adozona.hu
AVI 1998.7.74
AVI 1998.7.74
Nem kell az import után általános forgalmi adót és vámot fizetni, ha a vámhatóság az eljárást reexport ügyletként kezeli. A törvény megengedi a termék további értékesítését, ha az áru belföldi forgalomba nem kerül [1992. évi LXXIV. tv 12. § e) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes Olaszországból fényezőfülkéket és tartozékokat importált harmadik országba történő kiviteli céllal. A felperes az 1993-94-es években üzleti kapcsolatban állt az Sz., valamint az S. Kft-kkel, akik olasz importtermékeket vásároltak a felperestől a Szovjetunió utódállamaiba és Romániába történő továbbértékesítés végett. A felperes egy szállítmányozó céget, az I. Kft-t bízta meg a termékek behozatalával, aki a behozott importárut a telephelyén újrakiviteli céllal, raktározási eljárásba...
AVI 1998.7.74 Nem kell az import után általános forgalmi adót és vámot fizetni, ha a vámhatóság az eljárást reexport ügyletként kezeli. A törvény megengedi a termék további értékesítését, ha az áru belföldi forgalomba nem kerül [1992. évi LXXIV. tv 12. § e) pont].
A felperes Olaszországból fényezőfülkéket és tartozékokat importált harmadik országba történő kiviteli céllal. A felperes az 1993-94-es években üzleti kapcsolatban állt az Sz., valamint az S. Kft-kkel, akik olasz importtermékeket vásároltak a felperestől a Szovjetunió utódállamaiba és Romániába történő továbbértékesítés végett. A felperes egy szállítmányozó céget, az I. Kft-t bízta meg a termékek behozatalával, aki a behozott importárut a telephelyén újrakiviteli céllal, raktározási eljárásban kérte vámkezelni, mely vámkezelést az 1. sz. Vámhivatal elvégezte, és a vámraktáron kívüli raktározást engedélyezte a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (továbbiakban: R.) 38. §-ának (5) bekezdésében meghatározott korlátozással.A felperes a szállítmányozó raktárában tartott árukat értékesítette az Sz. és az S. Kft-knek, ezt követően a raktározási eljárásból a vámáru az I. Kft. bonyolításában változatlan állapotban újrakiviteli vámeljárás alá került, majd az ország területéről a vámáru kiléptetése 1993. október 22-én megtörtént. A vámhivatal 1997. április 17-én kelt 7. sz. határozatában a felperest vám és járulékai, statisztikai letét, áfa- és vámigazgatási bírság jogcímén összesen 911 016 Ft megfizetésére kötelezte, azzal az indokolással, hogy a felperes vámraktáron kívül történő raktározásra tett indítványt reexport ügylet címén, azonban a rendelkezési jog korlátozásával raktározott árukat 1993. szeptember 17-én belföldön elidegenítette, jogellenesen forgalomba hozta, a vám és járulékos köztartozások előzetes megfizetése nélkül.
A vámhivatal 1997. október 22-én kelt határozatában a fenti számú határozatát megsemmisítette, megállapítva, hogy a vámhivatal hozzájárult a vámáruk kiviteli ellenőrzéséhez, a kiléptetés igazoltan történt, így a vámérdek nem sérült.
Az APEH megyei igazgatósága a felperesnél az 1991-94-es évekre vonatkozóan adóellenőrzést végzett, melynek megállapításai alapján kiadott határozatában a felperes javára 229 000 Ft adókülönbözetet, terhére 3 869 000 Ft adókülönbözetet, 1 934 000 Ft adóbírságot és 660 000 Ft késedelmi pótlékot írt elő.
A fenti számú határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be az alpereshez mint másodfokú adóhatósághoz és kérte a határozat megváltoztatását, vitatta egyrészt az 1993. évben terhükre megállapított 456 000 Ft, míg az 1994-es évre megállapított 244 000 Ft adókülönbözetet. E vonatkozásban a felperesi álláspont az volt, hogy a revízió figyelmen kívül hagyta, hogy a társaság az önellenőrzés alapján a megállapított összegeket befizette és a folyószámlán jóváírásra is került, ezért az ismételt megfizetés kétszeres teljesítést jelentene. A felperes azonban nem kifogásolta azt, hogy az adókülönbözet összege a bírságalapot megnöveli. A felperes kérte továbbá, hogy az alperes mentesítse az 1993. évre megállapított 1 932 000 Ft, míg az 1994-es évre 602 000 Ft áfa-különbözet megfizetése alól. Előadta, hogy az árut exportcélra rendelték meg, belföldi felhasználás nem történt, a vámáruk változatlan állapotban újrakiviteli vámeljárás keretében az országot elhagyták, melynek következtében az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. tv 12. §-ának e) pontja alapján áfa-fizetési kötelezettségük nem keletkezett.
Az alperes az 1996. június 27-én kelt határozatában a fellebbezést elutasította és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint az elsőfokú eljárásban helyesen került megállapításra, hogy a felperes önellenőrzése nem volt szabályszerű, így a folyószámlára felvezetett kötelezettséget törölni kell, ez azonban nem jelenti azt, hogy a felperesnek kétszeresen kell megfizetnie az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv 72. §-ának (2) bekezdése szerint megállapított adókülönbözeteket.
Az alperes rámutatott arra, hogy a felperes téves jogszabály-értelmezés alapján jutott arra a következtetésre, hogy a vámraktáron kívüli területen újraértékesítési céllal tárolt árut adómentesen értékesítette az Sz. Kft-nek és az S. Kft-nek.
Megítélése szerint nem valósult meg az áfa-tv 12. §-ának e) pontja szerinti termékértékesítés, mivel annak következményeként az áru végleges rendeltetéssel nem került külföldre, továbbá az R. 38. §-ának (5) bekezdése szerint a vámraktáron kívül raktározott vámárun a vámáru birtokosának nincs rendelkezési joga, melyet igazolt az elsőfokú adóhatóság által beszerzett, a vámhivatal által kiadott nyilatkozat is.
A felperes ezt követően nyújtotta be keresetét a bírósághoz, melyben kérte az alperesi határozat megváltoztatását, az elsőfokú határozat 6. pontjában tett megállapítás vonatkozásában, és az adóhiány csökkentését 1 335 000 Ft-ra, illetve az ehhez kapcsolódó szankció után (adóbírság, késedelmi pótlék) mérséklését, illetve elengedését. A felperes változatlanul arra hivatkozott, hogy az R. 38. §-ának (5) bekezdése a vámraktáron kívül tárolt áru birtokosa tekintetében irányul a rendelkezési jog korlátozására, ezért a felperesi kft. mint tulajdonos a vámárut szabadon értékesíthette, hiszen a vámjogon, a rendelkezési jogon nem a tulajdonost megillető részjogosultságot kell érteni.
A felperes hivatkozott arra, hogy a birtokos, ha nem tulajdonos, a Ptk. 112-114. §-aiban foglalt tartalommal nem is rendelkezhet az áru felett. A felperes utalt továbbá az R. 78. §-ának (2) és 79. §-ának (7) bekezdéseire is, ahol a jogszabály kifejezetten elidegenítési korlátozásról rendelkezik, különbséget téve ezzel a rendelkezési jog és az elidegenítési korlátozás között, mivel az előbbi a vámjogban a vámérdeknek megfelelően a vámáru változatlan helyen és fizikai állapotban való megőrzését célozza.
A felperes állítása szerint a behozott árukkal, mint tulajdonos a vámjogszabály megsértése és a vámérdek sérelme nélkül nem rendelkezhetett, mert az értékesítés közvetlen következményeként az áru végleges rendeltetéssel külföldre került, tehát a felperes vám- és adómentesen importált termékkel reexport ügyletet hajtott végre, mely esetében az áfa-tv 12. §-ának e) pontja és a 29. §-a alapján az adó mértéke nulla százalék.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában kifejtett jogi álláspontját változatlanul fenntartotta, miszerint a felperes az importált termékkel belföldi termékértékesítést hajtott végre, melyet az áfa-tv 28. §-a szerinti áfa-fizetési kötelezettség terheli.
Az alperes utalt továbbá arra is, hogy reexport ügylet nem valósulhatott meg, mert az egy import- és exportügylet összekapcsolásából áll, ehhez képest a felperes az importált terméket belföldi székhelyű kft-knek értékesítette, nem pedig a külföldi vevőknek.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltség megfizetésére kötelezését.
A bíróság az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal - egyéb rendelkezéseinek hatályban tartása mellett - megváltoztatta és az adókülönbözetet 3 869 000 Ft-ról 1 335 000 Ft-ra, az adóbírság összegét 1 934 000 Ft-ról 667 000 Ft-ra mérsékelte, továbbá elrendelte a kiszabott 660 000 Ft késedelmi pótlék törlését.
A bíróságnak abban a körben kellett állást foglalnia, hogy a felperes által importált termékkel végrehajtott termékértékesítés esetén alkalmazható-e az áfa-tv 29. §-a, vagy az ügylet az áfa-tv 28. §-ában rögzített adókulcs alá esik.
Az áfa-tv 12. §-ának e) pontja úgy rendelkezik, hogy "a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minősül a vámszabad területre, valamint vámraktárba, konszignációs raktárba (továbbiakban együtt: vámraktár) adómentesen importált termékkel végrehajtott további termékértékesítés, ha annak közvetlen következményeként a termék változatlanul vámszabad területen marad, vagy végleges rendeltetéssel külföldre kerül".
Az áfa-tv 29. §-ának c) pontja szerint "a felszámítandó adó mértéke az adó alapjának nulla százaléka a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén".
A felhívott jogszabályhelyek nyelvtani értelmezése alapján megállapítható, hogy a nulla kulcsos termékértékesítés feltétele az alábbiak:
- az általános forgalmi adó alanya vámszabad területre, vámraktárba, konszignációs raktárba adómentes importot hajtson végre,
- ezt követően csak olyan termékértékesítéseket végezhet, amelynek egyik következménye, hogy a termék változatlanul vámszabad területen marad, míg a másik típusú termékértékesítésnél az importált termék annak következményeként végleges rendeltetéssel külföldre kerül.
A bíróság álláspontja szerint a "vagy" kötőszó használata arra utal, hogy az értékesítés következménye nem konjunktív feltételként került meghatározásra, hanem a törvényalkotó olyan termékértékesítéseket definiált, amelyek két különálló, egymással össze nem függő következménnyel járhatnak.
Az R. 38. §-ának (2) bekezdése értelmében a felperes a külföldről behozott vámárut a szállítmányozó raktárában vámfelügyelet mellett tartotta, amely raktár a vámraktárral esik egy tekintet alá. A bíróság megállapítása szerint a felperes megvalósította az áfa-tv 12. §-a e) pontjának 1. fordulatában meghatározott rendelkezést, miszerint vámraktárban tartott áruval hajtott végre további termékértékesítést belföldi cégeknek olyan módon, hogy az áru változatlanul a vámraktárban maradt.
A bíróság osztotta azt a felperesi álláspontot, miszerint a rendelet 37. §-ának (5) bekezdésében a vámáru feletti rendelkezési jogra vonatkozó korlátozás kizárólag vámáru meglétére irányul, és a vámáru birtokosára nézve tartalmaz tilalmat és nem jelenthet elidegenítési korlátozást a vámáru tulajdonosa felé.
Erre utal a rendelet 78. §-ának (2) és 79. §-ának (7) bekezdése, amely kifejezetten elidegenítési tilalmat ír elő.
A vámáru birtokosa a perbeli esetben a felperes szállítmányozója, az I. Kft. volt, aki a vámáru felett nem rendelkezett, hanem a vámhivatal engedélyével kivitelezési ellenőrzésben kérte az árukat vámkezeltetni.
Az alperes tévedett, amikor belföldi termékértékesítést állapított meg, mert a felperes vám- és adómentesen importált termékkel hajtott végre további termékértékesítést, melynek következményeként a vámáru belföldi forgalomba nem került, továbbra is vámhatósági felügyelet alatt állott a szállítmányozó raktárában, majd egy további termékértékesítés következtében végleges rendeltetéssel külföldre szállították.
Az áfa-tv 21. §-a, valamint a 47. §-ának (2) bekezdése értelmében termékimport esetén az adót a vámhivatal állapítja meg és szabja ki, csak ezt követheti a belföldi termékértékesítést terhelő általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség.
A felperesnek azért nem kellett az import utáni általános forgalmi adót és vámot megfizetnie, mert a vámhatóság az eljárást reexport ügyletként kezelte, az áfa-tv 12. §-ának e) pontja pedig megengedi ilyen termékkel végrehajtott további termékértékesítést is, ha az áruk belföldi forgalomba nem kerülnek.
A bíróság megállapítása szerint a felperes által végrehajtott értékesítés az áfa-tv 29. §-ának c) pontja szerint nulla adókulcs aláesik, ezért az adóhatásóg részéről megállapított adókülönbözet kiszabása jogsértőnek tekinthető.
A bíróság a már kifejtettek alapján az alperesi határozatot a jogszabálysértő részében megváltoztatta, helyt adva az alapos keresetnek.
(Gyulai Városi Bíróság 7.P.22.961/1997. sz.)