adozona.hu
AVI 1998.6.68
AVI 1998.6.68
Az adóhatóság és a bíróság csak abban az esetben rendelhet ki szakértőt, ha annak törvényi feltételei fennállanak [1990. évi XCI. tv 58. § (3) bek., 60. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága a felpereseknél 1990-1991. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó -ellenőrzéseket végzett 1993 novemberében. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú adóhatóság az alperes által az 1994. február 21-én kelt másodfokú határozatokkal helybenhagyott határozataival az I. r. felperes terhére 78 685 Ft, a II. r. felperes terhére 88 658 Ft személyi jövedelemadóhiányt állapított meg és írt elő, valamint adóbírságot, késedelmi pótlékot szabott ki. Az adóhatóság megállapítot...
AVI 1998.6.68 Az adóhatóság és a bíróság csak abban az esetben rendelhet ki szakértőt, ha annak törvényi feltételei fennállanak [1990. évi XCI. tv 58. § (3) bek., 60. § (1) bek.].
Az APEH megyei igazgatósága a felpereseknél 1990-1991. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó -ellenőrzéseket végzett 1993 novemberében. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú adóhatóság az alperes által az 1994. február 21-én kelt másodfokú határozatokkal helybenhagyott határozataival az I. r. felperes terhére 78 685 Ft, a II. r. felperes terhére 88 658 Ft személyi jövedelemadóhiányt állapított meg és írt elő, valamint adóbírságot, késedelmi pótlékot szabott ki. Az adóhatóság megállapította, hogy a felperesek két személygépkocsi értékesítéséből származó jövedelmüket nem vallották be. Az adóhatóság az értékesítésből elért bevételt a felperesek nyilatkozata szerint 50-50%-ban megosztotta a házastársak között.A felperesek keresetet nyújtottak be, melyben kérték az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését, új eljárás elrendelését, a személygépkocsik beszerzéskori forgalmi értékének megállapítását és ezáltal az elért jövedelem meghatározását.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét alaposnak ítélte és az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. Ítéletében hivatkozott arra, hogy a felperesek az importálást követő 2-3 napon belül vásárolták meg a gépkocsikat, ezért az importőrrel kötött adásvételi szerződésekben szereplő vételárak a személygépkocsik forgalmi értékének feleltek meg, az alperes a jövedelem számításánál figyelembe vette a felpereseket terhelő vám, általános forgalmi adó, átírási és egyéb költséget, értéknövelő javítási költségeket, szükségtelen volt a forgalmi érték becslésére szakértő igénybevétele. A jövedelem megállapításához valamennyi adat rendelkezésre állt, az ellenőrzés során sem volt szükséges szakértői bizonyítás.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Sérelmezték az 1989. évi XLV. törvény (továbbiakban: Szja. tv) 22. §-a (1) és (2) bekezdéseinek kiterjesztő értelmezését, a forgalmi érték megállapítására folytatott szakértői vizsgálat eredményének mellőzését. Álláspontjuk szerint a rendelkezésre álló okmányok alapján nem volt megnyugtatóan megállapítható a forgalmi érték az eladási árhoz képest elért nagy értékkülönbségre is figyelemmel.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban megállapította, hogy a felperesek mindkét gépkocsit adásvételi szerződéssel vásárolták meg az importőrtől, az importálást követő 2-3 napon belül. A szerződésekhez kapcsolódóan rendelkezésre álltak az egységes vámáru-nyilatkozatok, az eladó által kibocsátott számlák, pénztárbizonylatok, amely okmányok alapján a személygépkocsik beszerzési értéke megállapítható volt. Az adóhatóság elfogadta a fizetett vámkezelési költséget, általános forgalmi adót, a felperesek által igazolt értéknövelő, javítási és egyéb költségeket is. A belföldi termékértékesítés során beszerzett gépkocsik to-vábbérétkesítésével elért jövedelem meghatározására az Szja. tv 22. §-ának (1) és (2) bekezdése irányadó. E rendelkezések helyes értelmezése szerint - egyezően a másodfokú bíróság álláspontjával - az ingó dolog megszerzése idején képviselt forgalmi érték a jelen esetben megegyezett a gépkocsik szerződés szerinti vételárával, a számlák ellenértékével. A szerződéses ügyletekben a szerződő felek általában azt az árat tüntetik fel, amely piaci árként, forgalmi értékként általában elérhető. Az importált gépkocsi vámértéke és az eladási értéke között az eltelt rövid időre figyelemmel nem volt kellő alappal feltételezhető értéknövekedés.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a szerződéses vételártól való eltérő érték megállapítását nem indokolta a felpereseknek a feltűnő értékkülönbségre való hivatkozása, sem a jogszabály forgalmi érték szóhasználatának téves értelmezése.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felperesnek a felülvizsgálati kérelemben kifejtett szakértői bizonyításra, értékbecslés szükségességére vonatkozó álláspontját. A közigazgatási eljárásban szakértő igénybevételére az 1990. évi XCI. tv 58. §-ának (3) bekezdése, 60. §-ának (1) bekezdése alapján elsősorban akkor van törvényi lehetőség, ha a szakismeret igénybevétele nem nélkülözhető, így különösen hiányos vagy hiányzó adatok, bizonylatok, dokumentumok esetén merülhet fel a szükségessége.
Sem a közigazgatási eljárásban, sem a bírósági eljárásban nem volt szükség szakértő igénybevételére a fentebb már kifejtettekre is figyelemmel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet alaptalannak ítélte és a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.287/1997. sz.)