adozona.hu
AVI 1998.8.82
AVI 1998.8.82
Nem kizárt az adókedvezmény igénybevétele, ha az arra jogosító üzletrész megvásárlására nem készpénzfizetés ellenében került sor [1991. évi XC. tv 386/A. § (1) bek. k) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az elsőfokú adóhatóság 1995. évre vonatkozóan 98 556 Ft személyi jövedelemadó-hiányt állapított meg, nem fogadta el az adózónak a G. Szövetkezettől megszerzett 328 520 Ft értékű szövetkezeti üzletrész után bejelentett adókedvezmény jogosságát. A felperes az elsőfokú adóhatósági határozatot megfellebbezte, amely fellebbezést az alperes elutasította és az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.
A jogerős közigazgatási határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be a városi ...
AVI 1998.8.82 Nem kizárt az adókedvezmény igénybevétele, ha az arra jogosító üzletrész megvásárlására nem készpénzfizetés ellenében került sor [1991. évi XC. tv 386/A. § (1) bek. k) pont].
A felperesnél az elsőfokú adóhatóság 1995. évre vonatkozóan 98 556 Ft személyi jövedelemadó-hiányt állapított meg, nem fogadta el az adózónak a G. Szövetkezettől megszerzett 328 520 Ft értékű szövetkezeti üzletrész után bejelentett adókedvezmény jogosságát. A felperes az elsőfokú adóhatósági határozatot megfellebbezte, amely fellebbezést az alperes elutasította és az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.A jogerős közigazgatási határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz. A felperes kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja.) 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontjában foglalt törvényes feltételeknek eleget tett, így adókedvezmény igénybevételére jogosult. A keresetben előadottak szerint pénztárbizonylatokkal bizonyított, hogy a G. Szövetkezet a kárpótlási jegyért készpénzzel fizetett, a felperes pedig e készpénz felhasználásával vásárolta meg a szövetkezeti üzletrészt, amely még 1995. december 31-én is a tulajdonában volt. Téves az alperes álláspontja, amely szerint kárpótlási jegyet cseréltek üzletrészre, így e jogügylet következtében a felperes nem készpénzfizetés ellenében jutott üzletrészhez, ezért nem illeti meg az Sztv.-ben biztosított adókedvezmény.
A bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, az alperes határozatát megváltoztatva törölni rendelte el a felperes terhére megállapított 98 556 Ft adókülönbözetet és egyúttal megállapította, hogy a felperes adókedvezményre jogosult. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes az 1995. március 20. napján benyújtott tagfelvételi kérelme alapján a G. Szövetkezet tagjává vált. Az üzletek lebonyolításával megbízott K. Bank által az 1000 Ft összegű szövetkezeti tagdíj befizetéséről, valamint a 328 520 Ft összegű üzletrész megvásárlásáról bevételi pénztárbizonylat, míg a 328 520 Ft összegű kárpótlási jegy megvásárlásáról kiadási pénztárbizonylat került kiállításra. Az ítélet indokolásában kifejtett jogi álláspont szerint a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdéséből, valamint a Ptk. 378. §-ának rendelkezéseiből az következik, hogy a csere az adásvétellel egy jogi minősítés alá esik. A jogalkotó nem zárta ki a csereformában történő üzletrészvásárlást, illetőleg érétkesítést a kedvezményezett körből, ezért az Szja. 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontjában írt feltételek a felperes esetében megvalósultak.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, fellebbezését a megyei bíróság nem találta alaposnak, az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a pontosan feltárt tényállásból helytálló jogi következtetéseket vont le az elsőfokú bíróság. Az alperes tévesen értelmezte az adásvételi szerződések színleltségét és a színleltség jogkövetkezményeit. A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanis a színlelt szerződés semmis, ha pedig más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. A Ptk. ezen általános szabályából következően tehát a jelen esetben a szerződéseket a csereszerződés szabályai szerint kellett megítélni, ebből következően a semmisség következményeit nem lehetett alkalmazni.
Az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, kérte annak megváltoztatását és a közigazgatási határozatok hatályban tartását.
A felülvizsgálati kérelemben az alperes kifejtette, hogy az adásvételi szerződések színlelt szerződések voltak, kárpótlási jegy és üzletrészcserét takartak valójában. Ennek alapján az Szja. 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontja szerinti adókedvezmény nem illeti meg a felperest. A törvény az összeg szó használatával a készpénzfizetést teszi az adókedvezmény megállapításának feltételévé. A kárpótlási jegy fizetőeszköznek nem minősül, így az Szja. által megkívánt üzletrész megvásárlására fordított összegnek sem tekinthető. A felek valódi szándéka a kárpótlási jegyek tényleges forgalmi értékét lényegesen meghaladó összegű adó-visszatérítés biztosítása volt. A kárpótlási jegyek tőzsdei árfolyama a címletérték 34,4%-a volt a per tárgyát képező ügylet megkötésének időpontjában. A felperes a perbeli esetben a megvásárolt üzletrészeket még a vásárlás napján az állítólagos vételár töredékéért halasztott adásvételi szerződéssel értékesítette a G. Szövetkezet részére, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a szövetkezeti üzletrészek vételára nem a valóságos piaci értéket tükrözte, hanem az adó-visszaigénylés lehetőségének megnövelése érdekében lényegesen magasabb összegben került meghatározásra. Mind a kárpótlási jegy, mind az üzletrészvásárlás tehát színlelt jogügylet volt, amelyre a kárpótlási jegy-üzletrész csereszerződés leplezése miatt került sor, olyan látszatot keltve, mintha a felperes a kárpótlási jegyért kapott pénzösszeget fordította volna üzletrész megvásárlására. A felperes esetében nem teljesült az Szja. 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontjában írt azon feltétele, amely szerint a vásárlásra fordított összeg az adókedvezmény igénybevételének alapja.
Az alperes előadta továbbá, hogy a felperes és a szövetkezet között kötött adásvételi szerződés nem felel meg a Ptk. 205. §-ának (2) bekezdésében előírtaknak sem, amely szerint a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A szerződés nem tartalmazza a kárpótlási jegyek azonosító adatait, így az adásvétel tárgya beazonosítható módon nem volt meghatározva.
A felperes ellenkérelmet nyújtott be az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatosan. Az ellenkérelmében kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását és a jogerős ítélet hatályában fenntartását. A felperesi álláspont szerint pénztárbizonylatok bizonyítják, hogy a kárpótlási jegyek eladása során készpénzhez jutott a felperes és készpénzt fizetett a szövetkezeti üzletrész vételáraként is.
A szerződés érvénytelenségével kapcsolatban a felperes kifejtette, hogy az adásvétel tárgya fajta és mennyiség szerint meghatározott. Ha az alperes által megkívánt részletező adatokat is tartalmazná a szerződés, úgy egyedileg meghatározott volna a szerződés tárgya.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban a következő jogkérdésekben kellett állást foglalnia:
- az adólevonási jog gyakorlásához lehetséges-e kárpótlási jegy felhasználásával szövetkezeti üzletrész tulajdonjogának megszerzése, illetőleg színlelt szerződésnek tekinthető-e ez a jogügylet,
- a vásárlásra fordított összeg szóhasználat csak készpénz nyújtását jelenti-e az Szja. 38/A. §-a (1) bekezdése k) pontjának alkalmazása során, továbbá
- kárpótlási jegy eladására kötött szerződés érvényességéhez szükséges-e a kárpótlási jegy sorozat, illetve sorszámának feltüntetése.
A felülvizsgálati eljárás keretében eldöntendő jogkérdésekről a Legfelsőbb Bíróság 2/1998. KJE számú jogegységi határozatában állást foglalt. Abíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 25. §-ának c) pontja szerint a jogegységi határozat a bíróságokra - így a Legfelsőbb Bíróság ítélkezésére is - kötelező érvényű döntést tartalmaz.
A perbeli esetre irányadó 2/1998. KJE számú jogegységi határozat szerint az Szja. 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontja alapján a megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30 százaléka akkor is, ha a szövetkezeti üzletrészt a szövetkezet tagja kárpótlási jegy ellenében szerzi meg. Ebből következően a szövetkezeti üzletrész megszerzésére fordított összeget a szövetkezeti tag nemcsak készpénz nyújtásával, hanem kárpótlási jegy formájában is befizetheti és az így befizetett összeg után is élhet adólevonási jogával.
A fentiekben kifejtett jogi álláspont kialakításánál a Legfelsőbb Bíróság a következőket vette figyelembe.
Az Art. 1. §-ának (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Az adóhatóság vizsgálhatja ezért, hogy a magánszemély és a szövetkezet szerződéses akarata szövetkezeti üzletrész átruházására irányult-e és a megkötött szerződések adóügyi minősítését elvégezheti. Ez az adóhatóságot megillető jogosultság azonban az adójogszabály szövegének önkényes értelmezésével nem vezethet a felek szerződéses akaratával ellentétes következtetések levonására és egyes szerződések érvénytelenné minősítésére.
A személyi jövedelemadó célja az, hogy biztosítsa az állampolgárok közteherviseléshez való hozzájárulását a közös társadalmi feladatok ellátásához szükséges adóbevételek elérése érdekében. A törvény ugyanakkor meghatározza azokat a kivételeket - preferált célokat - is, amelyek esetén a közteherviseléshez való hozzájárulás az egyes adózóknál csökkenthető. Nem ütközik jogszabályi előírásba ezért, ha az adózó olyan szerződést köt, amelynek eredményeként adójogilag kedvezőbb helyzetbe kerül, feltéve, ha ezt az adót megállapító jogszabály lehetővé teszi.
A Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerint a színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Színlelt a szerződés, ha a felek nyilatkozata és valóságos szerződési akarata eltér egymástól úgy, hogy egyikük sem kívánja a nyilatkozat szerinti szerződés létrejöttét. Ebben az esetben a szerződés semmis. Téves az a jogi álláspont, amely a szövetkezeti üzletrész kárpótlási jegy fejében történő megszerzését színlelt jogügyletnek minősíti. A szövetkezeti tag magánszemély és a szövetkezet valóságos akarata nyilvánult meg szerződéses nyilatkozatukban: szövetkezeti üzletrész megszerzése kárpótlási jegy ellenében. Az adóhatóság - a szerződést valóságos tartalma szerint minősítve - arra jogosult, hogy megállapítsa: a szerződés megkötésével és teljesítésével a szövetkezeti tag az adókedvezmény igénybevételének jogszabályi feltételét megteremti-e. A színlelt szerződésre való hivatkozás törvényi feltételei a perrel érintett jogviszonyban nincsenek meg.
Az Szja. 38/A. §-a (1) bekezdése k) pontjának a helyes értelme az, hogy nem kizárt az adókedvezmény igénybevétele, ha az arra jogosító üzletrész megvásárlására nem készpénzfizetés ellenében kerül sor. A törvényi előírások alapján a szövetkezeti tag tulajdonában lévő kárpótlási jegy - mint értékpapír - pénzben kifejezhető összeget testesít meg. Ha a tag a kárpótlási jegyét a szövetkezetre átruházza, meghatározott összegű vagyoni értéket szolgáltat a szövetkezetnek, amely - ennek fejében - részére szövetkezeti üzletrészt juttat. Az Szja. az adott adóévben nem támasztott feltételt arra vonatkozóan, hogy a felek a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányát milyen összegben állapíthatják meg, ezért nincs adójogi jelentősége annak, hogy az adott időszakban mennyi volt a kárpótlási jegyek tőzsdei árfolyama vagy piaci értéke. Ha a törvény nem határozza meg, hogy adójogi szempontból bizonyos értékpapírok milyen összeg erejéig vehetők figyelembe, úgy ezt a szerződéses szabadság elvéből következően a felek határozhatják meg.
Nem fogadható el az az értelmezés, amely a kárpótlási jegy ellenében kapott szövetkezeti üzletrészek után nem teszi lehetővé az adókedvezmény igénybevételét azon a jogi alapon, hogy a felek színlelt, tehát érvénytelen szerződést kötöttek. E megállapítás abból a téves jogértelmezésből indul ki, hogy a szövetkezeti üzletrész "megvásárlására" fordított összeget csak készpénzben lehet teljesíteni, így az értékpapír formájában nyújtott ellenérték a törvényi feltételnek nem tesz eleget.
Az alperes jogértelmezése ellentétes az Szja. 38/A. §-a (1) bekezdésének k) pontjában foglalt tételes jogi normával és jogalap nélkül fosztja meg az adóalanyt a törvényben biztosított adókedvezmény igénybevételének lehetőségéről.
A felek között létrejött szerződés érvénytelenségével kapcsolatban kifejtett alperesi álláspontra vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a jogkérdés érdemi vizsgálatába az alábbiak miatt nem bocsátkozott:
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 72 §-ának (1) bekezdése értelmében az érdemi közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. Az eljáró bíróságoknak azt kell megállapítaniuk, hogy a közigazgatási szerv határozata a keresetben megjelölt jogszabálysértést megvalósítja-e. A bíróság eljárására a Pp. XX. fejezete az irányadó.
A közigazgatási eljárás során az elsőfokú adóhatóság a felperes adókedvezményre való jogosultságát azzal az indokolással tagadta meg, hogy a felperes nem készpénz ellenében vásárolta meg a szövetkezeti üzletrészt. Ezt követően a fellebbezés folytán eljárt alperes határozatában -osztva az elsőfokú adóhatóság jogi álláspontját - készpénzfizetés hiánya, illetőleg színlelt szerződés okán utasította el a fellebbezést és hagyta helyben az elsőfokú adóhatósági határozatot. Sem az elsőfokú adóhatóság, sem az alperes nem tért ki határozatában a kárpótlási jegy sorozat- és sorszám szerinti megjelölésének szerződési hiányára, erre vonatkozóan az első- és másodfokú határozat tényállási megállapítást nem tesz, jogi érvelést nem tartalmaz.
Ebből következően - erre irányuló indítvány hiányában -az első- és másodfokú bírósági eljárás során sem került sor annak vizsgálatára, hogy a felek között létrejött szerződés érvénytelen volna annak kellékhiányos volta miatt. A jogerős ítélet erre vonatkozóan a közigazgatási perben is irányadó Pp. 215. §-ának, és Pp. 253. §-ának (3) bekezdésének megfelelően jogi álláspontot nem foglal el.
Az alperes első ízben a felülvizsgálati kérelmében fejtette ki a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos jogi álláspontját. A felülvizsgálati eljárás azonban olyan rendkívüli perorvoslat, amely a jogerős ítélet felülvizsgálatára irányul, így a perben korábban fel nem hozott jogi érvek felülvizsgálata - értelemszerűen - a felülvizsgálati eljárásban nem végezhető el.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.829/1997. sz.)