adozona.hu
AVI 1998.9.85
AVI 1998.9.85
Az áfa-visszaigénylésre nincs lehetőség, ha a számla stornírozásra került (1992. évi LXXIV. tv 32. §, 35. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága az 1994. október 25-én kelt és a másodfokon eljárt APEH hatósági főosztály Pest megyei hatósági osztálya az 1995. március 8-án kelt határozatával a felperes terhére 1994. év június hónapra vonatkozóan lefolytatott ellenőrzés eredményeképpen l 000 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet tárt fel az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: áfa-törvény) és az 1990. évi XCI. tv. 1. §-ának (7) bekezdése alapján, valamint 500 000 Ft bírságot szabott ki. A határozatok in...
AVI 1998.9.85 Az áfa-visszaigénylésre nincs lehetőség, ha a számla stornírozásra került (1992. évi LXXIV. tv 32. §, 35. §).
Az APEH megyei igazgatósága az 1994. október 25-én kelt és a másodfokon eljárt APEH hatósági főosztály Pest megyei hatósági osztálya az 1995. március 8-án kelt határozatával a felperes terhére 1994. év június hónapra vonatkozóan lefolytatott ellenőrzés eredményeképpen l 000 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet tárt fel az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: áfa-törvény) és az 1990. évi XCI. tv. 1. §-ának (7) bekezdése alapján, valamint 500 000 Ft bírságot szabott ki. A határozatok indokolása szerint a felperes színlelt ügyletről kibocsátott, alakilag hibás és nem teljesített számla után igényelt vissza általános forgalmi adót.A felperes keresetet nyújtott be, melyben kérte az alperes határozatának felülvizsgálatát, a határozatok hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az adóhatóság jogszerűen állapított meg adókülönbözetet és szabott ki adóbírságot. A számlakibocsátó Q. Team Rt. és a felperes között létrejött 1994. február 1-jei megállapodás alapján a felperes az értékesíteni vállalt szellemi termékeken nem szerzett tulajdonjogot, tényleges értékesítési tevékenységet nem végzett. A megállapodást 1994. november 17-én felbontották, a számlakibocsátó a perbeli számlát stornírozta. A felperes a perbeli számla ellenértékét nem egyenlítette ki. Utalt az elsőfokú bíróság ítéletében arra, hogy a számlakibocsátó több olyan társaság részére is bocsátott ki számlákat, mely társaságok alapítói között személyi összefüggés mutatható ki. A számlák mögött valós gazdasági esemény nem ment végbe és a jogtalan általános forgalmiadó-visszaigénylések miatt több közigazgatási per van folyamatban. A bíróság álláspontja szerint a felperes nem hiteles bizonylat alapján kívánt általános forgalmiadó-levonási jogával élni, melynek jogszerűtlenségét az adóhatóság helyesen állapította meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletében kifejtette, hogy a számla mögött a felperes által sem vitatottan tényleges gazdasági eredmény nem volt, s ezen túlmenően a számla tartalmi hiányossága is fennállt. Mindkét indok megalapozta a visszaigénylés jogosulatlanná minősítését.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben sérelmezte, hogy a felperessel szembeni jogkövetkezményt téves megállapításokra alapozták. A felperes a megállapodás alapján tulajdonjogot szerzett a szellemi terméken, de más tulajdonában álló termékre sem kizárt adásvételi szerződés kötése. Az eljáró bíróságok nem folytattak le bizonyítást arra nézve, hogy a számlakibocsátó nem lett volna tulajdonos, a megállapodás bizományosi szerződés lett volna. Előadta, hogy az ügylet nem volt színlelt, a társaság tagjainak akadályoztatása miatt nem végzett a társaság gazdasági tevékenységet, a számla ellenértékét ki akarta fizetni, ez rajta kívülálló okból hiúsult meg. Utalt arra, hogy a számlakibocsátó a számla befizetendő áfa összegét a beszerzési számla levonható általános forgalmi adó összegével szembeállítva rendezte. A kibocsátott számla hitelességéért a számlakibocsátó felelős.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a felperes által kötött ügylet mögött tényleges gazdasági esemény, eredmény nem volt kimutatható, ezt a tényt a felperes sem vitatta. A felperes elismerte továbbá, hogy a perbeli számla kiegyenlítésre nem került. A számla tartalmilag hiányos volt, nem jelölte meg konkrétan az értékesítés tárgyát, téves ITJ-számot tartalmazott. Az áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja, a 35. §-a (1) bekezdésének a) pontja és a 48. §-ának (4) bekezdése értelmében az áfa jogszerű visszaigénylésének több konjuktív feltétele van: egy másik adóalany által kibocsátott, hiteles számla, a gazdasági esemény megtörténte, az adó áthárítása, a számla ellenértékének és így az áfa összegének megfizetése. Az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárás során vizsgálták az értékesítés láncolatát, az értékesítés körülményeit, a megállapodás feltételeit, az ügylet gazdasági eredményét, a megállapodás felbontását. A másodfokú bíróság - egyezően az elsőfokú bírósággal - a bizonyítás eredményeként helyesen állapította meg, hogy a felperes jogosulatlanul igényelt vissza általános forgalmi adót a Q. Team Rt. számlája alapján. A jogosulatlanság több okból is megállapítható volt, így a számla az alaki, tartalmi hiányossága miatt a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 84. §-ának (2) és (3) bekezdése szerint nem volt hiteles. Az általános forgalmi adó áthárítása vonatkozásában megállapítható volt, hogy a felperes a rá áthárított adó összegét, a számla ellenértékét nem fizette meg. A számla mögött gazdasági esemény, eredmény nem volt, a számla stornírozásra is került. Mindezen okok alapján a visszaigénylés jogosulatlansága fennállt.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította továbbá, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével hozta meg határozatát, a megállapított tényállás logikai ellentmondást, okszerűtlen következtetést nem tartalmaz, nem iratellenes. A megállapodások értelmezése, minősítése a bizonyítékok értékelésének egyik mozzanata, a bizonyítékokat a maguk összességében is értékelte a bíróság. A felperesnek a felülvizsgálati kérelemben a bizonyítékok szabad mérlegelése körében kifejtett álláspontját a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak, jogszabálysértést nem állapított meg. A felperes felelősségét a visszaigénylés jogszerűségéért, az adójogi jogkövetkezményekért a számlakibocsátó felelősségére való hivatkozás nem menti ki. A számlakibocsátó felelőssége külön perben érvényesíthető igényre vonatkozik.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.429/1997. sz.)