adozona.hu
AVI 1998.6.67
AVI 1998.6.67
Amennyiben az adóhatóság a bizonylat adatainak valódiságát vitatja, a tényállás felderítése és bizonyítása a hatóság feladata [1990. évi XCI. tv 51. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az APEH megyei igazgatósága 1995. év IV. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben kiutalás előtti ellenőrzést folytatott le, melyről készült jegyzőkönyvben megállapítást nyert, hogy a felperes az S. Mezőgazdasági Szolgáltató Bt-től származó számlák alapján 34 363 kg tollat vásárolt, 66 931 182 Ft értékben, mely beszerzései után a számlákon feltüntetett általános forgalmi adót levonásba helyezte. Az adóhatóság nyilvántartásai szerint az S. Bt. adóbevallási kötelez...
AVI 1998.6.67 Amennyiben az adóhatóság a bizonylat adatainak valódiságát vitatja, a tényállás felderítése és bizonyítása a hatóság feladata [1990. évi XCI. tv 51. § (7) bek.].
A felperesnél az APEH megyei igazgatósága 1995. év IV. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben kiutalás előtti ellenőrzést folytatott le, melyről készült jegyzőkönyvben megállapítást nyert, hogy a felperes az S. Mezőgazdasági Szolgáltató Bt-től származó számlák alapján 34 363 kg tollat vásárolt, 66 931 182 Ft értékben, mely beszerzései után a számlákon feltüntetett általános forgalmi adót levonásba helyezte. Az adóhatóság nyilvántartásai szerint az S. Bt. adóbevallási kötelezettségeit nem teljesítette, adófolyószámlára befizetést nem eszközölt, és bejelentett székhelyén a társaság és az ügyvezetője nem fellelhető.Ilyen tényállás alapján az elsőfokú adóhatóság 1996. június 3-án kelt határozatában a felperes terhére 8 032 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet állapított meg, melyből 6 728 000 Ft adóhiánynak minősül, továbbá adóbírságként 4 016 000 Ft, késedelmi pótlékként 953 000 Ft is előírásra került.
A fenti számú határozatot a felperes megfellebbezte, melyet az alperes mint másodfokú adóhatóság az 1997. január 9-én kelt határozatában elutasított, helybenhagyva az elsőfokú határozatot.
A határozat indokolása szerint az S. Bt-től eredő számlák nem felelnek meg a számvitelről szóló módosított 1991. évi XVIII. tv 15. §-ának (3) bekezdésében foglalt követelménynek, mert nem tartalmaz valóságos gazdasági eseményt, ezért az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: áfa-tv) 35. §-a (1) bekezdésének a) pontjában rögzített tárgyi feltétel hiányában a felperes adólevonási jogát jogszerűen nem gyakorolhatja.
A felperes által csatolt együttműködési megállapodás az alperes álláspontja szerint még nem bizonyítja a gazdasági esemény valódiságát, valamint nem bizonyíték a gazdasági esemény valódiságára vonatkozóan az S. Bt. bevallásainak másolata, mert a lehívott folyószámla-adatokkal nem egyezik.
Az alperes hivatkozott továbbá arra is, hogy a számlák nem felelnek meg tartalmilag az áfa-tv 13. §-a (1) bekezdésének 16. pontjában meghatározott feltételeknek, mert a kitöltéskor nem sorszámozták, így azok adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylatnak nem tekinthetők.
Hiányosság ezenkívül az S. Bt. címének lehagyása is a bizonylatokról, mely hivatkozott hiányosságok önmagukban nem teremtik meg az adólevonás jogát az áfa-tv szigorú szabályai ellenében. A valós gazdasági esemény bizonyítékaként nem lehet elfogadni N. Péter ügyvezetőnek közjegyző előtt tett nyilatkozatát sem, mert az tartalmában több helyen is támadható.
A becsatolt nyilatkozat szerint N. Péter személyazonosságát útlevelével igazolta, melynek adattartalma lakcímre nem terjed ki. A közjegyzői iraton a nyilatkozó személy lakhelyeként Sz., Cs. u. 67/A. III/ll. szám alatt lett lejegyezve, de a bizonyítékok alapján N. Péternek nem ez a valóságos tartózkodási helye. Nem volt semmilyen akadálya annak, hogy N. Péter nyilatkozatát ne az adóhatóság előtt tegye meg, ahogyan azt többszöri megkereséssel az adóhatóság kérte.
A nyilatkozatban feltüntetett számlasorszámok sem valóságosak, mert 15 db közül csak 3 db az egyedi sorszámmal ellátott készpénzfizetési számla, a többi számla sorszáma valójában üres rovatú, vagy a tetszés szerint kapcsolt pénztárbizonylatnak a számát tartalmazza. Mindezek alapján a gazdasági esemény valóságos megtörténte és az általános forgalmiadó-áthárítás ténye nem bizonyított, ezért az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv (továbbiakban: Art.) 72. §-ának (1) bekezdése alapján az adókülönbözet után 4 016 000 Ft adóbírság megállapításának van helye. Az Art. 73. §-ának (1) bekezdése alapján az adóbírság, illetve késedelmi pótlék mérséklését kivételes méltánylást érdemlő körülmény nem indokolta.
A felperes keresetében kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, alperes perköltség megfizetésére kötelezését az alábbi indokok alapján:
A felperes nem fogadta el az alperes állítását, miszerint az S. Bt-vel, illetve képviselőivel a kapcsolatot nem tudta felvenni. A felperes a szerződések megkötése előtt ellenőrizte, hogy partnere cégbírósághoz benyújtott társasági szerződéssel rendelkezik-e, van-e megfelelő adószáma, és üzleti kapcsolat során bármikor fel tudta venni a kapcsolatot az S. Bt. képviselőjével.
N. Péter ügyvezetővel közjegyzői nyilatkozat felvételére került sor, melynek során a számlakibocsátó igazolta, hogy milyen számlaszám alatt, mikor, milyen mennyiségű és számlaösszegű tollat adott el a felperesnek.
Az okirat tartalmazza azt is, hogy adóbevallási és könyvviteli kötelezettségeinek eleget tett, ezért ilyen okirati bizonyíték mellett nem fogadható el az az alperesi előadás, hogy a közjegyzői okirat azért nem hiteles, mert a közjegyző N. Péter útlevele alapján tanúsította az illető személyazonosságát.
A felperes állítása szerint tényleges gazdasági eseményről kerültek a számlák kiállításra, mely alapján mindenben eleget tett adóbevallási és -befizetési kötelezettségének, így terhére adóhiányt és adóbírságot jogszerűen megállapítani nem lehetett.
Az alperes ellenkérelmében határozatában kifejtett jogi álláspontját változatlanul fenntartotta és kérte a kereset elutasítását, a felperes perköltség megfizetésére kötelezését.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte.
A bíróság bizonyítási eljárást folytatott le a számlakibocsátó S. Bt. adóalanyiságának megállapíthatósága végett.
A megyei bíróság tájékoztatása szerint 1997. augusztus 8-ig az S. Bt. cégbíróságnál nyilvántartásba vett cégként működött, a bt. képviselője a cégirat szerint N. Péter beltag. Az APEH megyei igazgatóságának megkeresésre adott válasza azt tartalmazza, hogy a társaság 1995-ös évben általános forgalmiadó-bevallásait negyedévente teljesítette, befizetési kötelezettségének a folyószámla tanúsága szerint eleget tett. 1996-ban adóbevallási kötelezettségét már nem teljesítette.
Az S. Bt.-nél adóvizsgálat semmilyen formában nem volt.
A megküldött folyószámla-kivonat tanúsága szerint 1995. IV. negyedévi áfa-bevallásában 8 214 000 Ft általános forgalmi adót vallott be.
A felperes S. Bt.-től való beszerzései 8 031 742 Ft általános forgalmi adót tartalmaztak, tehát a számadatok azt mutatják, hogy a számlakibocsátó a felperes felé történt értékesítés utáni általános forgalmi adót bevallásában szerepeltette.
Az S. Bt. a cégiratok szerint 1995-ben cégbíróságnál bejegyzett cégként működött és a felperessel 1995. június 26-án együttműködési megállapodást kötött, melynek értelmében az S. Bt. arra vállalkozott, hogy kb. 70 millió forint értékben vásárol fel tépett és használt libatollat, melyet a felperesnek értékesít tovább.
A keretszerződést a vállalkozó részéről N. Péter beltag írta alá. A bíróság tanúként meghallgatta N. Pétert, aki előadta, hogy felperessel 1995. II. felében rendszeres üzleti kapcsolatban állt, és az együttműködési megállapodás szerinti mennyiségű tollat értékesített felé, melyről az átvételkor számla és kiadási, bevételi pénztárbizonylatok kerültek kiállításra a vételár kiegyenlítésével egyidejűleg.
Elmondta továbbá, hogy a betéti társaság 1995 májusában kezdte meg tevékenységét, ahol libatartással foglalkozott, valamint libatoll-felvásárlással. 1995-ben negyedévi bevallásait a társaság benyújtotta és az általános forgalmi adót megfizette. 1996-ban adófizetési kötelezettségét a bt. azért nem tudta teljesíteni, mert nagyarányú elhullás miatt tevékenysége veszteséges volt, és az 1995 decemberében történt gépkocsilopás következtében bizonylatok vesztek el.
N. Péter beltag tanúvallomása megegyezett a közjegyző előtt tett 1996. június 11-i nyilatkozatával, tehát a tanú szavahihetőségéhez kétség nem fért.
A bíróság a fenti tények alapján megállapította, hogy az S. Bt. 1995-ben az általános forgalmi adónak alanya volt és a felperes felé kibocsátott számlák valós gazdasági eseményt tartalmaznak. Valamennyi számla és pénztárbizonylat az S. Bt. bélyegzőjével és N. Péter saját kezű aláírásával van ellátva, amely írás azonos a cégbíróság által megküldött címpéldányon levő aláírással, tehát a bizonylatok hitelességéhez kétség nem fér.
Az a körülmény, hogy időközben a számlakibocsátó tevékenységét megszüntette és telephelyének változását elmulasztotta bejelenteni az adóhatóság felé, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a cég 1995-ben sem végezhetett gazdasági tevékenységet.
Az Art 51. §-ának (7) bekezdése alapján, amennyiben az adóhatóság bizonylat adatainak valódiságát tagadja, úgy a tényállás felderítése és bizonyítása őt terheli, melynek felperes esetében nem tett eleget, ezért határozata törvénysértő.
A bíróság a valós tényállás alapján megállapította, hogy az S. Bt. számlái valós gazdasági eseményt rögzítenek, az áru átadása, az ellenérték kifizetése és az általános forgalmi adó áthárítása megtörtént. A felperes tehát az áfa-tv 35. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta, ezért alperes részéről adókülönbözet, adóhiány megállapítása törvénysértő volt.
Az alperes által hivatkozott alaki hibák olyan jellegűek, amelyek bizonyított értékesítés esetén nem zárják ki az adólevonási jog gyakorlását. A bírói gyakorlat egységes a tekintetben, hogy amennyiben kétséget kizáró módon a termékértékesítés megállapítható, úgy kizárólag formai hiányosságok miatt az előzetesen felszámított forgalmi adó levonásba helyezését nem lehet megvonni.
A bíróság a fentiek alapján a keresetet alaposnak találta és a jogszabálysértő alperesi határozatot hatályon kívül helyezte, tehát a felperest 1995. negyedévére általános forgalmiadó-hiány, adóbírság és késedelmipótlék-fizetési kötelezettség nem terheli.
Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és elsődlegesen a felperesi kereset elutasítása, másodlagosan az alperesi határozat hatályon kívül helyezése mellett új eljárás elrendelése iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására és az alperes perköltségben való marasztalására irányult.
A megyei bíróság a fellebbezést alaptalannak találta.
Az elsőfokú bíróság az ügyben a tényállást nagyrészt helyesen állapította meg és nem tévedett az abból levont jogi következtetések tekintetében sem.
Helyesen állapította meg, hogy az S. Bt. 1995. évben az általános forgalmi adó alanya volt, így részéről sor kerülhetett az általános forgalmi adó áthárítására.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a megyei bíróság annyiban módosítja, hogy az S. Bt. 1995. IV. negyedévében 74 675 000 Ft áruértékesítés után 8 961 000 Ft 12%-os adókulcs alá tartozó általános forgalmi adót vallott be és e negyedévben 76 000 Ft adófizetési kötelezettsége keletkezett, melyet elmulasztott befizetni.
A becsatolt kiadási-bevételi pénztárbizonylatok és a számlák, a vételár és az előzetesen felszámított általános forgalmi adó felperes által történt megfizetését igazolták és a számlák kisebb formai hiányosságai (számlaszám hiánya, az S. Bt. címének feltüntetése) nem zárják ki az adólevonási jog gyakorlásának jogosságát a felperes részéről.
A valós gazdasági esemény megtörténtét a bizonylatokon az S. Bt. adóbevallásán kívül az is alátámasztja, hogy a felperes 1995. IV. negyedévében 104 000 000 Ft-ot meghaladó értékben értékesített tollat és ilyen mennyiségű árualap biztosításához nyilvánvalóan nagy mennyiségben kellett tollat vásárolnia is.
Az alperes által a fellebbezéshez csatolt okiratokkal kapcsolatban a megyei bíróság az alábbiakra mutat rá.
N. Péter tanúvallomásából és a felperessel kötött szerződésből megállapíthatóan az S. Bt. a felperes részére felvásárolt tollat értékesített. A tanú által megjelölt libatartásból legfeljebb 60 mázsa toll származhatott volna, amely az S. Bt. által a felperesnek értékesített közel 344 mázsa tollnak csak elenyésző része, ezért az R. Mezőgazdasági Szövetkezet igazolása, amely szerint a bt. libatartás céljából telephelyet nem bérelt, a valós gazdasági esemény megtörténtének megdöntésére nem volt alkalmas. A fellebbezéshez csatolt N. Péter nyilatkozatát másolatban tartalmazó iratból a perbeli tollértékesítésre vonatkozó, az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállástól eltérő következtetéseket levonni nem lehet.
Az a körülmény, hogy az S. Bt. beltagjának tartózkodási helye sokáig ismeretlen volt és az adóhatósági eljárásban együttműködési készséget nem mutatott, egyes iratai hiányoznak, illetőleg ellen különféle eljárások vannak folyamatban, önmagában nem alkalmas annak megállapítására, hogy a perbeli számlák nem felelnek meg a törvényes követelményeknek. A számla kibocsátója ugyanis adószámmal rendelkező, a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaság, amelynek adójogi felelőssége a felperes adólevonási jogát nem érinti, ha a felperes az előzetesen felszámított adót ténylegesen megfizette.
Miután az adólevonási jog gyakorlásának feltételei a felperes esetében fennállottak, ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta és a pervesztes alperest kötelezte a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint a fellebbezési perköltség megfizetésére.
(Békés Megyei Bíróság 1.Pf.21.375/1997. sz.)