalkotó már kizárólag a pénztárgép-forgalmazókat jogosította fel a kedvezmény igénybevételére, az adóhatóság pedig iránymutatásával kizárólag különleges méltánylás gyakorlására adott lehetőséget a vonatkozásban, hogy az 1993. június 30-ig terjedő határidőben a korábbi feltételek mellett lehessen élni a kedvezmény lehetőségével.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes esetében a perbeli pénztárgép megrendelésére, illetőleg a megrendelés visszaigazolására 1993. június 23-án került sor, míg a forgalmazó cég a felperes részére a számlát 1993. június 28-án bocsátotta ki, a gép leszállítására pedig 1994. január 6-án került sor.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 1993. január l-jén történt hatálybalépésekor azonban a számla-, egyszerűsített számla-, nyugtaadási kötelezettség részletes szabályairól, valamint a pénztárgép beszerzési ára előzetesen felszámított forgalmi adóként történő elszámolásáról szóló 36/1990. (XII. 28.) PM rendelet volt hatályban. Az új áfa-törvény 71. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, a 77. § (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel 1993. február 15-én lépett hatályba az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 6/1993. (II. 9.) PM rendelet, mellyel egyidejűleg a 36/1990. (II. 9.) PM rendelet hatályát vesztette.
A 6/1993. (II. 9.) PM rendelet 16. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig az új áfa-törvény 77. §-ában említett kedvezményt az APEH által engedélyezett forgalmazó jogosult igénybe venni.
Mindezekből pedig az következik, hogy az 1993. február 15-ét követően vásárolt pénztárgépek vonatkozásában az áfa-visszaigénylésre, mint kedvezményre nem a pénztárgépeket megszerző adóalany a jogosult, hanem a kedvezményt - egyéb feltételek fennállása esetén - a forgalmazó jogosult igénybe venni.
Az 1993. június 23-án megrendelt, majd 1994. január 6-án leszállított pénztárgép vonatkozásában a felperest az áfa-visszaigénylési jog tehát nem illette meg, ezért nem törvénysértő az alperesi határozatnak az el nem fogadott visszaigénylésekkel kapcsolatos adóhiányt és járulékait megállapító rendelkezése.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan, az ügy érdemére kiható törvénysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.11.27.185/1997. sz.)