adozona.hu
AVI 1998.6.64
AVI 1998.6.64
A rendszeresen megjelenő lap előállítására és terjesztésére kötött szerződés alapján a szolgáltatásnyújtás folyamatos, ezért a szerződés teljesítésének időpontja az egyes részkifizetések esedékességének a napja, így az adóalany adófizetési kötelezettsége és adólevonási joga is ennek megfelelően keletkezik [1992. évi LXXIV. tv 16. § (l)-(2) és (6) bek., 36. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és az I. S. Kft. Nyomda 1994. február l-jén lap-előállítási szerződést kötöttek.
E szerződés - többek között - tartalmazza, hogy a papírfelhasználás az igazolt kezelési és tárolási költségekkel megnövelt beszerzési áron történik, a számlában 12%-os hozadékot számolhat el a szállító.
A műveletek és papírfelhasználás fizetése számla ellenében azonnal és minden levonás nélkül történik.
Az 1995. július l-jén keletkezett megállapodás pedig azt rögzíti, hogy a közös ügyvezetői irányít...
AVI 1998.6.64 A rendszeresen megjelenő lap előállítására és terjesztésére kötött szerződés alapján a szolgáltatásnyújtás folyamatos, ezért a szerződés teljesítésének időpontja az egyes részkifizetések esedékességének a napja, így az adóalany adófizetési kötelezettsége és adólevonási joga is ennek megfelelően keletkezik [1992. évi LXXIV. tv 16. § (l)-(2) és (6) bek., 36. § (1) bek. a) pont].
A felperes és az I. S. Kft. Nyomda 1994. február l-jén lap-előállítási szerződést kötöttek.E szerződés - többek között - tartalmazza, hogy a papírfelhasználás az igazolt kezelési és tárolási költségekkel megnövelt beszerzési áron történik, a számlában 12%-os hozadékot számolhat el a szállító.
A műveletek és papírfelhasználás fizetése számla ellenében azonnal és minden levonás nélkül történik.
Az 1995. július l-jén keletkezett megállapodás pedig azt rögzíti, hogy a közös ügyvezetői irányítás minden felmerülő költségét az I. S. Kft. rendezi, majd továbbszámlázza a kiadó felé.
Az I. S. Kft. a közös irányítás költségeiről kimutatást készít. Havonta fix összegű számlát állít ki a kiadó felé.
A további szerződésmódosítások pedig a nyomdaköltségre vonatkoznak, amelyekre 1996. január l-jén, március l-jén és április l-jén került sor.
Az I. S. Kft. és a felperes között lapterjesztési megállapodás is született 1996. szeptember 3-án.
A lap-előállítási szerződés 1. pontja rögzíti, hogy a szerződő felek e konstrukcióval hosszú távú együttműködést szándékoznak megvalósítani.
A szerződés 4. pontjában található az a kitétel, hogy a szállító egyes szolgáltatásokért, a műveletekért és a papírért külön-külön árakat állapít meg. Ezek az árak egymástól függetlenül változtathatóak.
A felperes az I. S. Kft. 700015/1997., 700018/1997., 700024/1997., 700021/1997. számú számlája alapján -összesen - 5 000 761 Ft általános forgalmi adót helyezett levonásba 1997. évben.
A felperes 1997. február havi 9765-ös bevallásában fizetendő adóként állított be 24 578 000 Ft adóalap után 2 950 000 Ft általános forgalmi adót.
Az adófizetés alapjául szolgáló 29/97-1, illetve 28/97/1 sorszámú számlát a felperes bocsátotta ki az I. S. Kft. felé, 1997. február 28-i teljesítéssel.
A számlák kiállítására a felek közötti lap-előállítási, lapterjesztési, illetve közös ügyvezetői irányítás költségeit megosztó megállapodás nyomán került sor.
A megállapodásban a felek rögzítették, hogy folyamatos együttműködésük során az I. S. Kft. nyomdagépeket és papírt biztosít a H.-B. Napló előállításához, illetve annak terjesztését vállalja, továbbá a két kft. közös ügyvezetői költségeit az I. S. Kft. fedezi, amelyet továbbszámláz az N. Kft. felé. E szolgáltatások: nyomdaipari bérmunka és szolgáltatás, hírlapterjesztés, üzletviteli tanácsadás, papír, termékértékesítés, a tevékenység jellegéből fakadó állandó rendelkezésre állás.
Az APEH megyei igazgatósága áfa más adók és támogatások kiutalás előtti ellenőrzési osztálya a felperesnél 1997. február hónapra általános forgalmi adónemben adóellenőrzési eljárást folytatott, megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvet a felperes képviselője 1997. május 29-én átvette.
A fent megjelölt elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére - 11 244 000 Ft adóalap után - 2 812 000 Ft adókülönbözetet, l 502 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést, l 310 000 Ft adóhiányt állapított meg, amelynek megfizetésére kötelezte felperest.
Kiszabott még 281 000 Ft adóbírságot és 121 345 Ft késedelmi pótlékot.
Megállapította, hogy felperes - a fentebb megjelölt számlák szerint - csak 1997. március hónapban érvényesíthette volna adólevonási jogát, folyamatosan teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásról van szó perbeli ügyben, így a teljesítés időpontja az 1992. évi LXXIV. tv (továbbiakban: áfa-törvény) 16. §-ának (2) bekezdésében foglaltaktól eltérően nem a Ptk. szerinti időpont, hanem a 6. § szerint az egyes részkifizetések esedékességének napja, így az adólevonási jog keletkezésének napjaként is ezt a teljesítési időpontot kell figyelembe venni.
A felperes fellebbezett e határozat ellen, az alperes határozatával helybenhagyta a fentebb részletezett elsőfokú határozatot.
A felperes e határozat törvényességi felülvizsgálatát kérte keresetében, annak hatályon kívül helyezését és az alperes perköltségviselésére történő kötelezését.
A közigazgatási eljárásban benyújtott fellebbezésben foglaltakat a felperes változatlanul fenntartotta, azokat kiegészítve úgy nyilatkozott, hogy az alperes indokolásában alaptalannak minősíti az adólevonási jog gyakorlásának időpontjára való hivatkozást, de nem jelöl meg jogszabályhelyet, amely ezt alátámasztaná.
A teljesítés időpontja a számlákon szerepel, így azok alakilag megfelelnek a törvényben előírtaknak.
A felperes ismételten hangsúlyozta, hogy nem folyamatos szolgáltatásról van szó, és a másodfokú határozatban foglaltak csak abban az esetben lennének elfogadhatóak, ha a felperes részére a nyomda folyamatos szolgáltatást végzett volna.
Nem erről van szó, de folyamatos szolgáltatás esetén is az adólevonási jog a számlán feltüntetett teljesítési időpontban keletkezik.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében a kereset elutasítását és költsége megállapítását kérte.
Előadta, hogy a felek között létrejött szerződések egyértelműen hosszú távú együttműködésre - változatlan tartalommal nyújtott szolgáltatásra - vonatkoznak, amelyen belül az elszámolási időszak egy hónap.
A becsatolt szerződésekben - amelyek alapján az I. S. Kft. a törvény szerinti teljesítési nap feltüntetése nélküli számlákat kibocsátotta - a felek nem egy meghatározott időpontban teljesített egyetlen szolgáltatásról állapodtak meg, hanem egy konkrét szolgáltatás (lap-előállítás, lapterjesztés) folyamatos, a megrendelő igényei szerinti többszöri teljesítésében.
Ezért igazodik az adófizetési és ezen keresztül az adólevonási jog is ebben a folyamatos szolgáltatásban az egyes részkifizetések esedékességéhez.
Az adózás rendjéről szóló, módosított 1990. évi XCI. tv (Továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése a jogalkalmazó részére lehetőséget biztosít a szerződések tartalmának elemzésére.
A bizonylatok alapját képező szerződéseket a szolgáltatást nyújtó az egyes elszámolási időszakokban nem teljesíti abban az értelemben, hogy az adott havi teljesítéssel nem lehet a felek közötti szerződéses kapcsolatot befejezettnek tekinteni; a teljesítés ugyanis a következő hónapban is tovább folytatódik.
Az alperes úgy nyilatkozott a továbbiakban, hogy a felperes figyelmen kívül hagyta a szerződései tartalmából fakadó speciális adózási szabályokat és bár az adólevonási jog gyakorlására használt számlákon feltüntetett helytelen teljesítési időpontért a számlakibocsátó a felelős, erre a felelősségre a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv 88. §-a szerint a Polgári Törvénykönyv általános felelősségi szabályait kell alkalmazni.
Az alperes szerint a felperes adólevonási jogát csak olyan számlák alapján gyakorolhatja, amelyen a teljesítés időpontjaként az egyes részkifizetések esedékességének a napját tünteti fel a számlakibocsátó és attól a naptól kezdődően, amelyet a számlán teljesítési időpontként feltüntettek [áfa-törvény 36. § (1) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság állásfoglalása szerint felperes keresete megalapozatlan.
A bíróság rögzíti, hogy a vonatkozó adójogszabályok nem definiálják, hogy mely termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások tekintendők folyamatosan teljesítettnek, azonban a már fentebb megjelölt Art. 1. §-ának (7) bekezdése rögzíti, hogy a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni.
A peres iratok között szereplő - fentebb már részletezett - szerződések és a felperesi képviselőnek a tárgyaláson tett nyilatkozata alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a szerződés jelenleg is hatályos, folyamatos szolgáltatásról van szó, az elhatárolható időszakokról (havonként) számlát állítanak ki.
Az áfa-törvény 16. §-ának (1) bekezdése szerint az adófizetési kötelezettség termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés, illetve a részteljesítés időpontjában keletkezik.
Az (5) bekezdésben nem említett, folyamatosan teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés időpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja.
E jogszabályhelyeket alkalmazta alperes döntése meghozatalánál, amelyet a bíróság megalapozottnak talált.
Az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 16. pontja szerint pedig a számla egyik fontos alaki kelléke a teljesítés időpontjának feltüntetése, ennek hiányában az adólevonási jog gyakorlására felhasznált bizonylat nem tekinthető az áfa-törvény szerint számlának. Így az áfa-törvény 35. §-a alapján adólevonási jog gyakorlására nem alkalmasak.
Az N. Kft. által kiállított számlák alapján az áfa-törvény 16. §-ának (6) bekezdése értelmében felperesnek adófizetési kötelezettsége csak 1997. március hónapban keletkezett, hiszen az 1997. március 6-án kiállított számlák ellenértékének átutalására 1997. február hónapban nem került sor.
Mindezek alapján a bíróság osztotta azt az alperesi álláspontot, mely szerint felperes adólevonási jogát csak olyan számlák alapján gyakorolhatja, amellyel a teljesítés időpontjaként az egyes részkifizetések esedékességének napját tünteti fel a számlakibocsátó.
Összességében tehát az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy alperes nem sértett jogszabályt határozata meghozatalánál, ezért a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság helyes tényállás alapján érdemben is helyes döntést hozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását részben a fellebbezésben foglaltakra is tekintettel a megyei bíróság a következők szerint egészítette ki:
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes és az I. S. Kft. között 1994. február l-jén megkötött lap-előállítási szerződés, valamint az 1996. szeptember 3-án megkötött lapterjesztési megállapodás alapján a szerződést kötő felek között folyamatosan teljesítendő termékértékesítésre, illetőleg szolgáltatásnyújtásra vonatkozóan jött-e létre jogviszony, avagy e megállapodások a felperes szóhasználata szerint csupán "kapacitáslekötésre" irányultak, következésképpen az egyes termék-, illetőleg szolgáltatásértékesítések önálló teljesítésnek minősültek-e.
Az ugyanis nem volt vitás a felek között, hogy az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény perbeli időszakban, azaz 1997 februárjában hatályos 16. §-ának (2) és (6) bekezdése, valamint 36. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján más a teljesítési időpont, folyamatos, illetőleg egyszerű termékértékesítés, vagy szolgáltatásnyújtás esetén és ebből következően más-más időpontban keletkezik az adóalany adófizetési kötelezettsége, illetőleg adólevonási joga is.
A felperes fellebbezésében arra is helyesen utalt, hogy az adózás rendjéről szóló többször módosított 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. §-ának (7) bekezdése alapján az adóhatóságnak jogában áll az adóigazgatási jogviszonyban a szerződéseket valódi tartalmuk szerint minősíteni, és ehhez kapcsolódóan alkalmazni a jogkövetkezményeket.
A megyei bíróság osztja azonban az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy az alperes az Art. 1. §-ának (7) bekezdésében biztosított hatáskörében eljárva helyesen minősítette a felperes által az I. S. Kft-vel megkötött szerződéseket folyamatos szolgáltatásra irányuló szerződéseknek.
E körben utal a megyei bíróság arra, hogy a Ptk.-ban nem nevesített, ún. "kapacitásszerződést" az 1968-as gazdaságirányítási reformot követően a 10/1966 (II. 14.) Korm. rendelet, illetőleg a 44/1967. (XI. 5.) Korm. rendelet vezette be, és azok a vállalatok hosszú távú kapcsolatainak megszervezését voltak hivatottak szabályozni.
Ezek a rendelkezések az előszerződés első tételes jogi szabályozását tartalmazták, azonban a Ptk. 1977. évi módosítását követően az előszerződés már a Ptk. 208. §-ának (1) bekezdésében került szabályozásra.
Eszerint pedig az előszerződésben a felek csupán arra vállalnak kötelezettséget, hogy a későbbi időpontban egymással szerződést vagy szerződéseket fognak kötni.
A peres iratokhoz csatolt, a felperes és az I. S. Kft. között megkötött szerződések tárgyaként azonban nem szerződéskötési kötelezettség került megjelölésre.
A megállapodások konkrétan tartalmazzák a szerződést kötő felek által teljesítendő szolgáltatásokat, azok határidejét és a fizetési kötelezettséget is. Már önmagában a szerződések tárgya, úgy mint "lapelőállítás" és "lapterjesztés" is fogalmilag magában hordja a szolgáltatás és ellenszolgáltatás teljesítésének folyamatosságát, ezért azok alapján külön egyedi szerződések megkötése a felek között már nem volt indokolt, és ilyenre történő kötelezettségvállalást azok nem is tartalmaznak.
Ugyancsak a folyamatos szolgáltatást támasztja alá a felek között 1995. július l-jén megkötött közös ügyvezetői irányításra vonatkozó megállapodás is, amelynek értelmében a közös ügyvezetői irányítás minden felmerülő költségét az I. S. Kft. előlegezi meg, majd azt havonta fix összegű átalánydíjat tartalmazó számlában továbbszámlázza a kiadó felé, és a felek a tárgyév lezárásával ejtik meg az elszámolást.
A fentiek alapján tehát az alperes helyesen helyezkedett arra az álláspontra az utólagos adómegállapítás során, hogy a szerződések teljesítésének időpontja a termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások folyamatosságára tekintettel az áfa-törvény 16. §-ának (6) bekezdése alapján az általános szabálytól eltérően az egyes részkifizetések esedékességének a napja, következésképpen - minthogy a számlákon az esedékesség időpontjaként 1997. március 6. és 7. napját tüntette fel a számlakibocsátó, a felperes adólevonási joga e számlákra alapítottan csak 1997. március hónapban nyílt meg.
Alaptalanul sérelmezi a felperes fellebbezésében az adófizetési kötelezettségével kapcsolatos alperesi megállapítást is.
Az iratok tanúsága szerint ugyanis a felperes az előállított lappéldányokat értékesítette az I. S. Kft. felé, továbbértékesítésre. A felperes ezen számlákra alapítottan 1997. február hónapra fizetendő áfát vallott be. Az áfa-törvény már hivatkozott rendelkezései alapján azonban folyamatos termékértékesítésről lévén szó, e számlák alapján a felperes adófizetési kötelezettsége is helyesen csak 1993. március hónapban keletkezett.
Az alperes tehát a felperes terhére az áfa-levonási jog helytelen gyakorlásából származóan megállapított általános forgalmiadó-különbözet mértékét csökkentette a javára megállapított és az idő előtt bevallott és megfizetett általános forgalmi adó mértékével.
Nyilvánvaló tehát, hogy a felperes fellebbezésének ezen része a vonatkozó határozati megállapítások nem kellő ismeretén alapult.
A fenti indokok alapján a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.20.341/1998. sz.)