adozona.hu
AVI 1998.9.87
AVI 1998.9.87
A számlát kibocsátó felelősségének megállapítása nem jelenti azt, hogy az adóalany az adólevonás törvényi feltételeinek hiányában is élhet áfa-visszaigénylési jogával [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél az 1992-1993. évekre vonatkozóan ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként általános forgalmi adó adónemben, összesen 14 423 000 Ft adóhiány, 7 211 000 Ft adóbírság, és 14 669 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával a felperest.
Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes adóalanynak nem minősülő eladóktól vásárolt nagy mennyiségű színesfémet, illetőleg a számlákon feltüntetett gazdasági esemény nem történt m...
AVI 1998.9.87 A számlát kibocsátó felelősségének megállapítása nem jelenti azt, hogy az adóalany az adólevonás törvényi feltételeinek hiányában is élhet áfa-visszaigénylési jogával [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (4) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél az 1992-1993. évekre vonatkozóan ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként általános forgalmi adó adónemben, összesen 14 423 000 Ft adóhiány, 7 211 000 Ft adóbírság, és 14 669 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával a felperest.Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes adóalanynak nem minősülő eladóktól vásárolt nagy mennyiségű színesfémet, illetőleg a számlákon feltüntetett gazdasági esemény nem történt meg, ezért a felszámított adó levonására nem volt jogosult.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1995. október 25-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az 1989. évi XL. törvény és az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 4. §-ának (1) bekezdése, 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 35. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a számlák alapján a felperest nem illette meg az adólevonási jog. N. Károly és O. Imre számlakibocsátók tényleges gazdasági tevékenységet nem folytattak, részükről általános forgalmiadó-befizetés nem történt, így a felperesre adót sem háríthattak át.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a számla nem felelt meg a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 84. §-ában foglaltaknak, ezért az alperesi adóhatóság határozata jogszerű volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Álláspontja szerint a számlák alapján megnyílt az adó-visszaigénylési jogosultsága. A formai hibák pótolhatóak voltak, a gazdasági esemény megtörtént, a számla tartalmáért, helyességéért a számla kibocsátóját terhelte a felelősség.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a 34. § szerint adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48. § (1) bekezdése], levonhatja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá hárított. Az áfa-törvény 35. §-ának (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az Sztv. 84. §-ának (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóaknak és helytállóknak kell lenniük.
Az áfa-törvény és az Sztv. előírásai alapján tehát formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az adólevonási jog gyakorlására. A formai feltételek a felszámított adó összegét igazoló dokumentumra (számlára) vonatkoznak. Ha viszont a számla hitelességét az adóhatóság vitatja, vizsgálni kell a tartalmi feltételek meglétét, így
a) valóságosan végbement-e az a gazdasági esemény (termékértékesítés vagy szolgálatnyújtás), amelyre az adó visszaigénylését alapítják,
b) a termékértékesítés (szolgáltatás) ellenértékét (ideértve az adót is) a vevő megfizette-e,
c) a másik adóalany részéről sor kerülhetett-e az adó áthárítására.
Az önmagában formailag szabályos számla tehát nem ad alapot az adólevonásra, ha a felsorolt feltételek közül bármelyik hiányzik.
A perbeli esetben az eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg, az abból levont jogi következtetésük is mindenben helytálló volt. A vitatott számlákat nem a rajtuk feltüntetett N. Károly és O. Imre bocsátotta ki, tényleges gazdasági tevékenységet nem folytattak, nem vettek részt a termékértékesítésben - a felperes által vásárolt színesfémmennyiség valódi eladói nem ismertek -, így részükről, adóalanyiságuk hiányában nem történhetett meg az adó áthárítása sem. Az előzőekben - az a) és a c) pontokban - írt tartalmi feltételek tehát nem valósultak meg, így a felperes adólevonási joga nem nyílt meg.
Tévesen hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében a számla kibocsátójának a felelősségére is. Az áfa-törvény 44. §-ának (4) bekezdése szerint a számlában, az egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A számla kibocsátójának felelőssége azonban nem függ össze az adólevonási jog gyakorolhatóságával, vagyis a számlát kibocsátó felelősségének megállapítása nem jelenti azt, hogy az adóalany az adólevonás törvényi feltételeinek hiányában is élhet visszaigénylési jogával.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III.27.548/1997. sz.)