adozona.hu
AVI 1998.7.75
AVI 1998.7.75
A bíróság vizsgálja a helyesbítő számla feltételeinek meglétét [1992. évi LXXIV. tv 45 § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága a felperesnél 1993. évre vonatkozóan adóellenőrzést folytatott le. Az ellenőrzés eredményeként az adóhatóság határozatával, melyet a másodfokon eljárt alperesi hatóság az 1994. szeptember 30-án kelt határozatával helybenhagyott, a felperes terhére 2 736 000 Ft társaságiadó-hiányt, 4 533 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt, 145 000 Ft műszaki fejlesztési hozzájárulás adóhiányt állapított meg, és írt elő, valamint 3 707 000 Ft adóbírságot, 1 014 000 Ft késedelmi pótl...
AVI 1998.7.75 A bíróság vizsgálja a helyesbítő számla feltételeinek meglétét [1992. évi LXXIV. tv 45 § (1) és (2) bek.].
Az APEH megyei igazgatósága a felperesnél 1993. évre vonatkozóan adóellenőrzést folytatott le. Az ellenőrzés eredményeként az adóhatóság határozatával, melyet a másodfokon eljárt alperesi hatóság az 1994. szeptember 30-án kelt határozatával helybenhagyott, a felperes terhére 2 736 000 Ft társaságiadó-hiányt, 4 533 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt, 145 000 Ft műszaki fejlesztési hozzájárulás adóhiányt állapított meg, és írt elő, valamint 3 707 000 Ft adóbírságot, 1 014 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. Az ellenőrzés a felperesnél 23 637 532 Ft olyan többletbeszerzést tárt fel, mely 6 db készpénzfizetési számla el nem számolása miatt merült fel. A vizsgálat megállapította továbbá, hogy a felperes 1993. évre vonatkozóan központi műszaki fejlesztési hozzájárulásról bevallást nem nyújtott be, ilyen adót nem fizetett meg.A felperes az alperes határozatának felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be, melyben kérte az alperesi határozat és az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését azzal, hogy a felperesnek adóhiánya nem keletkezett.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak ítélte és a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes által vitatott gépi számlák nem feleltek meg az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 45. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt helyesbítő számla feltételeinek, továbbá számlastornírozás sem történt, kétszeres számlázás sem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság könyvszakértői vizsgálatot is elrendelt, mely szakvélemény az alperes megállapításainak helyességét támasztotta alá.
A felperes az ítélet ellen fellebbezést nyújtott be és a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság az eljárása során a per tárgyalását a számlakibocsátóval szemben folyt közigazgatási per jogerős befejezéséig felfüggesztette.
E per jogerős befejezése után beszerezte a számlakibocsátóval szemben hozott első- és másodfokú ítéleteket, és az abban foglaltakat értékelte bizonyítási eljárás során. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a számlakibocsátó N. Bt. a közigazgatási perben az adóhatósági határozattal - a tényleges értékesítésen túlmenő további számlák alapján - megállapított bevétel jogosságát nem vitatta, keresetében a határozat felülvizsgálatát nem kérte. Megállapította továbbá a másodfokú bíróság, hogy az N. Bt. nem rendelkezett készletnyilvántartással, nem volt leltára és ezen nyilvántartások hiányában a számlakibocsátó tényleges forgalma, készletváltozása nem volt megállapítható, így a számlakibocsátóra esetlegesen kiterjedő vizsgálat a felperes perével összefüggésben nem lett volna alkalmas annak bizonyítására, hogy kétszeres számlázás történt a számlakibocsátó részéről.
Az N. Bt.-re kiterjedő adóhatósági ellenőrzés szerint az adózó új nyugtaösszesítője és bevételi nyilvántartása között 48 201 000 Ft összegben eltérés mutatkozott, a nyugták alapjául szolgáló értékesítést az adózó nem szerepeltette a pénztárgépben, így a nyugták stronírozására való adózói hivatkozást az adóhatóság nem fogadta el.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben előadta, hogy az N. Bt. által kibocsátott számlák a korábban kiállított úgynevezett "kézi számlák" helyesbítő számlái, illetve utóbb tévesen kiállított számlák voltak, így tévesen állapítottak meg a terhére további bevételeket. Hivatkozott arra, hogy csatolták a számlakibocsátó nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a korábban már leszámlázott szállításokról utóbb kiállított számlát stornírozza, illetve hogy téves számlázás történt. Ezen nyilatkozatot a bíróságok nem értékelték és a számlakibocsátóra is kiterjedő szakértői bizonyításra vonatkozó indítványukat sem találták megalapozottnak. Sérelmezte továbbá, hogy a tényállás hiányos, nem kellően felderített, a beszerzett szakértői vélemény a vitatott számlákat csak alaki szempontból vette vizsgálat alá, és a számlakibocsátóra ki nem terjedő szakértői bizonyítás nem volt elegendő arra, hogy a felperes bizonyíthassa azt a tényt, hogy a szállító által szabályosan nem helyesbített, alakilag szabályos számla ellenére, a számla mögött ténylegesen semmiféle gazdasági esemény nem történt, szállítás nem volt. Álláspontja szerint a számlakibocsátó szakértői vizsgálata nem lett volna mellőzhető, mert a számlakibocsátónál leltár és készletnyilvántartás hiányában is vizsgálhatók más nyilvántartások és más könyvelési adatok, melyek a kettős számlázás, illetve téves számlázás tényét bizonyíthatnák. A felperes a felülvizsgálati kérelmében előadta továbbá, hogy a jogerős ítélet iratellenes megállapítást is tartalmaz a 37/93-as és 32/93-as számú készpénzfizetési számla kapcsán. Megsértették az adózás rendjéről szóló 1990. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Art.) 51. §-ának (7) bekezdésében foglalt tényállás-tisztázási kötelezettséget, valamint nem tárták föl az adózó javára szolgáló tényeket. Sértette a jogerős ítélet az áfa-törvény 44. §-ának (4) bekezdésében és 45. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat is. A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte ezért a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályban fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a felperes által vitatott, tévesen, illetve helyesbítő számlaként kiállított 6 db készpénzfizetési számla nem felelt meg az áfa-törvény 45. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt helyesbítő számla kritériumainak, és a stornózással kapcsolatosan előírt jogszabályi feltételeknek sem. A vitatott számlák a helyesbítés tenyéré utaló jelzést, az eredeti számla azonosításához szükséges adatokat, a módosításnak megfelelő új tételeket nem tartalmazták, a stornírozásra a számlakibocsátónál nem történt intézkedés. Téves vagy kétszeres számlázás a számlák tartalmi vizsgálatával sem volt megállapítható. Mivel a kétszeres, illetve téves számlázás tényét a kibocsátott számlák nem támasztják alá, a kétszeres számlázás bizonyítására a felperes által csatolt levelezési anyag nem megfelelő bizonyíték, arra is figyelemmel, hogy a számlakibocsátónál folyt adóhatósági vizsgálat, majd közigazgatási per a számlakibocsátó részéről a téves számlakibocsátást, illetve a kétszeres számlázás tényét nem igazolta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította továbbá, hogy az eljáró bíróságok a tényállást kellően feltárták, tisztázták, a másodfokú bíróság beszerezte a számlakibocsátóra vonatkozóan az adóhatósági ellenőrzés megállapításait tartalmazó határozatot és a közigazgatási perben hozott ítéleteket, és ezeket is a bizonyítás során értékelte. A másodfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével hozta meg határozatát, a megállapított tényállás nem okszerűtlen, nem tartalmaz logikai ellentmondást, és mivel a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok szabad mérlegelését is támadta, e körben a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértést nem állapított meg.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja - a felperes által a felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán - az, hogy a felperest a számlakibocsátó felelősségére való hivatkozása nem menti ki az adójogi jogkövetkezmények viselése alól, a számlakibocsátó felelőssége külön perben érvényesíthető igényre vonatkozik.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.188/1997. sz.)