adozona.hu
AVI 1998.6.65
AVI 1998.6.65
Részletfizetés esetén csak a megfizetett vételár-részletek áfa-tartalmának visszaigénylésére van mód [1992. évi LXXIV. tv 37. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994. június hónapra vonatkozóan adóellenőrzést végzett általános forgalmi adó adónemben. Az ellenőrzés eredményeként 4 113 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és ennek összege után 2 056 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte határozatával a felperest. Az adókülönbözet megállapítására azért került sor, mert a felperes ingatlanvásárlásával összefüggésben, a K. V. Szervezet által kibocsátott számla alapján 30 000 000 Ft vételár után 5 880 000 Ft általán...
AVI 1998.6.65 Részletfizetés esetén csak a megfizetett vételár-részletek áfa-tartalmának visszaigénylésére van mód [1992. évi LXXIV. tv 37. § (1) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994. június hónapra vonatkozóan adóellenőrzést végzett általános forgalmi adó adónemben. Az ellenőrzés eredményeként 4 113 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és ennek összege után 2 056 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte határozatával a felperest. Az adókülönbözet megállapítására azért került sor, mert a felperes ingatlanvásárlásával összefüggésben, a K. V. Szervezet által kibocsátott számla alapján 30 000 000 Ft vételár után 5 880 000 Ft általános forgalmi adót igényelt vissza. Ezzel szemben az adóhatóság álláspontja szerint csak az általa 1994. március 31-én és június 30-án megfizetett összesen 8 835 070 Ft vételár általános forgalmiadó-tartalmának visszaigénylésére volt jogosult a felperes.A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1995. március 2-án kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 3. §-ának a) pontja, 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 36. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 37. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ítéletének indokolásában az áfa-törvény 37. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes csak az általa ténylegesen kifizetett 8 835 070 Ft vételár után volt jogosult az általános forgalmi adó visszaigénylésére. A felperes 4 113 000 Ft-tal több adót igényelt jogosulatlanul vissza, ezért az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 72. §-ának (1) bekezdése szerint jogszerűen állapította meg az alperes az adóbírságot is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet törvénysértő, mert okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz, az áfa-törvény 37. §-ának (1) bekezdésére hivatkozik a bíróság, ugyanakkor a levonási jog gyakorolhatóságának terjedelmét a ténylegesen fizetett összeg arányában ismeri el. Előadta még, hogy az Art. nem tartalmaz rendelkezést a jogosulatlan igénylés esetén alkalmazandó bírság mértékére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az áfa-törvény 37. §-ának (1) bekezdése szerint annak az adóalanynak, aki (amely) a nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, az adólevonási joga az ellenérték megfizetésének időpontjában, a ténylegesen fizetett összeg erejéig keletkezik.
A felperes ingatlanvásárlásáról 1994. június 30. napján megkötött adásvételi szerződés 5. §-ából megállapítható az, hogy a nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezető felperes a 30 millió forint vételárból a szerződés megkötésének napján 8 835 070 forintot volt köteles megfizetni. A felperes ezt az összeget a szerződésnek megfelelően megfizette.
Ez az a felperes által ténylegesen kifizetett összeg, amely az áfa-törvény idézett rendelkezése alapján olyan ellenérték, amelynek áfa-tartalma a megfizetés időpontjában jogszerűen visszaigényelhető. Nem tévedtek tehát az eljárt bíróságok és az alperes sem, amikor azt állapították meg, hogy a felperes a vételárnak csupán egy részét fizette meg az eladónak, ezért nem volt jogosult a vételár teljes összege után az általános forgalmi adó visszaigénylésére. Az áfa-törvény 48. §-ának (4) bekezdése értelmében a felperes adó-visszaigénylési kérelmének teljesítését az alperes jogszerűen tagadta meg, mert a felperes az ellenérték teljes összegét nem fizette meg az eladónak.
A felperes csak a vételár összegének megfizetése után jogosult a teljes vételár (ellenérték) áfa-tartalmának visszaigénylésére, függetlenül a felek megállapodásától. Ebből következően részletfizetés esetén az áfa-törvény 37. §-ának (1) bekezdése csak a megfizetett vételárrészletek áfa-tartalmának visszaigénylését teszi lehetővé.
Nem sértett jogszabályt az alperes határozata a bírság kiszabásánál sem. Az Art. 72. §-ának (1) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra, hogy jogosulatlanul benyújtott adó-visszaigénylés esetén az adóbírság mértéke 50%, a bírság alapja pedig a jogosulatlanul igényelt összeg.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.160/1997. sz.)