adozona.hu
AVI 1998.5.59
AVI 1998.5.59
Nem támadható eredményesen felülvizsgálati kérelemmel a jogerős ítélet, ha az eljárás során olyan eljárási szabálysértés történt, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással nem volt. [Pp. 206. § (1) bek., 275/A. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság átalakulás miatt ellenőrzést végzett a felperesnél az 1990. január 1. és 1992. július 1. közötti időszakra vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként különböző adónemekben, összesen 16 193 000 Ft adóhiány, továbbá adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1993. október 7-én kelt határozatával részben megváltoztatta az elsőfokú közigazgatási határozatot és az adóhiány összegét 15 401 000 Ft-ban határoz...
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1993. október 7-én kelt határozatával részben megváltoztatta az elsőfokú közigazgatási határozatot és az adóhiány összegét 15 401 000 Ft-ban határozta meg, az adóbírságot 7 700 000 Ft-ra és a késedelmi pótlékot pedig 4 236 000 Ft-ra mérsékelte. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes üzemi fürdőépületét 1991. december 30. napjával bezárólag irodaépületté alakította át, ez a rendeltetésváltozással összefüggő átalakítási munka beruházásnak minősült, az építmény a felperes állóeszköz-nyilvántartásában is ekként szerepelt. Az adóhatóság azt állapította meg, hogy a felperes a külső kivitelezők által végzett és számlázott munkálatokat teljes egészében állóeszköz-fenntartási költségként számolta el.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. Előadta, hogy az épület funkciójának változása - 50%-ot meghaladó mértékben - a vizsgált időszak kezdetét, 1990. évet megelőzően következett be.
A városi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a 3/1984. (XI. 6.) OT-PM együttes rendelet 2. §-a, a 104/1972. OT-PM-KSH együttes közlemény 3/a pontja és a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok alapján megállapította, hogy a perbeli épületen végzett munkálatok a teljes építmény rendeltetésének megváltozását eredményezték, beruházásnak minősülnek. A rendeltetésváltozás az épület 50%-át érintő, 1990-1991-ben végzett átalakítási munkálatainak befejezésével, 1991. december 30. napjával következett be.
A felperes fellebbezése folytán a N. Megyei Bíróság ítéletével helyes indokainál fogva helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, kereseti kérelmének megfelelően. Előadta, hogy az első fokon eljárt bíróság ítéletét az alperes által vizsgált időszakban már hatályon kívül helyezett 46/1984. (XI. 6.) MT rendeletre alapozta. Kifejtette, hogy az épület rendeltetésének megváltozása az 1987. évvel zárult beruházási ciklusban megtörtént. Több mint három évvel ezután a már irodaépületként feltüntetett építmény egyes helyiségeit felújította, a felújítási munkák azonban már nem minősülnek rendeltetésváltozásnak, beruházásnak, mert nem eredményezték az egész épület funkciójának megváltozását. Beruházás azért sem történt, mert az épület már 1987-ben az építményjegyzék azon épületcsoportjába került, amelyben jelenleg is van, a felújítási munkák változást nem eredményeztek. Kifogásolta a felperes, hogy az általa becsatolt igazságügyi szakértő szakvéleményét a bíróság nem fogadta el, az eljárt bíróságok nem tettek eleget a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségüknek. Előadta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság ítélete iratellenes, a szakvéleménnyel és a tanú vallomásával is ellentétes. Az ítélet az 1990-1991-es átalakításokat az épület 50%-át érintően tüntette fel, szemben a szakvéleményben szereplő 38,3%-kal. Végül sérelmezte, hogy az alperes részéről vizsgálatot végző nyilvánvaló elfogultsága ellenére az elsőfokú bíróság a felajánlott tanúbizonyítást nem fogadta el.
Az alperes ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Részletesen kifejtette, hogy az épület rendeltetésváltozása 1991-ben következett be, az épület irodaházként 1992-ben lett feltüntetve.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
A felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében a bizonyítékok szabad mérlegelését támadta. Rámutat ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérni. Ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott határozatot hatályában fenn kell tartani. Amennyiben a bírósági ítélet tényállása iratellenesen került megállapításra, vagy a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt, akkor az eljárási szabálysértés megállapítható. A Legfelsőbb Bíróság ilyen eljárási szabálysértést nem észlelt, az eljárt bíróságok a bizonyítékok helyes mérlegelésével állapították meg azt, hogy a perbeli épület egészének rendeltetésváltozása 1991. december 30. napjával történt meg. Az átalakítási munkák 1991. év végéig folytak, addig vegyes rendeltetésű volt az épület. A felperes állóeszköz-nyilvántartása is 1992. február 28-tól szerepelteti először irodaházként a perbeli épületet. Nem megalapozott tehát a felperes hivatkozása arra, hogy az épület rendeltetésének megváltozása 1987-ben megtörtént. Nincs jelentősége ezért annak, hogy a különböző időszakokban hány %-os volt az épületen belül az irodai funkció.
Ugyancsak megalapozatlanul hivatkozik a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezett rendeletre alapozta. A 46/1984. (XI. 6.) MT rendelet 2. §-a ugyanis a perbeli jogkérdés eldöntése szempontjából alkalmazandó anyagi jogi rendelkezést nem tartalmaz. E rendelet 2. §-a felhatalmazást adott az Országos Tervhivatal elnökének és a pénzügyminiszternek arra, hogy az általános beruházási fogalmakat a KSH elnökével egyetértésben határozza meg. Az eljárt bíróságok az e felhatalmazás alapján alkotott 3/1984. (XI. 6.) OT-PM együttes rendelet 2. §-a és a 104/1972. OT-PM-KSH együttes közlemény 3/a pontja alapján, a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével állapították meg azt, hogy a perbeli építményt érintő munkálatok nem állóeszköz-fenntartásnak, hanem beruházásnak minősültek, mert az épület rendeltetésváltozása 1991. december 30. napjával következett be. Erre tekintettel állapította meg az adóhatóság határozatában a felperes adófizetési kötelezettségét. Az alperes által alkalmazott adójogszabályok helyességét a felperes nem is vitatta felülvizsgálati kérelmében.
A felperes a kifejtettek értelmében az eljárt bíróságok bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti szabad mérlegelését eredménytelenül támadta felülvizsgálati kérelmében.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.28.459/1996. sz.)