adozona.hu
AVI 1998.5.61
AVI 1998.5.61
A jövedéki alany is köteles jóhiszeműen közreműködni a tényállás megállapításában [Áe. 2. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályának őr- és járőr szolgálati alosztálya szolgálatot teljesítő rendőrei 1994. február 16. napján a felperest a D., Tokaji úti "KGST-piacon" igazoltatták, majd előállították és hatósági tanú jelenlétében kihallgatták. A felperes a kihallgatás során úgy nyilatkozott, hogy megtakarított pénzéből cigarettát vásárolt, amelyet aztán haszonnal kívánt értékesíteni. A rendőrségi eljárást követő jövedéki eljárás során a vámhivatal 1994. február 28-án kelt határo...
AVI 1998.5.61 A jövedéki alany is köteles jóhiszeműen közreműködni a tényállás megállapításában [Áe. 2. § (6) bek.].
A rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályának őr- és járőr szolgálati alosztálya szolgálatot teljesítő rendőrei 1994. február 16. napján a felperest a D., Tokaji úti "KGST-piacon" igazoltatták, majd előállították és hatósági tanú jelenlétében kihallgatták. A felperes a kihallgatás során úgy nyilatkozott, hogy megtakarított pénzéből cigarettát vásárolt, amelyet aztán haszonnal kívánt értékesíteni. A rendőrségi eljárást követő jövedéki eljárás során a vámhivatal 1994. február 28-án kelt határozatában a felperes terhére jövedéki törvénysértés elkövetését állapította meg, és ezért 392 140 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Egyidejűleg a korábban lefoglalt dohányáru elkobzásáról és megsemmisítéséről rendelkezett.A határozat ellen a felperes fellebbezett, az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette és új eljárásra utasította az elsőfokú hatóságot. Az új eljárást követően a vámhivatal bizonyítás kiegészítése iránt intézkedett, majd határozatával a jövedéki törvénysértést megállapította és a felperest 392 140 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte az elkobzás és a megsemmisítés elrendelése mellett. A határozat ellen a felperes ismét fellebbezett, a fellebbezést az alperes elutasította határozatával.
A felperes az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát kérte a városi bírósághoz benyújtott keresetében. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak, ezért azt elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes a jövedéki ellenőrzésről szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jtv.), valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseinek megfelelően járt el, ezért a jogszabályoknak megfelelő alperesi határozat megváltoztatására a bíróságnak a Pp. 339. §-a alapján lehetősége nincs.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, amely azonban nem vezetett eredményre, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes tévedett, amikor azt állította, hogy a hatóságot terheli annak kötelezettsége, hogy felderítse azt a személyt, akit az elsőfokú határozat meghozatalát követően megnevezett és akitől az elkobzott terméket vásárolta.
A felperes bizonyítási kötelezettségét nem háríthatja át a hatóságra, így alaptalanul hivatkozik arra, hogy az alperesi hatóság a tényállást nem állapította meg és így hozott döntést jövedéki ügyében.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős másodfokú bírósági ítélet ellen. Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy az alperes nem tisztázta a tényállást és nem tett eleget indokolási kötelezettségének, ezzel pedig megsértette az Ár. vonatkozó rendelkezéseit. A sérelmezett elsőfokú közigazgatási határozat a Jtv. 66. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel a 67. § a), b), c) pontjára hivatkozott. Ez igazolja, hogy az eljáró hatóság nem tisztázta a tényállást, mivel az sem állapítható meg, hogy mi volt az az elkövetői magatartás, amely alapjául szolgált a bírság kiszabásának. Ennek megfelelően ellentétes a határozat jogi indokolása is, hiszen a bírság összegének meghatározásánál a 69. § (4) bekezdésének b) pontjára hivatkozik az alperesi határozat, ez a pont azonban a Jtv. 67. §-ának a) pontjára nem utal vissza. Megsértették az eljáró hatóságok az Áe. 24., 26. és 34. §-ait is.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság sérelmezett határozata törvényes és megalapozott. Az Áe. 2. §-ának (6) bekezdése szerint az ügyfelet az államigazgatási eljárásban megilleti a nyilatkozattétel és a jogorvoslat joga, köteles viszont a legjobb tudomása szerint jóhiszeműen közreműködni.
A felperes a jövedéki eljárás megindulása előtt a rendőrségen folyó eljárásban is nyilatkozatot tett, majd későbbiek során a jövedéki eljárás során az alapeljárásban és a fellebbezési eljárásban is ellentmondó nyilatkozatokkal kívánta felelősségét elhárítani.
Az Áe. 26. §-a szerint a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. E kötelezettség teljesítése érdekében került sor az alperes által elrendelt megismételt eljárásra, amelynek során az eljáró elsőfokú hatóság megkísérelte a felperes nyilatkozata alapján a tényállás feltárását. Ez azonban nem vezetett eredményre, a felperes nyilatkozatával ellentétesen új tényállási elemeket az alapeljárásban nem sikerült feltárni. Az alperes a lefolytatott ismételt fellebbezési eljárás során is megkísérelte a tényállás további tisztázását, erre azonban nem kerülhetett sor, mivel a felperes nyilatkozatai nem nyertek bizonyítást. A felperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú eljárásban jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatának tartalmi valódiságát nem vizsgálta az eljáró szerv.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes és az alperes elsőfokú hatósága az Áe. 26. §-ában foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett. A felperesre hárul annak bizonyítása, hogy melyik nyilatkozata a valóságnak megfelelő. A felperes nem tett eleget az Áe. 2. §-ának (6) bekezdésében foglalt jóhiszemű közreműködési kötelezettségének, amikor egymásnak ellentmondó nyilatkozatok megtételével hátráltatta a hatóságot a tényállás tisztázásának folyamatában. Az eljárás során az alperes nem sértette az Áe. 24. §-ának az idézés szabályait tartalmazó rendelkezéseit, tekintettel arra, hogy a tárgyi ügyben nem az idézés kibocsátásának szabályait kellett az eljáró alperesnek alkalmazni, hanem ismeretlen személyt kellett volna felkutatnia a felperes ellentmondó nyilatkozatai alapján.
Az Áe. 43. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a közigazgatási szerv határozata indokolásában a megállapított tényállást és annak alapjául elfogadott bizonyítékokat az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait és azokat a jogszabályokat kell megnevezni, amelyek alapján a közigazgatási szerv a határozatát hozta. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes és elsőfokú hatósága határozata az Áe. 43. §-ában előírt követelményeknek megfelel. Az elsőfokú határozat indokolása részletes tényállást tartalmaz. Kitért az ismételten lefolytatott: bizonyításra, amelynek során megállapítást nyert, hogy a felperes által megjelölt személy Vácon nem lakik, így az elsőfokú hatóság értékelte a bizonyítékot és megjelölte azt az okot is, amiért azt az eljárásában nem fogadta el. Az elsőfokú határozat az alkalmazott jogszabályok megjelölésénél valóban a Jtv. 63. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozik, azonban a fellebbezés folytán eljáró alperes a határozatának indokolásában már a 66. § (1) bekezdését jelöli meg az a) pontra történő szűkítés nélkül. A jogerős határozat tehát megjelöli a felperes által elkövetett cselekmény minősítésére alkalmas jogszabályhelyet.
A fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság az érdemben helyes jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.28.298/1996. sz.)