adozona.hu
AVI 1998.6.69
AVI 1998.6.69
Az adóhatóság a bírság kiszabásakor a törvényben írt valamennyi feltétel figyelembevételével köteles döntését meghozni [1990. évi XCI. tv 74. § (17) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága 1996. június 24-én nyugtaadási kötelezettség ellenőrzését végezte a felperes Ö.-n üzemeltetett D. u. 2/1. sz. borozójában, ahol a próbavásárlás során a felperesi alkalmazott kérésre készpénzfizetési számlát az ellenőröknek nem adott, ezért az elsőfokú adóhatóság a felperest 50 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
Az ellenőrzés során a revizorok bevonták a felperesnek az alkalmazottak elszámoltatására szolgáló üzlet forgalmát tartalmazó ún. csaposkönyv...
AVI 1998.6.69 Az adóhatóság a bírság kiszabásakor a törvényben írt valamennyi feltétel figyelembevételével köteles döntését meghozni [1990. évi XCI. tv 74. § (17) bek.].
Az APEH megyei igazgatósága 1996. június 24-én nyugtaadási kötelezettség ellenőrzését végezte a felperes Ö.-n üzemeltetett D. u. 2/1. sz. borozójában, ahol a próbavásárlás során a felperesi alkalmazott kérésre készpénzfizetési számlát az ellenőröknek nem adott, ezért az elsőfokú adóhatóság a felperest 50 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.Az ellenőrzés során a revizorok bevonták a felperesnek az alkalmazottak elszámoltatására szolgáló üzlet forgalmát tartalmazó ún. csaposkönyvet és vevői tartozásokról vezetett füzetet. Ezek után az elsőfokú adóhatóság a felperesnél az adózással kapcsolatos jogszabályok megtartását ellenőrizte, az APEH megyei igazgatósága hivatalos helyiségében, és az 1996. június 24-én kelt jegyzőkönyvben foglalt hiányosságok miatt az 1996. augusztus 23-án kiadott határozatában 150 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt az alpereshez mint másodfokú adóhatósághoz, melyben előadta, hogy a vevőkkel szembeni követeléseiről megfelelő nyilvántartást vezet, amit az ellenőrzéskor a revizorok megtaláltak, azt a dolgozók írták és abban játékgép-tartozások is voltak.
Állította, hogy a pénztárgépet naponta zárják, áprilisban tényleg volt hiányossága, de nem rendszeresen.
Elismerte, hogy április hónapban a pénztárgépben nem a tényleges bevétel került rögzítésre, ugyanakkor hivatkozott arra, hogy a csaposkönyvben terhelt összes árut számlával tudja igazolni, és az áfa-tv-t csak azzal sértette meg, hogy a fizetendő adót nem az esedékesség napján fizette volna meg. Előadta, hogy a kiszabott bírság megfizetésére családi és jövedelmi viszonyai miatt képtelen, ezért kérte annak mérséklését.
Az alperes a fellebbezést az 1997. augusztus 12. napján kelt határozatában elutasította, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozat indokolása szerint a felperes megsértette a pénztárgépek alkalmazásáról szóló 24/1995. (XII. 22.) PM sz. rendelet 2. §-a(2) bekezdése f) és g) pontjainak előírásait, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv 5. sz. melléklet I. pontjában jelölt alapnyilvántartások vezetésére vonatkozó szabályait is, mivel pénztárgépzárást valamennyi nyilvántartási napon a felperes nem végezte el.
A vevő nyilvántartását sem az Szja. tv 5 sz. melléklet II/1. pontjában előírt követelmények szerint vezeti, mely hiányosságokat április hónapra a felperes maga is elismerte, nem rendszeres jelleggel.
Az alperes szerint felperesnek, mivel a vizsgálat lefolytatásánál személyesen jelen volt, lehetősége lett volna a fellebbezésében hivatkozott megfelelő vevői nyilvántartás átadására, ezért utólag ennek elfogadására nincs lehetőség.
A vizsgálat 1996. március 29-30-31. időszaknál összehasonlította a felperestől bevont csaposkönyv és a pénztárelszámolásban szereplő bevételeket, mely elszámolások között 42 571 Ft eltérést állapított meg, április teljes időszakra pedig 340 358 Ft-ot. A felperes fellebbezésében a nem valós bevétel könyvelését elismerte, a kimentő okként hivatkozott számlával történő árubeszerzés megállapítására nincs kihatással, annak összegszerű kihatásait egy utólagos adóellenőrzés állapíthatja meg.
Az alperes tényként megállapította, hogy a felperesnél a bizonylati rendre, könyvvezetésre, nyilvántartásokra vonatkozó ellenőrzés során háromféle jogszabálysértést találtak, melyből legsúlyosabb a nem valós, megbízható adatokat tartalmazó könyvvezetés.
Az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv 71. §-a (13) bekezdésének a) pontja szerinti mulasztási bírság jogalapja fennállott, a bírság mértéke nem kifogásolható, mivel a vállalkozás többirányú tevékenységet folytat, több telephellyel rendelkezik, ezért a felperestől fokozottabb gondosság várható el.
A felperes keresetében a határozatban foglalt ténybeli megállapításokat nem vitatta, azonban a kiszabott bírság mértékét retorziós jellegűnek tartja, amely a mulasztás súlyával nem áll arányban.
A felperes álláspontja szerint alperes nem az adóeljárási és az általános államigazgatási eljárási alapelveknek megfelelően, valamint nem elég méltányosan járt el ügyében, a bírság kiszabásánál az egyéniesítés szempontjai nem érvényesültek. Hivatkozott továbbá, hogy az alperes a felajánlott bizonyítást jogszabálysértő módon nem folytatta le, ebből következően a tényállást sem tisztázta, valamint megsértette az ügyintézési határidőt is, mivel fellebbezését az alperes közel egy év alatt bírálta el.
Álláspontja szerint jogszabálysértően járt el az alperes, amikor a fellebbezésében felhozott körülményeket nem az Art. 73-74. §-ában írtak szerint bírálta el, hanem indokolatlanul az Art. 82. §-ára hivatkozva a kérelmet továbbította egy másik ügyosztályhoz a méltányossági eljárás lefolytatása céljából.
Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását és felperes perköltség megfizetésére kötelezését a határozatában kifejtett jogi álláspontját változatlanul fenntartva.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv (továbbiakban: Art.) 74. §-ának (13) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek 100 000, más adózó 200 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújthatok, ha a jogszabályban előírt bizonylatok, könyvek, nyilvántartások hiányában, vagy azoknak az előírásoktól eltérő vezetésével... az ellenőrzést akadályozzák.
A bíróságnak a felülvizsgálat keretében arról kellett döntenie, hogy a felperes által megvalósított jogszabálysértések olyan súlyúak-e, amelyek megalapozzák a felhívott törvényhely szerinti mulasztási bírság kiszabását, és a bírság mérséklésének megállapításánál érvényesült-e az Art. 74. §-ának (17) bekezdésében megfogalmazott mérlegelési szempontok.
A határozatban megállapításra került, hogy a felperes pénztárgépét 3 naponként zárja le, amely ellentétes a pénztárgépek alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM sz. rendelet 2. §-a (2) bekezdésének f) és g) pontjában foglalt azon előírással, miszerint valamennyi engedélyezett pénztárgéptípusnál követelmény a napi forgalmi jelentés készítése, kinyomtatása és ezen összesítésnek hozzáférés kizárása melletti adómemóriában való tárolása.
A 7. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a "pénztárgép ellenőrző szalagjait időrendi sorrendben, az elévülési időn belül úgy kell megőrizni, hogy az az ellenőrzéskor áttekinthető és azonosítható módon rendelkezésre álljon. Ez a napi forgalmi jelentésre is vonatkozik, pénztárgép és taxaméter esetében egyaránt".
Az alperes helyesen hivatkozott, hogy a napi pénztárgépzárási kötelezettségre utal az Szja. tv 5. sz. melléklet I. alatt jelölt alapnyilvántartások vezetésére vonatkozó szabályok is, amely szerint: "a készpénzbevételeket naponta - az általános forgalmiadó-kulcsok szerinti részletezésben - kell bejegyezni, vagy naponta pénztárgép-bevételi bizonylaton rögzíteni és a bizonylati adatokat legalább havonként tól-ig jelöléssel kell bevezetni".
A felperes fellebbezésében április hónapra elismerte, hogy volt hiányossága ezen a téren, bár ez nem volt rendszeres.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv (továbbiakban: Szja. tv) 5. sz. melléklet II/l. pontja szerint a vevőkkel szembeni követelések nyilvántartása a következő adatokat tartalmazza: a számla száma és kelte, a vevő neve, a számla végösszege, az ebből felszámított általános forgalmi adó, a kiegyenlítés módja, kelte és összege. A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a befolyt bevételt.
A felperes üzletében megtalálható "tartozások" című füzet a hivatkozott törvényhely szerinti adatokat nem tartalmazta, kizárólag a vevő neve és a tartozás összege került bejegyzésre, amelyek a kiegyenlítést követően olyan módon vannak áthúzva, hogy a nyilvántartást eleve áttekinthetetlenné teszik. A felperes az ellenőrzésnél személyesen jelen volt és a jegyzőkönyvben nem hivatkozott arra, hogy másik, helyesen vezetett vevői nyilvántartással is rendelkezik, ezért az alperes jogszerűen hagyta figyelmen kívül a fellebbezésnek ezzel összefüggésben előadott indokait.
A felperes részéről sem a közigazgatási, sem a peres eljárás szakaszában szabályosan vezetett vevői nyilvántartás nem került bemutatásra, ezért a bíróság ez irányú védekezését nem tartotta alaposnak.
A vizsgálat során az eljárt adóhatóságok a felperes üzlethelyiségből bevont csaposkönyvi és a pénztárelszámolásokban szereplő bevételek összehasonlítása után az volt megállapítható, hogy a felperes valamennyi bevételét pénztárkönyve nem tartalmazza, tehát hitelesített könyvvezetése nem a valós, megbízható adatokat rögzíti, amely ellentétes az Art. 33. §-ában foglalt előírással. A felperes a fellebbezésében úgy nyilatkozott, hogy "a pénztárgépbe áprilisi hónapban tényleg nem a valós bevétel került", amely megerősítette azt az alperesi megállapítást, hogy a felperes bizonylatait, könyveit, nyilvántartásait nem úgy vezeti, hogy azok lehetővé tegyék az adott időszakra vonatkozó bevallott adó, illetve támogatás alapja, az adó megfizetésének, a költségvetési támogatás igénybevételének, valamint az alapul szolgáló bizonylatoknak az ellenőrzését.
A felperes tehát olyan jogszabálysértéseket valósított meg, amelyek egy utólagos adómegállapítást megelőző ellenőrzés lefolytatását akadályoznák, ezért a mulasztási bírság jogalapja a bíróság álláspontja szerint fennállott.
A felperes tévesen hivatkozik arra, hogy az alperes megsértette az Art. 51. §-ának (7) bekezdésében foglalt eljárásjogi kötelezettségét azáltal, hogy a felperes árubeszerzéseit tételesen nem ellenőrizte. Az a tény, hogy a felperes számla nélküli árubeszerzéssel nem rendelkezik, nincs összefüggésben azzal a megállapítással, melyet felperes is elismert, hogy bevételeit április hónapban teljes körűen nem rögzítette könyveiben.
A bíróság ezt követően abban foglalt állást, hogy az alperes eleget tett-e az Art. 74. §-ának (17) bekezdésében foglalt mérlegelési kötelezettségének, amikor a bírság mértékét a törvény által kiszabható felső határ 75%-ában állapította meg. A törvényi rendelkezés szerint a bírságot úgy kell megállapítani, hogy annak összege fejezze ki az adózótól elvárható körültekintés fokát, a mulasztás körülményeit, súlyát, gyakoriságát. Az alperes határozata részletesen tartalmazza, hogy a bírság mértékének megállapításánál az adóhatóság milyen körülményeket mérlegelt, melyeket tekintett enyhítő, illetve súlyosbító körülménynek.
A bíróság megállapítása szerint az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy egy több telephellyel rendelkező, többirányú tevékenységet folytató vállalkozó, aki vállalkozását már évek óta folytatja, fokozottan várható el a jogszabályok ismerete és pontos betartása, a szervezetlen munkavégzés enyhítő körülményként semmiképpen sem értékelhető.
A felperes családi, anyagi körülményei a mulasztás kimentésére nem alkalmasak, ezek a szempontok csak egy méltányossági eljárás keretében vizsgálhatók, figyelemmel az Art. 82. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre.
A bíróság felülvizsgálat is kizárólag a jogszabálysértés tényének megállapítására irányul, a bíróságnak nincs hatásköre méltányossági jogkört gyakorolni, a kiszabott bírság mértéke csak abban az esetben változtatható meg, ha az alperes a bírság mértékének meghatározásánál az Art. 74. §-ának (17) bekezdésében rögzített kötelező mérlegelési szempontokat figyelmen kívül hagyta, határozata ez irányú indokolást nem tartalmaz. Ilyen jellegű mulasztás az alperesi határozatban nem történt, a kiszabott bírság mértéke arányban áll a mulasztás súlyával, mert a bevételi adatok ilyen mértékű torzítása inkább minősíthető tudatos visszaélésnek, mint egyszerű tévedésnek.
A bíróság hasonló tényállású ügyben közel 50 000 Ft-os bevételeltérés esetén is indokoltnak tartotta a 150 000 Ft-os mulasztási bírság alkalmazását, ehhez képest a felperes esetében többszörös eltérés került megállapításra, amely mellett még további két nyilvántartás-vezetést érintő hiányosság is feltárásra került. A bírságot olyan mértékben kell kiszabni, hogy az a jövőbeni jogsértésektől az adóalanyt visszatartsa, így felperes esetében ennél enyhébb szankció alkalmazása, figyelemmel a vállalkozói tevékenységének jellegére és körülményeire, valamint a mulasztás jellegére, a célzott joghatás elérését nem biztosította volna.
Az ítélet ellen, annak megváltoztatása, keresete szerinti ítélet meghozatala és az alperes perköltségben való marasztalása iránt a felperes terjesztett elő fellebbezést.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és költségei megállapítását kérte.
A megyei bíróság a fellebbezést alaptalannak találta és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság az ügyben a tényállást helyesen állapította meg, nem tévedett az abból levont jogi következtetések tekintetében sem.
A felperes az eljárás során azt sérelmezte, hogy az alperes nem vette a határozat meghozatala során enyhítő körülményként figyelembe, hogy első ízben követett el szabályszegést, családi körülményei, három kiskorú gyermekének nevelése és vállalkozásának több telephelyen történő folytatása miatt nem tudta az ügymenetet kellő figyelemmel kísérni és a mulasztási bírság kiszabásánál nem értékelték jövedelmi szociális viszonyait.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes által felhozottakat mérlegelte és helyesen állapította meg, hogy a vállalkozást több telephelyen, hosszabb idő óta folytató felperestől fokozottabban várható el a szabályok betartása, e körülmények, valamint a munka kellő megszervezésének hiánya a felperes terhére és nem a javára értékelhető. A több szabálytalanságot elkövető felperes terhére megállapított mulasztási bírságot csupán abból az okból mérsékelni nem lehet, hogy nála korábban az adóhatóság mulasztást, hiányosságot nem állapított meg, hiszen a bevételek valóságtól eltérő rögzítése 1996 áprilisában folyamatosan történt.
Annak figyelembevételére, hogy a három gyereket egyedül nevelő felperes anyagi szociális körülményeire tekintettel a bírságmérséklésre kerülhet-e, méltányossági eljárás keretében van lehetőség.
A megyei bíróság álláspontja szerint az alperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 74. §-ának (17) bekezdésében foglalt valamennyi feltétel figyelembevételével hozta meg határozatát és eleget tett az Art. 51. §-ának (7) bekezdésében foglalt tényállás-felderítési kötelezettségének is, ezért határozata a jogszabályoknak megfelel.
A jogszabályoknak megfelelő határozat a méltányos eljárás elvét nem sérti, és az az államigazgatási eljárás általános alapelveivel sem áll ellentétben, ezért a megyei bíróság a felperesi fellebbezés ezen hivatkozásait sem találta megalapozottnak és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Békés Megyei Bíróság 1.Pf.20.214/1998. sz.)